Februári témánk 2024-ban a műemlékvédelem

Műemlékvédelem – ingoványos terep. Az OCTOGON online idén februárban – az OCTOGON  évi első, február második felében megjelenő műemlékes számához igazodva – az építészeti hagyaték kérdéseivel foglalkozik. A témát Zöldi Anna tavaly megjelent gondolataival vezetjük fel, amelyek idén is ugyanolyan aktuálisak, de tanulságos böngészni a legfrissebb műemlékfelújítással kapcsolatos pályázat, a Zsámbék romtemplomának megújítására vonatkozó terveket is, melyeket szintén újra megosztunk a cikk végén.

Labrosse Dani illusztráció a Kincsem palota felújítása kapcsán


műemlékvédelem fogalma korántsem tekint vissza olyan hosszú múltra, mint azok az épületek, amelyek megőrzésére vállalkozik. Hosszú évszázadokon keresztül nem volt értelmezhető maga a fogalom sem. Az építményeket használták, ha szükség volt rájuk, karban tartották, ha nem, akkor anyagukat újrahasznosították. A fennmaradásukról a gyakorlat gondoskodott, nem fűződött a megőrzésükhöz különösebb ideológia. Amikor a hozzájuk fűződő kulturális, funkcionális igény megváltozott, habozás nélkül használták kőbányának a legmívesebb épületet is – a Colosseum köveit sok római palotában fellelhetnénk, de igaz ez a mostanában a szakmai vitákat generáló Zsámbéki romtemlom köveire is. Nem volt persze ritka a szándékos pusztítás sem, katonai, hatalmi, vagy ideológiai, vallási okokból.


Ma már másképp gondolkodunk a múlt éptétett hagyatékáról. A változás a 19. században kezdődött, amikor az egyre inkább anyagi fókuszú nyugtai civilizáció kezdte azt érezni, hogy valamit elveszít azzal, ha nem őrzi meg anyagában is a múlt emlékeit. Eleinte műromokat építettek, aztán letűnt korok stílusát imitálták, majd egyre inkább tért hódított a pontos és hiteles rekonstrukció, míg a huszadik század derekán el nem jutottunk oda, hogy a műemlékvédelem tudományosan megalapozott szakterületté vált.

Közben megszületett egy gyökeresen új, és a történeti építészetet tudatosan elutasító stílus, a modern, amely az építészek számára feladta a leckét a műemlékvédelem terén is. A sokat emlegetett Velencei Charta, amely a hatvanas évektől a huszadik század végéig a műemlék-helyreállítás bibliájának számított, azt mondta ki, hogy

csak az rekonstruálható, amiről megbízható, hiteles adatunk van, minden egyéb kiegészítésnek a mindenkori kortárs építészet nyelvén kell megszólalnia.

Ezen az elven számos izgalmas építészeti beavatkozás született, melyek ma már saját jogukon is megőrzendő értéknek számítanak. 


A 21. század új fordulatot hozott, megnőtt a nosztalgia a múlt iránt, nem utolsó sorban a huszadik század történelmi traumáinak hatására. Felerősödött a tendencia, amely az elszenvedett sérelmekért, a háborúk és egyéb történelmi kataklizmák okozta fizikai pusztulásért azzal kívánt revansot venni, hogy újraépítette a hajdani fizikai környezetet.

Csakhogy az emlékezet csalóka, mind az egyéni, mind a kollektív memória szépít, hisz magának a nosztalgikus emlékezésnek éppen ez a célja: csak a szépre…

A klasszikus műemlékvédelem szakemberei az igazolható hitelesség álláspontja felől kritikusan szemlélik a születő régi-új épületeket, a közönség imádja őket, az építészek pedig egyensúlyoznak a két pólus között. Eközben a múlt értékeinek megőrzése – köszönhetően többek közt a vázolt nosztalgiának is – sokkal erősebb, mint bármikor, és ennek jónéhány olyan épület köszönheti megmenekülését, amely egyébként nem élvez műemléki státuszt.

Külön kategória a huszadik század modern építészeti hagyatéka, amely nem pusztán esztétikai, hanem komplex műszaki problémákat is felvet. A korszerű építéstechnológia lehetőséget ad a klasszikus építészet formavilágának megidézésére – párkányt tudunk csinálni betonból és hungarocellből is –, de paradox módon a hiteles megjelenés reprodukálása a fiatalabb, modern épületek esetében nehezebb. Ezek a házak ugyanis nem az utángyártható díszeikkel, csomagolásukkal értek el esztétikai hatást, hanem őszinte szerkezetükkel, arányaikkal, amely a korszerű épületfizikai követelményeknek megfelelő átalakítás folytán sokszor csorbul. Ennek a kérdésnek szentelik február közepén a Miskolcon megrendezett éptészeti konferenciát, ahol az avasi kilátó felújításának apropóján a témát jeles szakemberek járják körül sokféle szemszögből.

