Ha szereted a régi lakberendezési magazinokat, ezt az Insta-oldalt imádni fogod!

Hagyományunkhoz híven, ilyenkor év vége felé a legjobb anyagainkat ajánljuk nektek újraolvasásra! Ezúttal az OCTOGON online szerkesztői is kiválogatták kedvenceiket a 2023-ban online megjelent írásokból. Következzen Farkas-Zentai Lili online főszerkesztő ajánlása.

„Amikor Mayer Kitti külsős szerzőnk bedobta, szívesen írna a szocializmus tér- és tárgykultúráját korabeli termékkatalógusokból és lakberendezési magazinokból szemléző Hungarian Objects Instagram-oldalról, rögtön bekövettem és hát na, én is a rabja lettem. Találgattuk, vajon ki csinálhatja, aztán amikor egy kávézás alkalmával Kitti – hosszas sikertelen próbálkozásaim után – elmondta, Csóka Attila Róbert, a Paradigma Ariadné társalapító építésze van a HO mögött, eléggé meglepődtem, meg valahol nem is. A képzőművészetet és a designt is alapul vevő, széles látókörű, kutató-elemző szakmai hozzáállás jellemzi, ahogy a Paradigma egészét is. Ehhez jön Kitti, aki designteoretikusként pontosan ismeri az Attila által kiemelt korszak tárgykultúráját, elképesztő precizitással áll neki egy-egy témának, cikk megírásának, amelyekben többször kritikai észrevételt is megfogalmaz, most éppen így: ne csak nézd, értsd is meg igazán! Ez nyilván kicsit ellentmond az Instagram képnézegetős profiljának, ugyanakkor fontos lehet megfogadni, főleg egy ilyen nosztalgikus retró világban, ahol egy-egy enteriőr láttán azonnal elkapják az embert az érzelmek. Felvetésemre aztán ebből – Kittinek köszönhetően – egy elképesztően szuper háromrészes sorozat is született az OCTOGON online-on, amely cikkeiben Vörös Kati történész-lakberendező és Hevesi Annabella formatervező is a színre lép. Ezeket pont így, egymás után ajánlom. Szépen sorban!” – Farkas-Zentai Lili

A „Ha szereted a régi lakberendezési magazinokat, ezt az Insta-oldalt imádni fogod!” című cikkünk eredetileg 2023. március 13-án jelent meg.

 



Melyik ikonikus fotel pihent az Ybl- és Kossuth-díjas Kévés György építész lakószobájában? Milyen volt Fajó János festő-grafikus könyvespolca és íróasztala? És egyáltalán: hogy festett egy panellakás konyhája néhány évtizeddel ezelőtt? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk, ha a Hungarian Objects Instagram-oldalra látogatunk. S ami mindezeken túl szintén nagyon fontos: milyen szempontból érdemes közelítenünk a szocializmus tér- és tárgykultúrájához, hogy ne ragadjunk benne a szentimentális nosztalgia „mocsarában”? Terekről, tárgyakról, otthonokról objektíven és személyes hangvételben.

Pár hónappal ezelőtt találtam rá az oldalra, s mint megrögzött tárgyfanatikus, a Hungarian Objects (már csak a neve miatt is) azonnal az ujja köré csavart. A szocializmus műanyag tárgykultúrája iránti rajongásom a tíz évvel ezelőtti szakdolgozatom írása óta sem hagyott alább, s bár Novák Piroska muzeológussal közösen jegyzett „négykezesünk”, a Hype&Hyper hasábjain futó „Tárgyfétis” cikksorozatunk véget ért, azt hiszem, sosem leszek közömbös az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek tárgyai iránt. Így aztán a Hungarian Objects is felkerült a kedvenceim közé, s kíváncsi voltam, ki állhat az oldal mögött, milyen szempontok alapján válogat, s miért épp termékkatalógusok és lakberendezési magazinokból szemezget.
 


Egy építész személyes kollázsa

A legnagyobb megdöbbenés akkor ért, amikor kiderült: az oldal szerkesztője a Paradigma Ariadné építészműhely egyik alapítója, Csóka Attila Róbert, akivel korábban az esztergomi Duna-partra épített installációjuk kapcsán beszélgettem, s fogalmam sem volt róla, hogy ő maga is rajong a korszak tárgyaiért.

