Hagyományos, vörös homokkő és kortárs látszóbeton harmonikus ötvözete egy balatoni családi házon

Cikkünk a 203-as, 2025/7-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Wettstein Domonkos
• Fotó: Homoki István
• Olvasási idő: …

Hirdetés

A Balaton-felvidék árkádíves tornácai, faszerkezetes verandái a tájegység népi építészeti örökségének karakterformáló elemei. A külső és a belső világok közti átmeneti terek lehetővé tették az évszakok váltakozását követő életvitelt, miközben a Nap járásához igazodva az épületek klímáját is jótékonyan alakították. Érzelemdús formaviláguk a tájegység kortárs építészetében is kedvelt motívummá vált, bár a funkcionális és klimatikus szempontok helyett sok esetben csak a formai kialakításukat vették át. A Balaton-felvidék kortárs családi ház építészete ugyanakkor olyan új kihívást jelent, amely egyre inkább szétfeszíti a vernakuláris formakincs arányrendszerét.

Ezért az új életformákhoz igazodó megoldásokkal már évek óta kísérletezik Kovács D. Barna és a Barna Architects iroda. Számos elismert alkotásuk valósult meg Kisdörgicsén, Vászolyon és Alsóörsön. Bár a munkák különböző léptékűek és rendeltetésűek, tisztán kirajzolódik bennük az az alkotói szemlélet, amely a tájegységi hagyomány és a jelen életformák közt keres kapcsolatot. Ennek a kettősségnek az autentikus kapcsolatát keresték a Felsőörsön felépült családi ház terveinek kidolgozása során is.

A Norvégiából hazatelepült négyfős család Felsőörs új parcellázású részén vásárolt telket. A település dinamikus növekedését mutatja, hogy az elmúlt években több új utcát is nyitottak, ahol egymás mellett épültek fel a városból kiköltöző családok házai. Az agglomerációs folyamatok a településképre is hatással vannak, az új építésű házak funkcionális szempontjai a Budapest környéki lakóházak elrendezését követi.

Az ősközség oldalhatáron álló parasztházaitól eltérően, az új házak a telkek közepén, szabadon álló elrendezésben épültek fel, azonban nemcsak a telekhasználatuk, hanem a léptékük, összetett térszerkezetük is különbözik a történeti beépítésmódoktól. Homlokzatképzésükkel ugyanakkor láthatóan kötődnek a tájegységi hagyományokhoz, ami a formai ellentmondásokon és feszültségeken túl a helyi közösség értékválasztását is kifejezi. A hazatelepülő család tiszteletben szerette volna tartani a település karakterét, miközben a saját urbánus életformájához is megfelelően alkalmazkodó otthonra vágyott.

A tervezők stratégiája épp ezért a formák másolása helyett a szerepük újraértelmezésére irányult. A szabályozásnak megfelelően az épületet a telek közepén, szabadonállóan helyezték el, és két egymásra merőleges épületszárnyból egy T formájú elrendezést alakítottak ki. A telepítés a telket is két részre osztotta, az utca felől érkezők egy előkertbe léphetnek be, ahol a gépkocsitárolásra is lehetőség nyílt. A haránt irányú épületszárny határvonalat húz az előkert és a hátsókert közé, de a homlokzat megnyitásain keresztül vizuális kapcsolat alakul ki a kertrészek közt. A hátsó kert védettebb világában gyümölcsfák közt a gyerekek játszóterei és a felnőttek pihenőhelyei bújnak meg, miközben kilátás nyílik a Balaton-felvidék lankás hegyoldalaira.

A külső és belső tér közti átmenetek a ház alaprajzi szerkesztésében is megjelennek. A T elrendezés központi magjára szervezték a közlekedést, az előkertből a belső térbe lépve könnyű a tájékozódás: egyből megtaláljuk a lépcsőt, a közösségi teret és a földszinti lakrészt, valamint a garázsba is közvetlenül be lehet lépni az előtérből. A tágas közösségi tér a konyhát, a nappalit és az étkezőt egyesíti, a látszó fedélszékes nagy belmagasság az emeleti galériával is vizuális kapcsolatot teremt. A tetőtérbe rejtve találhatóak meg a gyerekszobák, a szülői háló, a fürdő és a gardrób. A lépcsőről a galériára lépve a földszinti közösségi térbe, a fedett teraszra és a kertbe is átlátni, és ez a transzparens térszerkezet nemcsak a ház, de a család hétköznapi életének az egységét is megteremti.

A ház karakterének megformálásában fontos szerep jut az átmeneti tereknek. A közösségi rész egy fedett teraszként nyílik meg a kert felé, a déli és délnyugati homlokzatokat pedig fedett külső közlekedők árnyékolják. A gazdag átmeneti térstruktúra a Balaton-felvidék vernakuláris építészetének tornácos házaira utal, de nem a formák másolásával, hanem a funkcionális és klimatikus szempontok figyelembevételével. A fedett terasz oromzatos kialakítása pedig a környékre szintén jellemző faszerkezetű verandák összetett térhasználatát idézi meg. A hely történetével az épület anyaghasználata is kapcsolatot keres, a jellegzetes vörös homokkő, a fehér vakolat és a fa egyaránt alakítják a ház atmoszféráját, miközben a korszerű látszóbeton-felületek egyértelműen kijelölik az építés időhorizontját. A hagyományos anyagok, formák és terek újraértelmezésével a ház már egy egyre inkább urbanizálódó táj autentikus elemeként jelenik meg.

További képek és rajzok a cikk végén található galériában!