Cikkünk a 202-es, 2025/6-os lapszámunkból közöljük.
A nézővel keresi a párbeszédet és a személyes átélésre inspirál a Pécsi Egyetem Klinika Parkjában felállított, színesre festett, acélcsövekből összeálló, játékosan hullámzó emlékmű.
A térplasztikák, köztéri alkotások akkor élnek igazán, ha használják azokat. Ha a lovasszobrok vagy a koszorús költőknek emléket állító művek talapzatát kellően alakították ki, akkor oda leülhetünk, a különben élettelen alkotást tehát bevonjuk a város életébe. Szerencsére azonban születnek olyan munkák, amelyeknél már létrejöttükkor fő szempont volt a közönség bevonása.
A Pécsi Tudományegyetem parkjában játékosan hullámzó, színes acélcsövekből álló emlékmű várja a látogatót. Orosz Klára szobrászművész alkotása nem illeszkedik a köztéri szobrok megszokott sorába: párbeszédet keres a nézővel, és arra ösztönöz, hogy a befogadó személyesen átélje, birtokba vegye és használja a művet. A néző részvétele kulcsfontosságú, hiszen a szobor életre keltéséhez elengedhetetlen az aktív jelenlét.

A PTE Általános Orvostudományi Kara példamutató módon országos szoborpályázatot hirdetett meg Dr. Grastyán Endre, az intézmény kiemelkedő kutatóprofesszora születésének centenáriumára. A beérkezett pályaművek közül az intézmény dolgozói és a szakmai bíráló bizottság egyöntetűen a Thétára, Orosz Klára munkájára szavazott, mint amelynek szokásostól eltérő megközelítése hitelesen képviseli a professzor tudományos és oktatói munkásságát, valamint szellemiségét.
A helyszínválasztás különösen szerencsés: a professzorról elnevezett új oktatási szárny előtti park nyitott, nyilvános, mindenki számára elérhető, kedvelt pihenő- és sétálóhely, de elsősorban az egyetemi hallgatók által látogatott tér, amely pihenésre, beszélgetésre és kikapcsolódásra szolgál. Ez a környezet ideális a szobor aktív befogadására, így a mű az élményszerű tapasztalás terepévé válik.

A szobor koncepciója Grastyán professzor kutatási területéhez kapcsolódik: az agy memóriáért felelős részéhez, a hippocampushoz, valamint a játékelmélethez, amelyet Huizingához hasonlóan értelmezett. Kísérleteiben a 4–8 Hz frekvenciájú théta agyhullámokat is vizsgálta, amelyek a meditatív, félálomszerű állapotra jellemzőek, és különösen alkalmasak a befogadásra, a teljesség megélésére. Kísérleti alanyai – köztük macskák – is e hullámokra reagáltak a legnyitottabban.
Az emlékmű alapkoncepciója antropomorf, asszociatív és moduláris: színes hajlított acélcsőből készült, hullámzó gyűrűk sorolásával jön létre, amelyek a Delta, Théta, Alfa és Béta agyhullámok jellegét idézik. A hullámok váltakozó színei izgalmas ritmust adnak a plasztikának, miközben a park formavilágával is harmonizálnak. A belső tér finomabb, lágy ívű, amely félig áttetsző, rugalmas PVC borítással készült, lehetővé téve a pihenést, fekvést és relaxációt. Ez a megoldás merőben eltér a hagyományos köztéri szobor-felfogástól, hiszen a befogadó aktív részvételével válik a mű teljessé.
A szobor térbeli és anyaghasználati megoldásai, valamint a QR-kódon keresztül elérhető hangzóanyag – a PTE Művészeti Kar Hangművészet Mesterszakos hallgatóinak théta-hullám ihlette kompozíciói – komplex élménnyé egészítik ki a művet. Fülhallgatón keresztül hallgatva, a két fül között finoman vándorló frekvenciakülönbségek ambient hatást hoznak létre, amely tovább fokozza az ellazulást és a flow-élményt.

Az emlékmű nem csupán vizuális és auditív élményt nyújt, hanem a tér és az anyagok, a forma és a színek szintézisén keresztül a tudományos szellemiség fizikailag megtapasztalható formájává válik.
A park fölé magasodó, 400 ágyas klinika teraszairól feltáruló panoráma fókuszában álló mű nemcsak a látványt gazdagítja, hanem gyógyító és kreatív energiával tölti fel a befogadót, amely az ágyhoz kötött betegek számára virtuálisan is bejárható lesz a jövőben.
A gyakorlati tapasztalatok igazolják: az egyetemi hallgatók szívesen használják, így játékosan és élményszerűen kapcsolódhatnak Dr. Grastyán Endre szellemi örökségéhez – sokkal mélyebben, mint ahogy egy hagyományos büszt tenné.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.