Ahogy azt az angol nyelvű definícióban olvashatjuk, a Hungarian Objects egy személyes válogatás, amely azt mutatja meg, hogyan festettek a lámpák, bútorok és tárgyak a magyar háztartásokban az ötvenes évektől a kilencvenes évekig. Attila elsősorban különféle hazai gyártók termékkatalógusaiból, illetve a korszak lakberendezéssel foglalkozó magazinjaiból válogat. S hogy hogyan is indult a történet? Attila még korábban feliratkozott különféle oldalak (Antikvarium.hu, Antikva.hu-n és a Bookline.hu) kiadványfigyelőire, hogy azonnal értesülhessen róla, ha a korszakból származó könyv vagy újság elérhető.

„Egy alkalommal a Szarvasi Lámpagyár katalógusáról kaptam értesítést. Akkor csodálkoztam rá, mennyire érdekes ez a formátum. Most is van az építész irodánkban egy csomó termékkatalógus, amit a tervezés során forgatunk. Ezt a Szarvasit látva az volt az érzésem, hogy ez sokkal személyesebb vagy élettel telibb volt, és talán kevésbé volt termékesítve a design. Arra gondoltam, hogy rajtam kívül valószínűleg senki nem látta még ezt a katalógust az utóbbi huszonöt évben, és szerettem volna megmutatni valamilyen formában. Így indult a Hungarian Objects.”


Attila saját bevallása szerint kevésbé mozog otthonosan a social media felületeken, ám ennek ellenére tett egy próbát és a kíváncsiság, a kísérletezés jegyében elindította az oldalt, afféle side projektként, ami azóta is organikusan alakul. A különféle magazinokhoz, katalógusokhoz való vonzódás nemcsak benne, az egész Paradigma Ariadné-teamben is megvan: nyolc-tíz évvel ezelőtt a Magyar Építőművészet, Magyar Építőipar lapszámokat, illetve a korszakból származó építészeti kiadványokat, katalógusokat kezdték el gyűjteni, s aztán ennek jókora hányada a 17. Velencei Építészeti Biennálén, illetve a Ludwig Múzeumban is bemutatott „Othernity” kiállításon is megmutatkozott az anyag esszenciális részeként.

A Hungarian Object esetében előre meghatározott stratégia vagy jól körvonalazható forgatókönyv nincs, legalábbis egyelőre, de már kezdenek kirajzolódni a különféle irányvonalak, amik mentén még strukturáltabb lehet az oldal. Attila ezt nem bánja, s tulajdonképpen nincs is ezzel gond.

„Az oldal elindításával a motivációm az volt, és tulajdonképpen most is az, hogy én magam tanuljak meg minél több mindent a korszakról. Látható, hogy ennek a tárgykultúrának van egy jó felfutása, sokkal jobb a széles társadalmi elfogadottsága szerintem, mint az építészetnek. Vagy legalábbis nagyobb és hangosabb a rajongótábora, ráadásul könnyebben hozzáférhetőek ezek a tárgyak, nyilván a lépték miatt is. Érdekeltek ezek az összefüggések a korszak épületei és tárgyai között” – meséli.


A „veszélyes” retró

A szüleink és nagyszüleink otthonából ismert tárgyak láttán nagy valószínűséggel nemcsak nekem dobban nagyot a szívem. Vitathatatlan, hogy a retró iránti rajongásunk továbbra is tartja magát: az elszánt „kincskeresők” bolhapiacok, garázsvásárok alkalmával vagy különféle adok-veszek csoportokban csaphatnak le a (számukra valamilyen szempontból értékes) portékára. Kérdés azonban, hogy megmaradunk-e a felszínen, avagy megelégszünk-e a minket elöntő nosztalgikus érzelmekkel, az ismerősség érzésével, vagy ennél jóval többre vágyva belevetjük magunkat a szocializmus tér- és tárgykultúrájának tényleges megismerésébe? (Ezt ki-ki döntse el maga.)
 


A szocializmus hagyatékának – legyen szó akár építészetről vagy tárgytervezésről – éppen az az előnye, ami egyben a hátránya is: nem telt még el annyi idő, hogy megfelelő távolságtartással és objektivitással közelítsünk a témához, ezért aztán gyakran megengedjük magunknak azt a luxust, hogy csak nézzük, ahelyett, hogy a valódi megértéssel próbálkoznánk. Ráadásul, mivel ezek a tárgyak (egy műanyag Pille-szék, egy műbőr klub fotel vagy egy Szarvasi állólámpa) vagy viszonylag könnyen beszerezhetők, vagy ma is ott szunnyadnak bizonyos lakásbelsőkben, még nem érték el a műtárgy „fokozatot”, néhány kivételtől eltekintve.

