Meszes Márton diplomamunkájában a co-housing koncepciójára épülő lakóparkot tervezett, 2018-ban Hauszmann-díjat nyert vele.
A közösségi lakhatás sok helyen már ismert és bevált lakhatási formának számít, itthon azonban még inkább csak szakmai körökben tudják elhelyezni a kifejezést. Meszes Márton tehát a tervében azt is vizsgálta, hogy mekkora létjogosultsága van a co-housing lakhatási formának Magyarországon, illetve úgy álmodott meg egy lakóparkot, hogy lakóközösséget is verbuvált hozzá.
A Co-housing lakópark terve - fotó: Meszes Márton
Téma
A diplomamunka mindig egy jó indok arra, hogy az ember fél évre beleássa magát egy olyan témába, ami igazán érdekli. Nekem ez a téma a co-housing volt. Érdekelt, hogy mekkora létjogosultsága van ennek az alternatív lakhatási formának Magyarországon, és mennyi a participatív tervezésnek az egyetemen. A közösségi lakhatás sok helyen már ismert és bevált lakhatási formának számít, itthon azonban még inkább csak szakmai körökben tudják elhelyezni a kifejezést. Számos kezdeményezés indult azonban az elmúlt években, amelyek nagy valószínűséggel változást hoznak a kérdésben. Az egyik legfontosabb ezek közül a Közösségben Élni.
Mivel a co-housing kialakítását és karakterét alapjaiban határozza meg a közösség, hamar világossá vált számomra, hogy a diplomám valódi közösség nélkül súlytalanná és öncélúvá válna. Így az első feladat egy lakóközösség létrehozása volt. A barátokból, ismerősökből verbuválódott csapat végül nagyjából 10 aktív tagból állt. Mindannyian fiatal felnőttek, akik sokféle szakterületről érkeztek, de mind egyetemi végzettséggel rendelkeznek. A kommunikáció folyamatosan és több platformon zajlott. Kérdőíveken, online felületeken és “lakógyűléseken” keresztül, közösen alakítottuk ki a programot, választottunk helyszínt, kerestünk előképet és alkottunk jövőképet.
Koncepció
A hazai és nemzetközi co-housing terepet felmérve hamar kiderült, hogy ha a hazai viszonyok között is értelmezhető projektet akarunk létrehozni, akkor nagyon racionális és az adottságokat maximálisan kihasználó házat kell létrehoznunk, ellensúlyozva többek között a közösségi terek létrejöttével kieső lakásnégyzetmétereket. Ezért az interaktív feladatokba igyekeztem fékeket beépíteni, és a tervezés során is egy megfizethető és tartós anyagokkal operáló, józan és egyszerű épületet tervezni.
 A koncepció - fotó: Meszes Márton Fotó: Meszes Márton |
Így alakultak ki a nyitott függőfolyosóra fűzött kompakt lakások, melyek a telek tájolását kihasználva a déli oldalon télikertet kaptak, ezzel részben kompenzálva a kis alapterületeket, részben a szoláris nyereség maximalizálásával is elősegítve a gazdaságos üzemeltetést. Szintén az üzemeltetés racionalizálását hivatott segíteni a vendéglakások, a kultúrkocsma és a közösségi tér bérbe adható kialakítása is.
Az épület szerkezete vasbeton pillérváz vasbeton födémekkel, vázkerámia kitöltőfalakkal, átszellőztetett fémlemez burkolattal. A nagyobb flexibilitás érdekében a belső válaszfalak könnyűszerkezetesek. A télikertek acélszerkezetre ültetett előregyártott födémelemekkel és polikarbonát tolóajtókkal készültek. A tetőn kialakított közös terek szintén könnyűszerkezetes kialakítást kaptak.
A déli oldal teljes mértékben nyitott formálása miatt kérdésessé vált a tartószerkezet merevítése. A utcafront szabadon hagyásával az épület nem felelt volna meg a földrengésből adódó terhekre, így az erkélyek külső síkján acél merevítő rács készült.
A mintázat a közösség által választott fa motívumot alapul véve készült. A szerkezet a merevítő funkción túl markáns megjelenést is kölcsönöz az épület homlokzatának. A teljes felületet átszövő absztrakt ágszerkezet a közösség összetartozását is jelképezheti, és egyfajta reklámként is szolgálhat a háznak. A mélyen fekvő terhelhető talajréteg miatt egy pinceszint is helyet kapott. A lakókkal carsharing rendszerben egyeztünk meg, ami három közös használatú autót jelentett. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy a pinceszinten parkolók helyett közös műhely, edző-játszó terem és tárolók kapjanak teret.
A lakóközösség - fotó: Meszes Márton
A védés előtt fél évet a bécsi einszueins irodánál töltöttem gyakornokként. Így betekintést kaphattam a participatív tervezés gyakorlatába, illetve egy berlini tanulmányút során élőben is megtekinthettem néhány jól működő példát. A semleges építészeti keretként megfogalmazott épületek, amelyeket az erős közösségi jelenlét értelmez és barátságossá szelídít, a helyszínen is nagy meggyőző erővel bírtak.
Mindez azért is volt megerősítő számomra, mivel a terv jelentős részben épített a fent leírt hatásra. Arra, hogy az épület csak akkor nyeri el végleges formáját, ha a lakók birtokba veszik, és teret ad az erős közösségi jelenlétnek.
A diplomaterv a BME Középülettervezési Tanszékén készült.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
