A veszprémiek által csak Dimitrovnak nevezett művelődési ház mind rendeltetését, mind építészetét tekintve figyelemre méltó megújuláson esett át. Az épület történetéről és a Simon Viktória DLA által tervezett felújításról a 2025/199-es lapszámunkban olvashatnak.
A késő-modern építészeti örökség tanúi ma különösen veszélyeztetettek, egyre-másra bontják le a korszakot fémjelző értékes épületeket, a veszprémiek által csak Dimitrovnak nevezett művelődési ház felett is sötét fellegek gyülekeztek, 2015 óta állt elhagyatottan, a napfény akkor csillant meg újra, amikor a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa Program keretében az épületnek új funkciót találtak. Hosszanti, téglalap alaprajzú részében hozták létre a Hangár Könnyűzenei Központot még 2023-ban, majd a volt színház hatszög alakú épületrészében adták át 2025 márciusában a CODE (Center of Digital Experiences) Digitális Élményközpontot.
Az 1973-ban elkészült egykori művelődési központ egybehangzó források szerint működése kezdetén vette fel Georgi Dimitrov nevét, aki a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom egyik vezéralakja volt. Ugyanakkor a Műszaki Tervezés 1975-ös száma Művelődési és Ifjúsági házként mutatja be az épületet, Dimitrov nevét nem említik. Az már a múlt homályába vész, hogy vajon a passzív ellenállás vezérelte a korabeli szerkesztőket, vagy az a logika, hogy tulajdonképp az épületről szól a cikk és nem az intézményről?
A Medgyaszay-féle Petőfi Színháztól néhány száz méterre, morfológiájában is izgalmas a helyszín. Az épület előtt állva a Toborzó utca lefelé, a Dózsa György utca pedig felfelé vezet, a közéjük ékelődő platót egyik oldalon támfal határolja. A telek megközelítése a két utcavonal metsződésénél lehetséges. Szép ez a hely, gyönyörű kilátással a vár felé.
Az épület eredeti tervezője, Zrdavits János az egykori Középülettervező Vállalat (a KÖZTI jogelődje) munkatársa volt. Az épület tervezése már 1966-ban elkezdődött. A hatvanas évek közepén-végén enyhült a társadalomra nehezedő politikai-ideológiai nyomás. Az építészetet tekintve a politika felhagyott a szocreál stílus erőltetésével, ehelyett a tervezővállalatokat az építési direktívákat kiszolgáló ipari-technológiai szerepvállalásra kényszerítette. Az építészek azonban itt is megtalálták a kitörés lehetőségét, ugyanis az ipari korszerűség elvébe belefért a kutatás-kísérletezés.
 Fotó: Jaksa Bálint Fotó: Jaksa Bálint |
Ennek jegyében vált lehetővé a jelentős szellemi áramlatok, például a strukturalizmus-metabolizmus tanulmányozása. A kor ismeretében tehát nem meglepő az épület bakteriofágra emlékeztető alaprajzi elrendezése, és az eredetileg színház épületrész strukturalista épületekre jellemző háromszögrasztere. Az eredeti épület térszervezési logikája kristálytiszta, talán ez is hozzájárulhatott az újjászületéshez. A színházterem a hatszög közepén helyezkedik el, talán szokatlan módon a hatszög mentén körbefutó aulával tervezték.
Ez az elrendezés tökéletesen indokolható a funkció ismeretében. A színházi előadótérben nincsen szükség természetes fényre, így az mehet az épület közepére, a körbefutó aula viszont teljesen üvegezett, világos tér lehet. Ugyanakkor ennek az elrendezésnek nemcsak tér-logikai, de térpszichológiai üzenete is van. A hagyományosan lineáris foyer-színház elrendezés hierarchiájával szemben a hatszög mentén körbefutó aulában nincsen kitüntetett pont, ezért egyfajta decentralizáltságot sugall. Ha figyelembe vesszük, hogy az eredeti épület tervezése a '60-as évek izzó légkörében zajlott, akkor tudjuk valóban értékelni ennek a térszervezésnek a bátor mivoltát.