A kereskedőket, gyűjtőket, vagy a vintage bútorbolt tulajdonosokat sem kell félteni, akik jó üzleti érzékkel emelnek ki egy-egy tárgyat vagy tárgycsoportot a többi „ismeretlen” közül: ma már egy megkímélt állapotú (vagy felújított) csehszlovák TATRA étkezőgarnitúra ára akár háromszáz-ezer forint is lehet, ha vintage bútorboltban szeretnénk azt beszerezni. Jó lenne minél több olyan üzletbe besétálni, ahol az értékesítés mellett a kereskedőnek fontos az is, hogy edukálja a potenciális vásárlót (végülis, ideális esetben ez a kettő kéz a kézben jár, s erősíti egymást). S ugyanígy bárki, aki a retróval kezd el foglalkozni, felelősen kell eljárnia abban a tekintetben, hogy ne csak a tárgy szépségét mutassa meg, de annak értékére is felhívja a néző/látogató/fogyasztó/vásárló figyelmét.
 


Legendás, banális, szerethető – lakáskultúránk a szocializmusban

Sok helyütt és sokféle formában jön tehát szembe velünk a szocialista korszak tárgykultúrája, nem árt tehát résen lenni. Az Instagram tökéletes eszköze annak, hogy vizuális tartalmat fogyasszunk, s a különféle tematikus oldalak követésével képet kaphassunk egy adott korszakról vagy stílusról. A Hungarian Objects esetében Attila előbb az Arcanum online adatbázisban keresgél, majd az ott látottak alapján igyekszik beszerezni az adott magazint vagy termékkatalógust, s elsősorban olyan kiadványokra vadászik, ahol színes felvételeket talál, hiszen ezek sokkal plasztikusabban tudnak beszélni a korszakról. Intuitív módon emel le néhány magazint a polcról, böngészi, majd az éppen legizgalmasabbakat tárja az Instagram közönsége elé.
 


Mezei tartalomfogyasztóként bár lenyűgöz a Hungarian Objects, de mint designteoretikus bőven volt bennem hiányérzet, amikor a gyűjteményt „lapozgattam.” Hiszen elszánt kutatóként nagyon is kíváncsi lennék, hogy a posztban látott lakásbelső, ülőgarnitúra, termékajánló mely katalógusból vagy magazinból származik (s pontosan melyik évből) – ez egy átlagos olvasó igénye is lenne, azt gondolom. Attila nem vitatja el, hogy ez a fajta alaposság még nem épült be a munkafolyamatba, de a jövőben ez is változni fog.  

Azt mondja, ez egy folyamatban lévő gyűjtés, amihez ő maga mint tervező közelít, s ebből az aspektusból szeretne ránézni erre az érára. Számára ez az Instagram csatorna afféle mediációs eszköz, aminek megvannak a maga határai (ezeket még ő maga is tanulja), de arra mindenképp jó, hogy rajta keresztül világossá válhasson, milyen sokszínű és izgalmas volt az a néhány évtized. Szerinte az is csak idő kérdése, hogy személyes kommentekkel egészítse ki a posztokat. Engem (és remélhetőség szerint sokakat másokat is) érdekelne, hogy egy építész mit tart érdekesnek például egy MARIKA kárpitos garnitúrában vagy egy narancssárga burás Szarvasi csillárban.

S hogy milyen irányvonalak látszanak kirajzolódni?

„Biztos vagyok benne, hogy lesz egy olyan tematika, ahol azok a lakások szerepelnek majd, amelyek ismertebb emberekhez, releváns alkotókhoz kapcsolódnak. Például, amikor rátaláltam Fajó János otthonára az egyik Lakáskultúrában, az nekem is eszméletlen élmény volt. De nem egy Makovecz-belsővel találkoztam, ami megint egy csomó kérdést felvetett bennem, például a szent és profán kapcsán. Az is egy külön kategória, amit a rendszerváltásig iparművészetnek neveztünk, s hogy ez hogyan mutatkozott meg egy korabeli lakásbelsőben. S ami még számomra nagyon érdekes, az a banális kategória, hiszen rengeteg kevésbé jó minőségű, kvázi szemét is jelen volt a lakásokban, a maga izgalmával, persze” – mondja Attila.


