A taktilis burkolat olyan széles körben elterjedt, hogy mára teljesen természetesnek vesszük az utcákon.
Szinte bármerre járunk a világban, jóformán mindenhol láthatunk taktilis burkolatot a járdákon. A speciális bordázat segít a látássérültek tájékozódásában, igencsak egyszerű megoldást nyújtva egy komplex problémára.
A metróaluljárókban, vasúti peronokon mindig jelen van, gyakran az útkereszteződéseknél is találkozunk vele, néhol csak végighúzódik a járdán. A taktilis burkolatot a japán Mijake Szejicsi (Seiichhi Miyake) találta fel. Eleinte Tenji blokknak nevezték, olykor braille blokknak hívják, a hivatalos neve viszont
taktilis és vizuális információt hordozó burkolati figyelmeztető jelzés.
A lényeg, hogy a hosszanti bordázattal, a kereszteződéseknél pedig domború pontokkal ellátott csempék segítenek a gyengénlátóknak a tájékozódásban, és a veszélyes helyzetek elkerülésében. Ezek az egyszerű jelek jól érzékelhetőek a fehér bottal, de akár talppal is. Vezetnek, figyelmeztetnek a közelben lévő forgalomra és jelzik a csomópontokat. Mijake 1965-ben tervezte meg a rendszert, miután egy barátja látása elromlott. Az első blokkokat két évvel később, március 18-án tették le Okajamában, a vakok iskolája mellett, míg az 1970-es végére a blokkok egész Japánban elterjedtek a vasútállomásokon, majd ezután külföldön is elkezdték használni őket. Mijake 1982-ben halt meg, de találmánya ma világszerte több embernek segít, mint valaha.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
