Zsinagóga a Thököly úton. Tervezte: Dévényi Tamás.

A múlt legyen lezárt és az új kezdet legyen más – ezt sugallja a Thököly úti zsinagóga átalakítása. A fő megközelítés most már a kert felől történik, bent az imatermet és a kegyeleti termet eredeti mivoltukba állítják vissza, míg a közösségi és bejárati terek teljesen megújulnak.

Fotó: Bujnovszky TamásFotó: Bujnovszky Tamás

Emlékezet, emlék, hagyomány, érték, hely, jelentés – súlyos szavak kavarognak bennem a zuglói zsinagóga története kapcsán. Pedig a kezdet egyszerű: egy kéttraktusos nyaraló épült az 1800-as évek végén. Története során azonban ez az egyszerű épület sokat látott, megtelt emlékekkel, hagyományokkal. Látott menekülő anyákat síró csecsemőkkel, amikor anyaotthonná alakult. Látott értelmetlen náci vérengzést a szent helyet megcsúfolva. Látta a vérengzés nyomain is újjáéledni akaró és tudó zsidó közösséget, melynek rabbija haladó szellemével az első neon Dávid-csillagot szereltette a falakra. 2012-ben pedig látott pusztító tüzet, melyben a klímaberendezések mint gyászkönnyek folytak le a falon. Most mit lát? Újra szép napokat újjáéledve, új emberekkel, régi hagyományit, emlékeit hordozva. Van, ami nem változik: a hely emlékezete.

A zsinagóga most megújult. Megújult? Visszaéledt, talán ez a legjobb kifejezés, vissza- és újraéli múltját, miközben jövőt teremt. Dévényi Tamás kezei közt a hagyomány teljes pompájában visszaépül, de az épület újraértelmeződik és újjászületik. 

Fotó: Bujnovszky Tamás
Az épület a Thököly út szélesítésével, és az ’50-es évekbeli átalakítással az utcavonalra került. A tervező finom mozdulattal rekonstruálja az eredeti tömeget. A méternyi maradék előkert visszaállításával a kerítés újra az épület előtt halad, a szabadon álló tömeg újra terében lebeg. A feltárt korábbi bejárat kibontva a homlokzat hangsúlyos elemévé válik, a rizalit elnyeri korábbi homlokzati szerepét. Az ’50-es években kialakított kényszeredett oldalbejárat, melyet az eredeti központos főlépcső helyett hoztak létre, megszűnik. Ennek az az ára, hogy a fő megközelítés most már a kert felől történik.  A hátsó homlokzat ad hoc teraszát eltávolítva a mesébe illő kert mellé egy könnyed, modern lebegő-tetővel új főbejárat épül. Az új bejárat befogadó és egyszerű, nem idéz csak vonz, bevonzza az újfajta az életet, a megújulás része. Mintha az új elrendezés azt sugallná: hagyjuk meg a múltat az utca emberének, és kezdjünk egy új sort a kert felől. A tetőről a tetőablakokat eltávolítva a ház visszanyeri eredeti, nyugodt alakját. A tetőtérbeépítés üvegcserepek alatt valósul meg, a formát nem megbontva, és az üveg csillogását elkerülve. 

A belsőben a tervező a sors nyomait feltárva próbál egyensúlyozni – az új és a régi viszonyát megtalálni.

Így egy megosztás születik, melyben az imatermet és a korábbi bejárati térben kialakított kegyeleti termet eredeti mivoltukba állítják vissza, míg a közösségi és bejárati terek teljesen megújulnak. A zsinagóga imaterének elpusztult tóraszekrényét eredeti állapota szerint rekonstruálják, a padokat felújítják, szinte semmi sem változik. Az egész imaterem a hagyományt őrzi, még ha nem is kifejezetten értékes díszekről van szó, a teljes, részletes rekonstrukcióval a hagyomány és az emlék mentődik át. Az eredeti bejárati helyiségbe kerül a rabbi terem. Az oldalfalán megtalált festmény köré rendezve a kegyeleti táblácskák, velük szemben megmarad a kegyeleti fal.

Fotó: Bujnovszky TamásFotó: Bujnovszky Tamás

A kultúrterem már kortárs részleteket kap, ebből az elosztó szerepű térből egy egyszerű kétkarú lépcsőn jutunk a tetőtérbe. A lépcső a terem lezáró eleme: szervezi a vizesblokkokat és a konyhát, a kultúrtermet így nem terheli. A tetőben már egyértelműen a jövőé a szerep, a tervező a tetőteret teljesen kipucolva egyterűsíti. A főállások adta osztással az oldaltereket bokszokra bontja, a központi teret teljes felületben üvegcseréppel fedve megvilágítja. A tér központi elemévé a két vakolatlan kémény téglaarchitektúrája válik, mint a teret szervező és egyben osztó „talált tárgy”.

Az anyaghasználat visszafogott, minden fehér, kivéve a padlót, ez rímel az imaterem és az előtér hasonlóan egyszerű kialakítására. A fények az architektúrát kísérik. Az üvegcserepek alsó látványa a drótokkal és tetőlécekkel különös hangulatot kölcsönöz a központi térnek. Hártyaként, könnyed szerkezetként viselkedve egyfajta műalkotásnak hat, mely részletein a szem elidőzik. Kortárs minta, ipari részlet, mégis finom. A fa, az üveg és a drót hármasa, melyen a fény átjön, de a külső látványa már nem értelmezhető.

Fotó: Bujnovszky Tamás
Különös párhuzamba kerül az épület a napokban a leégett Notre-Dame-mal. Az évszázados műemlék rekonstrukciójáról kialakult vitában többen is a teljes átépítésben látják a kiutat a tragédiából. A Thököly úti zsinagóga esetében már megszületett a válasz: a hagyomány átmentése és az újjászületés egyaránt fontos – egyensúlyuk a termékeny jövőt szolgálja.

Az egész rekonstrukciót a visszafogottság és a hagyomány iránti tisztelet jellemzi, melyben az épület múltja a helyére kerül, a közösség jövőjének pedig új út nyílik.

A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON Magazin 2019/3. 151. számában. 

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Organikus farm Bercelen

Organikus farm Bercelen

Közösségi ház és kenderfeldolgozó. Ostoróczky Nóra diplomamunkája.

Tükrözött térelosztás

Tükrözött térelosztás

A békásmegyeri piac teljes metamorfózisa.

Egy műemlék épület újjászületése Veszprém óvárosában

Egy műemlék épület újjászületése Veszprém óvárosában

A veszprémi vár erőterében sokáig elhagyatottan álló műemlék épület felújításának története.

Hirdetés