A magazinokon túl

Az analóg iránti rajongás – ahogy az várható volt – nem állt meg Attilánál sem pusztán a magazinok és katalógusok beszerzésénél. Az oldal követői nemrégiben bepillantást nyerhettek a tényleges tárgyi gyűjtemény gyarapításába is: abban a bizonyos Insta-sztoriban a Horváth László által tervezett Saturnus-készlet egyik kancsója bukkant elő. Az újságpapír-csomagolásból kikacsintó porcelánt rögtön felismertem, s kíváncsi voltam, vajon mikor és mivel indult Attilánál a tényleges gyűjtés, illetve az is érdekelt, vajon elképzelhetőnek tartja-e, hogy ebből a „magángyűjteményből” a későbbiekben akár egy design kiállítás is megvalósulhasson – értelemszerűen akár a Paradigma Ariadné tervezőcsapatra jellemző formabontó és progresszív módon?

Az első kérdésre a válasz egy lakásvásárlás kapcsán keresendő, amikor is Attila egy Borsfai-lámpára lett figyelmes, és bár a lakást végül nem vették meg, a lámpára lecsaptak. Azóta számos más tárgy is bekerült már a gyűjteményébe, többek között pár TATRA-bútor és a Pantone-székek hazai másolatai, de nem gondolja magát kényszeresnek ezen a téren – örül annak, ha jó áron tud hozzájutni egy-egy értékes darabhoz.

És hogy lesz-e vajon a jövőben Hungarian Objects kiállítás? Az még a jövő zenéje.



Hungarian Objects | Instagram

 


Mi történik, ha egy építész személyes magazin-gyűjteménye egy történész-lakberendező vagy egy formatervező kezébe kerül? Avagy: ne csak nézegessük, de lássunk és értsünk is meg, s fedezzük fel közösen a szocializmus tér- és tárgykultúráját! Íme a Hungarian Objects sorozat
 

1. rész

A korszak kedvelőiként úgy döntöttünk, közelebbről is „belelapozunk” Attila archívumába, s azt megmutatjuk mások szemüvegén keresztül. Háromrészes mini sorozatunkban interjúalanyaink véletlenszerűen kapott cikkekkel, képekkel találják szembe magunkat, mi pedig kérdéseket intézünk hozzájuk. Íme a sorozat első része, Vörös Kati történész-lakberendező tolmácsolásában.

Cikkünket ITT tudod elolvasni!

Lakáskultúra egy történész-lakberendező szemével | Hungarian Objects 1. rész – Vörös Kati



2. rész

A második részben elhagyjuk a privát otthonokat és a Lakáskultúra folyóiratot, s a Fortepan segítségül hívásával ezúttal a szállodák világába kirándulunk. A Budapest Hotel, az Olimpia Hotel és a Pannónia Hotel tereiről készült felvételeket most egy designer kezébe adtuk. Íme a sorozat második része, ahol a Line and Round stúdió egyik alapítója, Hevesi Annabella kalauzol minket!

Cikkünket ITT tudod elolvasni!

A szocializmus szállodái egy formatervező szemével | Hungarian Objects 2. rész – Hevesi Annabella

3. rész

Mini sorozatunk befejező részében ismét nosztalgiázunk s közben „akasztjuk a hóhért” – Csóka Attila Róberttel felelevenítjük a korábbi epizódokat, kitérünk a szocializmus termékkatalógusaira, és azt is megkérdezzük tőle, ki mindenkinek örülne szíve szerint, ha górcső alá venné a Hungarian Objects archívumát.

Cikkünket ITT tudod elolvasni!

Ikonikus tárgyak, és ami mögöttük van I Hungarian Objects 3. rész – Csóka Attila Róbert

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

A szociális lakáspolitika kegyelemdöfése

A szociális lakáspolitika kegyelemdöfése

Egy kedd esti törvényjavaslat lehetővé tenné az önkormányzati bérlakások felvásárlását az értékük 30 százalékáért.

Szárnyalnak a vidéki és az újépítésű ingatlanok

Szárnyalnak a vidéki és az újépítésű ingatlanok

Az elmúlt év ingatlanpiaci folyamatai és a jövő kilátásai.

Hamarosan zárul a 15 milliós összdíjazású társasházi pályázat

Hamarosan zárul a 15 milliós összdíjazású társasházi pályázat

Már csak néhány hét maradt pályázni a vissza nem térítendő fejlesztési és állagmegóvási támogatásra.

Hirdetés