A hatszög alakú épületrész egy nyaktaggal kapcsolódik össze a hosszanti rendezésű, irodajellegű szárnnyal. Az Európa Kulturális Fővárosa évhez kapcsolódva 2023-ban ebben az épületrészben kezdte meg működését a Hangár Könnyűzenei Központ, illetve a Veszprém-Balaton 2023 programiroda. Az eredeti épület alaprajzi elrendezése nagy flexibilitást tett lehetővé, három részre tagolódik ez épületszárny, amelyek között lépcsők és vizesblokkok helyezkednek el.
A vasfüggöny és a cenzúra sok mindentől elszigetelte a magyar társadalmat, de a korabeli sajtó több területen naprakész volt, például részletesen, fényképekkel, ábrákkal mutatták be az űrkutatás eredményeit, a Gemini- és az Apollo-programok szinte hónapról hónapra zajló eseményeit, amelyek komolyan inspirálták a korabeli hazai tervezőket.
Az újjászületett Dimitrov, immáron CODE, ha nem is űrközpont, de a benne felvonultatott látvány- és vetítési-technikákra talán nem túlzás azt mondani, hogy “rakétatechnika”. A felújítás-átalakítás nagy erénye, hogy az eredeti térszervezésből sok mindent megtartott. Megérkezvén szembetűnő, hogy Marosán László homlokzati plasztikája is megújult, jóval fényesebben csillogva jelzi, hogy itt valami új dolog született. A földszinti szalagablakokat újra cserélték, ami nemcsak azért jó, mert vizuális káoszt okozott a sok felragasztott apró reklám, de a teljes földszinti rész sokkal karakteresebb lett, jobban kiemeli az épület hatszög formáját.
A bejárat melletti kétoldali szimmetrikus fémburkolat fokozza a földszint talapzat jellegét, amelyen a szoborszerű hatszög épület formája még jobban érvényesül. A bejárat előtti új, hatszög alakú burkolt terasz mintegy a forma tükrözéseként jelenik meg. A CODE éjszakai díszvilágítást is kapott, melynek fő fényereje a homlokzati plasztikára mutat, de az emeleti konzolos túllógás alatt látszódó háromszög alakú födémmezőket is jól hangsúlyozza. Nagyon szép lett az épület körüli kert, megtartották a fákat, így a ház mellé egy park-élmény is jár. A hangszórókból szóló madárcsicsergés révén már itt kapunk ízelítőt a CODE digitális élményéből.
A felújítás során értékesnek tartották az alulról jól látszódó, háromszög-rácsos födémbordákat, amelyek már kívülről is megadják a CODE-ra jellemző retro-futurisztikus hangulatot. Sokat tanulhatunk az épület kapcsán a valódi fenntarthatóságról, arról, hogy nem kell mindent lebontani és újat építeni helyette; arról, hogy ami időtálló, azt becsüljük meg, mert érték és sok esetben “csak le kell porolni”, hogy régi fénye újra megcsillanjon. A CODE már az előterében is a fenti szemléletet példázza. Megtartották a magyar vörösmárványként ismert, valójában tardosi vörös mészkőburkolatot, ami fittyet hányva az eltelt 50 évnek, köszöni szépen, jól van, és elbírna még akár kétszer ennyit is.
Itt, a foyer-ban kiteljesedik a háromszögrács, tényleg az az érzés fog el, mintha egy hatvanas évekbeli sci-fi díszletben járkálnánk. Egyébként a födémmezőkről tudjuk a korabeli leírásból, hogy 2,4 méter oldalhosszúságú, háromszög alakú, előregyártott vasbeton-elemek. A fő gerendarács pedig 7,2 méter tengelytávú acélbeton, ami konzolosan túlnyúlik a földszinti határolófalakon. Tényleg nagyvonalú az épület tartószerkezete, és ha már háromszögraszter, hát stílusosan hat darab (háromszögekből összevont) rombusz alakú pillér hordja az egész épületet.
A földszinten a fogadótérbe egy új, félkör alakú pult hoz dinamikát, egyúttal meghatározza a mozgások irányát is. A jobboldali részen a kávézó fogyasztótere található. Hatalmas digitális installáció uralja ezt a térrészt, ugyanakkor a kertre nyíló gyönyörű kilátás is emeli a vizuális komfortot. Jól esik meginni egy kávét a hatalmas üvegfal előtt, a kert látványával édesítve. A félkör alakú pult mellett balra tudunk belépni a földszinti kiállítótérbe. A lesötétített tér kedvez a digitális installációknak.
