Erről szóló írásunk a 140-es, 2017/8-as lapszámunkból közöljük.
A szokványostól igencsak eltérő építészeti program szerint valósult meg a Berecz Tamás és Katók Edit tervezte siófoki ház, amelynek nem csak szerkezete, falai, de még a bútorzatának jó része is betonból készült. Helyiségeiben pedig a kellemes baráti kikapcsolódásé a főszerep.
Balatoni nyaraló, erről van egy általános elképzelésünk: kis kert, szűk hálószobák, jó esetben terasz, ahol barátainkat leültethetjük. Ehhez a sémához képest jóval nagyvonalúbb, a társasági életet a középpontba helyező házat képzelt el magának a megrendelő család, amikor felkérte Berecz Tamás és Katók Edit építészeket. Siófokon, de a tótól távolabb, egy hosszan elnyújtott, háromszög alaprajzú telken kezdtek nem mindennapi második otthon építésébe. A megrendelő kívánsága szerint kiemelten nagy tér jut a társasági életnek, a közös kikapcsolódásnak, anyaghasználatában pedig leginkább a betonban gondolkoztak, de nem csak az épület szerkezetének szintjén, hanem egyes bútorok megvalósításánál is.
A tervezők a megrendelő által felvázolt, igen határozott elképzelések létrehozásához szabad kezet kaptak, amivel érezhetően éltek is. Közel három évet átívelő folyamata a tervezésnek és a megvalósításnak a megrendelő innovatív gondolatai szerint, valamint az építészekkel folytatott állandó és jó párbeszéd, a nagyfokú bizalom jegyében zajlott. A külső és a belső tér kialakítása olyannyira együtt futott, hogy az építkezés legizgalmasabb pillanata az volt, amikor a jóformán szó szerint betonból kiöntött házzal együtt bebetonozták a fő bútorelemeket is. Mindez persze nagyon komoly előrelátást, átgondoltságot igényelt, hiszen ezzel az egyébként minimálisra vett berendezés alapjait szinte a ház élettartamára állandósították.
E háznak, amely egy hagyományos falusias, de nemrég megnyitott utcában áll, szinte minden szomszédja a hátát mutatja, pontosabban a kertek sufnivilága adja a hátteret hozzá. Ezért a tervezők az épületet befelé, egy átriumszerű belső udvar köré szervezték. A szomszédok irányába teljesen zárt, kívülről fehérre vakolt falazat biztosítja a belső intimitást, az utcai fronton játékosan, szinte véletlenszerűen helyezkednek el a fő társasági helyszínnek, a hatalmas nappalinak az ablakai, míg a kert felé a hálószobák már teljesen nyitottak. A nagy tolóajtókkal kitárulkozó és szálcement lapokkal borított épület három irányból öleli körbe a medencével színesített belső udvart. A körbezárt tér számtalan érdekes térbeli formát rajzol ki, amit erősítenek a változatos méretű és formájú tetőkinyúlások is. A fény, az ég, az árnyékok különböző kivágásokban jelennek meg, bárhonnan is nézünk az udvarra, a háznak saját ege van.
Míg az épület a külvilág felé csigaházszerűen zárt, védett, addig a belső udvar felé teljesen megnyílik. Minden helyisége jóformán egybefolyik az udvarral, a határvonal pedig könnyen lebontható, hiszen minden irányban méretes, üvegezett tolóajtók kapcsolják össze a belsőt a külsővel. A társasági élet színtere az úgynevezett nappali. Az egyik sarka felé zárt szögbe összefutó, nagyjából 100 négyzetméteres tér voltaképpen teljesen üres, bőven van hely mindenre. Egyik szélén beépített bárpult, szemben vele dobogóra helyezett hatalmas heverő – természetesen betonból. Igaz, itt is, akárcsak az összes betonra alapozott bútornál a közvetlen érintkezést valami köztes anyag – a kanapénál kárpitozott szivacs, az étkezőasztalon gránitlap, a szobák szekrényeinél fa – tompítja. A családi élet központja a konyha-étkező. A falsíkba beillesztett konyhai gépészet előlapjai szinte homogén, szürkés felületet adnak ki.
A tervezők itt faburkolattal egészítették ki a betonszerkezetet, amelyben a pácolt fa finom, csak közelről kivehető textúrája és a színnek az idővel való beérése tesznek élővé. A helyiség centrumában áll az „étkezőasztalba átfolyó” konyhasziget, amelynek betonozott szerkezetét gránitlappal burkolták. A ház harmadik szárnya az intimebb szféra, ahol négy majdhogynem megszólalásig hasonló hálószobát alakítottak ki, egyedüli különbség a beépített szekrények megformálásában van. Az átriummal párhuzamosan futó folyosó a belső udvarra, maguk a szobák már a kertre nyitottak, ez kitárt ajtóknál szép átlátást biztosít az egész házon.
Beton 2017-díjjal jutalmazták ezt a házat, aminek a berendezése már-már szerzetesien puritán, a lényeg maga a tér és nem a benne elhelyezett – vagy épp hiányzó – tárgyak, bútorok. A mesterséges fényt a betonból készült bútoralapokba, valamint a mennyezet (és a tetővonal) alatti sávba süllyesztett, a helységben körbefutó rejtett világítás adja, lámpákat a konyhasziget és a bárpult kivételével sehol sem találunk. Az éles szögek és a durvának, időtlennek ható betonhasználat mellett néhány kőformájú, nemezből készült ülőalkalmatosság visz melegséget, puhaságot a házba. A teljes telken szépen végigvonuló háromszög motívum pedig a távolabbi sarokban létrehozott kerti tárolót és fedett jakuzzit magába foglaló, szintén tompaszöget záró melléképületben csúcsosodik ki, szó szerinti értelemben is.
Tervezés éve: 2014
Átadás éve: 2017
Alapterület (nettó): 295 m2
Építész tervező: Berecz Tamás (2SL Stúdió)
Tervezőtárs: Katók Edit
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
