Türjét a művészettörténetbe!

A türjei Gyümölcsoltó Boldogasszony premontrei prépostsági templom felújítása.

• Szöveg: Torma Tamás
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Ha a magyar középkori templomépítészetről volt szó, az iskolában azt tanultuk, hogy Ják, Lébény, Zsámbék. A Dunántúl negyedik jelentős, Árpád-kori monostortemplomát sosem sorolták ide: Türje ismeretlen maradt. Nekem személyes szerencsém, hogy útban a nagyszülők után maradt zalai szőlőhegyi birtok felé, mindig megcsodálhattuk téglás monumentalitását. Úgy tűnt, soha nem fedezik majd fel – aztán mégis, nagyon. Cikkünk az OCTOGON magazin 181-es (2023/1-es) lapszámából.
 

Zala és Vas határán, a dombok közt rejtőző, impozáns téglabazilika a magyar középkor szinte ismeretlen, mégis egyik legfontosabb emléke, ami műemléki helyreállításról sokáig még csak nem is hallott. Hanem aztán három éve igen vaskos meglepetéssel szolgált: a türjei templom fő jellegzetességét, a vörös téglahomlokzatot krémszínű vakolatköpeny fedte el. Először a műemlékesek Facebook-csoportjában jelentek meg a hozzászólások – először az értetlenkedés, aztán előkerültek a szakértők és a felújításban résztvevők is. 

Még tartott a helyreállítás, amikor magam is megtapasztalhattam a színeváltozást: eltűnt a szabadon hagyott, vakolatlan vörös téglahomlokzat, Türje fő jellegzetessége. A templom kifehéredett. Pedig számomra Türje volt a középkori magyar téglatemplom, ami egzotikumként állt a helyén – és pont ez a viharvert téglasága mutatta legautentikusabban középkorinak magát.

Ahogy sokan, én is felháborodtam először a változáson – míg ki nem derült, hogy jó száz éve a korábbi barokkos külsőt Lux Kálmán restaurálta úgy, hogy a barokk alól mintegy „kiszabadította” a román téglaarchitektúrát, azaz ő is álmodott, amikor a téglagótika hatására a tégla szabadon hagyása mellett döntött = azaz a templomot visszaromanizálta téglásra. A nyers téglafelülettől tűnt tehát középkoriasnak a barokksárgára festett falusi templomok között. De a majdnem 800 évéből ez csak az elmúlt száz évben volt így: és ahogy nehéz az új látványt megszokni, ugyanúgy nehéz volt a gondolatot is, miszerint a megszokás nem egyenlő a tágabb értelemben vett valósággal. 

És erről fotó is került elő: a türjei templom a 20. század elején egy viharvert vakolattal burkolt templom volt másféle tornyokkal, barokk kapuzattal és a tornyok között másfajta összekötő oromzattal. A kép 1900 körül készült, aztán jött Lux Kálmán, aki 1916-ban a premontrei rend megbízásából kezdett foglalkozni a templommal. Ő hozta létre később azt a belénk égett középkorias külsőt – ami egyébként megfelelt a kor a műemlékvédelmi gondolatának –, ahogy a korábbi évtizedekben is inkább „stílszerűen” továbbépítették, némileg felturbózták a középkori emlékeket. Ahogyan Schulek is tette például Jákon, vagy a Mátyás-templommal. (Előbbinél is azokat a szobordíszeket szeretjük a legjobban, amiket Schulekék tettek hozzá kreatívan a meglévőkhöz...)

A közhiedelem tehát azt hitte korábbinak, ami valójában modern volt: a 20. századi historizálást. Türje téglahomlokzata Lux hozzátétele volt. Szép, romantikus megoldást talált, de tévedett, a mostani helyreállításkor a művészettörténész kutatók néhány apró foltban, de megtalálták az eredetit: a korabeli kőművesek a faltéglák közül kinyomódott falazóhabarcsot kenték szét vakolatként, igaz, az egyenetlen felület mögül előbukkant a téglafal textúrája is. 
 

A száz éve szabadon hagyott téglahomlokzat viszont gyors pusztulásnak indult az autóforgalom és az időjárás hatására, a téglák kezdtek sérülni, szétmállani. (Lux egyébként még azzal is ráerősített a német mintára, hogy felmagasította a két torony közötti oromfalat.) Így éppen történeti hűség miatt – mert hasonló volt az eredeti – kapott most a homlokzat egy vékony, tojáshéjszínű védőréteg-vakolatot, továbbá a nyolcszáz éves, málló téglákat is meg kellett védeni.