Széll Kálmán tér, metróépület. Terv: építész stúdió, fotó: Kenéz Gergely


A hazai gyakorlatban van jó és elborzasztó példa mindenre: a korhű rekonstrukciótól a Disneyland felé tartó múltidézésen át a kortárs és hagyományos egészséges egyensúlyáig. Tanulságos ebből a szempontból a nemrégiben lezajlott pályázat a Zsámbéki romtemlom területének fejlesztésére, ahol szemléletükben nagyon is eltérő megoldások születtek, és bár a bíráló bizottság egyértelműen a teljes visszaépítés mellett foglalt állást, a kortárs építészeti hang is szerephez juthatott. Ami mindenképp örvendetes: annak felismerése, hogy a múlt, a régi adott esetben értéket hordoz. A kimerülő készletek és az ésszerű takarékosság követelményének korában ez a szemlélet alapvető mintát kell hordozzon. Egyvalamit azonban sosem szabad szem elől téveszteni:

csak a működő funkció és az ezzel járó karbantartás menti meg az építészeti hagyatékot a pusztulástól.

Ellenkező esetben a felújítás nem más, mint pénznyelő reprezentáció, amely ideig óráig elkápráztat, de hamar enyészetnek indul. Az már a jövő izgalmas kérdése, hogy a virtuális tartalmak és adatrögzítés korában az anyagi valóságnak mi lesz a szerepe a digitális világban. Könyveink már nincsenek, a nappali legfőbb berendezési tárgya sem a könyvespolc, a szellemi tartalom azonban, amit a könyvek hordoztak, nem veszett el.

Mi történik majd a ma felépülő épületekkel, városokkal, mihez kezd a világ a sokszor eleve átmeneti igényekre, vagy pusztán befektetői haszon reményében épült állománnyal? Száz év múlva vajon mi számít műemléknek a ma épülő házak közül? És hová kerül a hulladék, ami a mai házak elbontásából keletkezik majd? A Colosseum újrahasznosítható volt, de mi lesz az acél-üveg csodák sorsa? 

Miközben egy-egy jól sikerült felújításban gyönyörködünk, ilyesmin is érdemes elgondolkodni.

Hotel W, fotó: Bujnovszky Tamás

 

A témában ajánljuk úraolvasásra alábbi, a Zsámbéki romtemplom pályázatára érkezett terveket bemutató legfrissebb cikkeinket!

A zsűri kedvence: középkori sziluett téglából

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

A Zsámbéki öregtemplom győztes víziója a KÖZTITŐL

 

 

 

A Zsámbéki Öregtemplom tervpályázatának eredményhirdetésén nem neveztek ki II. helyezettet, helyette megosztott harmadik díjakat osztottak ki. Lapunk a 4N Építésziroda munkáját követően most Tarnóczky Tamás Attila (Építészkohó Kft.) 13. századi állapotot alapul vevő visszaépítési koncepcióját...

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

Zsámbék: Tarnóczky Tamás Attila III. díjas pályaműve

 

A 4N Építésziroda megosztott III. díjban részesült munkáját rendhagyó szöveggel ismerhetik meg, mellyel átélhetjük egy ilyen jelentős műemlék köré szerveződő nagy pályázat kihívásait, tervezési folyamatát. „ Aki érti, érti, aki nem az, nem…"

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

Zsámbék: a 4N Építésziroda III. díjas pályaműve

 

A Zsámbéki Öregtemplom megújításának tervpályázatán egyetlen kiemelt megvételt hirdettek, amely ráadásul az indulók többségével ellentétben romemlékként őrizte volna meg a templom maradványait. A Vikár és Lukács Építész Stúdió pályaművében az állagmegóváson, a kiszolgáló épületek speciális...

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

Zsámbék: a Vikár és Lukács Építész Stúdió kiemelt megvételt nyert pályaműve

 

Kortárs „hibajavítás”

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

Zsámbék: A Bord Építész Stúdió víziója

 

Megőrzött rom-jelleg

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

Zsámbék: A Napur Architect megvételt nyert pályaműve

 

Hortus Contemplationis

Magazinunkra itt lehet online előfizetni.

Zsámbék: Fekete Csilla, Mészáros Nóra és Soltész László terve

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Magáncégek mentik meg a római műemlékeket?

Magáncégek mentik meg a római műemlékeket?

A járvány rámutatott arra, hogy a turizmusra épülő támogatási rendszer nem fenntartható.

Egy neobarokk bérpalota homlokzatfelújítása

Egy neobarokk bérpalota homlokzatfelújítása

A rendkívül gazdagon díszített, városképi jelentőségű Gross ház aprólékos munkával újul meg.

Megmentik a megújuló történelmi iskolaépület mellett álló nagy platánfát

Megmentik a megújuló történelmi iskolaépület mellett álló nagy platánfát

Mivel a szakértői vélemények szerint biztonsággal átültetni nem lehet, a kiviteli tervek módosításával óvják meg a fát.

Hirdetés