Több kiváló élményt nyújtó, interaktív alkotást kínál a program. Minden bizonnyal a gyerekek kedvence a mesélő kövek installáció. A kövek egy szoborszerű asztalon foglalnak helyet, majd ha egy követ a középső, kiemelt felültre helyezünk, meghallgathatjuk a kő történetét. De találkozhatunk még itt reagens falitérképpel és képeslap-vetítővel is. Valamint egy érdekes fotó-nyomtató géppel is. Ha elé állunk, készít rólunk egy sziluett-fotót, amelyet matricaként nyomtat ki, mi pedig kedvenc veszprémi helyünket jelölhetjük meg vele a falon lévő térképen. Az emeleti részen két fő egységet találunk. Az egykori nézőtér és a stage egy részének helyén hatalmas, hatszög alakú vetítőtermet hoztak létre, mely a Hexagon nevet kapta.
Fotó: Fortepan - Adományozó: Rádió és Televízió Újság, szerző: Vörös Ilona
A legmodernebb vetítéstechnika mozgóképet varázsol mind a hat falfelületre és a padlóra is. Jelenleg Bogyó és Babóca, illetve az inkább felnőtteket célzó Bábel című előadás látható a Hexagonban. A korábbi stage megmaradt térrészében kapott helyet a kisebb, trapéz alakú, Stúdió elnevezésű, 15 fő befogadóképességű vetítőterem. Itt is többféle előadás várja a látogatókat, mint például az Uniview, amely segítségével az univerzum rejtélyeibe nyerhetnek bepillantást a nézők, vagy a Notre Dame székesegyházat interaktív, 3D formában bemutató vetítés.
A színháztér feletti födém sajnos nem látható, az építkezés közbeni fotókon látszódik csak, hogy milyen fantasztikus látványt nyújtott a 1,5 méter magas térbeli rácsostartó. Raszterosztása az alaprajz háromszögraszterét követi. Az emeleti, körbefutó aula is kortárs megjelenést kapott. Lamellás álmennyezet zárja felül a teret. Világítótestek függenek lefelé, melyek egyrészt optikailag csökkentik a belmagasságot, másrészt oldják egy kicsit az álmennyezet szigorú megjelenését. A körbefutó, nagyméretű új függönyfal megfelel a mai hőtechnikai igényeknek, ugyanakkor kinézetében hűen tükrözi az eredeti osztásrendszert. Speciális világítást is kapott a körbefutó aula, a függő lámpatestek fénye vonalként lebeg, a mellvéd alját követő fénycsík a hatszöget követi. A hatáshoz hozzájárul még, hogy a vetítőtermek külső burkolata selymes elmosódottsággal tükrözi vissza a fényeket.
A helyieknek megmarad Dimitrovnak ez az ikonikus épület, melynek sorsa összefonódik Veszprémmel. Megmaradása, megújulása szerencsés együttállás eredménye. Csoda, hogy 10 évnyi elhagyatottság nem tett olyan kárt benne, ami lehetetlenné tette volna az újjászületést. Az eredeti épület nagyfokú flexibilitása, jó minőségű kivitelezése is kellett a sikerhez. Nem utolsósorban pedig a felújítás tervezőinek múlt iránti tisztelete és kreativitása. A városvezetés részéről felelős döntés volt az épület megőrzése, ami lehetővé tette, hogy az EKF nyújtotta lehetőséget kihasználva új életre keltsék a Dimitrovot. Késő modern építészeti örökségünk egyre gyakrabban kerül veszélybe, közös felelősségünk, hogy mindent megtegyünk továbbélésük érdekében.
Belsőépítészet: Krauth Veronika, Eleőd Ákos (INDIVIDIN design studio)
A szocmodern építészeti ikonokról szóló cikksorozatunk a Market Asset Management támogatásával valósulhat meg. A sorozat első része ezen a linken, a második pedig itt olvasható.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