Türje egyébként Sümegtől nyugatra és Zalaszentgróton túl fekszik, vagy ha a Balaton felől közeledünk, pontosabban inkább távolodtunk, Zalaszentgrót és Kehidakustány között. Talán ez a szelíd zalai dombvidék nincs már annyira szem előtt a Balaton-vidék árnyékában. Földszínekkel hullámzó, csendes vidék ez erdőkkel, ahol szőlő- és vetéstáblákkal tagolt dombhátak futnak egymás mellett.

A templom a premontrei szerzetesekhez tartozott, messze, nagyon messze a szerzetesi központoktól. Egy helyi kegyúr, a Türje nembeli (mások szerint később Szentgróti) Dénes bán építtette még a 13. század első felében, valamikor a tatárjárás előtt vagy után, az akkor a hazánkba nem sokkal korábban érkezett premontrei rend csornai központjának filiáléjaként. A rózsaablak, a csúcsíves boltozások, ablaknyílások francia mestereket, de legalábbis gótikus francia hatásokat mutatnak – de hogy kerülhettek-e ide éppen francia építőmesterek? 

Türje anno – nagyon anno – jelentős településnek számított mint a Budáról Velencébe tartó kereskedelmi út egyik állomása. A török időkben többször és többféleképpen kirabolták, elpusztult, kiégett (előbb a törökök, majd sümegi végváriak égették fel, sőt volt apró végvár is), aztán később barokk építménnyé alakították át, bővítették ki. A barokk korban nagy erőfeszítések árán újjáalapított prépostságot II. József 1785-ben feloszlatta, a rendtagok csak tizenhét évvel később térhettek vissza, ettől kezdve a rendház a csornai prépostság része lett. Az újabb feloszlatás és egyben a rend itteni birtokainak, jól szervezett gazdaságának feloszlatása 1950-ben következett be. A barokk kolostort egy évvel később szociális otthonná alakították, és ma is ez a funkciója, igaz, azóta újra egyházi kezelésbe került.

A türjei prépostsági templom három évig tartó felújítás után 2022 nyarának végén készült el. Türje felújítása a csornai prépostság kiemelt projektje volt, a több mint 3 milliárd forintos állami támogatásból megvalósuló fejlesztési projektet Fazakas Márton csornai premontrei apát fogta össze – a templom műemléki helyreállítása-felújítása mellett a projekt további része egy látogatóközpont felépítése lesz az egykori majorság helyén.

A jelentős állami támogatás azt is lehetővé tette, hogy felújítást alapos épületkutatás előzze meg, és a korábbi eredmények – az 1987-ben megtalált 14. századi Szent László-freskóciklust már korábban restaurálták – mellé hasonló színvonalon csatlakozott a mai: a több korszakot középkoritól a barokkig, a freskóktól a barokk képekig a templom ma harmonikus egységben képes megmutatni.

Az építész, belsőépítész Bakucz András (BORDER Építésziroda) és a művészettörténészek, Nagy Veronika, Gaylhoffer-Kovács Gábor és Horogszegi Tamás nevéhez tehát valódi, komoly és összetett rekonstrukciós munka kötődik, ami Türjét is a korábban emlegetett híres középkori emlékek közé emelheti. A történeti hűség kedvéért szükséges megemlíteni, hogy a felújítási munkákra először a Konkrét Stúdiót kérték fel, de egy koncepcióváltást követően a felújítás vadonatúj kiviteli és engedélyezési tervei a BORDER Építésziroda elképzelései alapján valósultak meg.

A régészeti kutatások is sok újdonságot hoztak, előbukkant az eredeti járószint, így a mai padló alatt egy üvegfedéssel meg lehetett mutatni a középkori téglaburkolatot is. Előbukkant még két boltozott barokk kripta is a kolostor barokk időszakából (a föld alatt a holttestek nem maradtak meg, de csontok és ruhamaradványok viszont igen) és végül a szentély bal oldalán sikerült restaurálni a barokk falfestményeket is – két majdnem embernagyságú alakot. (A templom szentélyének és kápolnájának barokk freskóit a fiatal Dorfmeister István festette.)
 

Középkori és barokk, eredeti és felújított került tehát példás egységben egymás mellé a türjei premontrei templomban. Ahogy már eddig is kiderült, pusztítások, át- és újraépítések évszázadaiból született meg a mai összkép. A kényszerű és szükségek kompromisszumok alig hagytak nyomot maguk után – talán csak a külső lábazat a többi anyagtól elütő kőanyaga szúr szemet. 

A felújított templom mellett pedig még épül a látogatóközpont: a régi majorság épületei közül csak egy emeletes barokk magtár maradt meg. A premontrei gazdaság majorság az 1950-es évek után pusztult el – a helyükre kerülő későbbi téeszraktárakat egyelőre még nem bontották le.

További képek a galériában!