Hirdetés

A Főváros tanulmányterve Rákosrendezőre

Napok óta lázban tart minket a Rákosrendező vasútállomás területére kiszivárgott terv, valamint a hír, hogy a dubaji Burdzs Kalifát fejlesztő cég érdeklődik a terület iránt. Ahogy az lenni szokott – a magyar sajtóban már elszabadult egy becenév is, a „mini-Dubaj”. Megmosolyogtató arra gondolni, hogy 100 év múlva miként fognak minderre hivatkozni a történészek.


Lázár János építési és közlekedési miniszter december 4-én tartott sajtótájékoztatót a terület rendezéséről, megerősíteni azonban nem erősítette meg azt a hírt, hogy a dubaji fejlesztő cég lenne-e a befutó a nagyberuházásra. A tervekről a Főpolgármesteri Hivatal is csupán a sajtóból értesült, és mint kiderült, még nem is egyeztettek közösen az ügyről. Most a Főváros is háttérbeszélgetést tartott, hiszen 2019-ben már elkészítettek egy fejlesztési tanulmánytervet a szóban forgó területre, és ők nyitottak lennének a közös kommunikációra a kormánnyal. Lázár János szintén jelezte, hogy párbeszédet folytatna a Fővárossal.
 


„Miért ne lehetne Budapest újra 2 millió magyar ember otthona?”

Karácsony Gergely főpolgármester és Balogh Samu kabinetfőnök ismertette a 2019-ben megfogalmazódott koncepcionális tanulmánytervet, amit azóta továbbfejlesztettek, valamint referenciákat is felmutattak, amelyek mentén elindulhatna az új városnegyeden történő gondolkozás. Merthogy erre szerintük is nagy szükség van.

Karácsony Gergely rámutatott, hogy nagyjából egy „urbanisztikai katasztrófa” felé halad Budapest azzal, hogy a belvárosból egyre inkább kiszorul a helyi lakosság, és a legtöbben az agglomerációban találnak csak otthonra. A baj az, hogy Budapest népessége így folyamatosan csökken, annak ellenére, hogy munka szempontból mégis majdnem mindenki itt tudna boldogulni. A külváros népessége emiatt növekszik, amelyet viszont az ottani önkormányzatok nem tudnak lekövetni, és mindezzel együtt a mobilitás is rossz méreteket ölt: az emberek autóval utaznak ahelyett, hogy egy kompakt városszemlélettel közel lennének munkahelyükhöz. 

Pozitív, hogy kinyíltak újra azok a fontos diskurzusok, amelyek a magasházak kérdését, vagy mondjuk a Hősök tere környezetére vonatkozó szabályozások körüli dilemmákat feszegetik. A szóban forgó terület tulajdonjogi váza bonyolult bizonyos kisebb helyrajzi számokat tekintve, viszont döntő többségében állami tulajdonról van szó, így a kormány jogosult tárgyalni a befektetőkkel. Csakhogy egyúttal egy nemzet közösségi tulajdonáról is van szó, azaz nekünk is van abba beleszólásunk, szükségünk van-e a Hősök terén mini-Dubajra. 

A Főpolgármesteri Hivatal 2019 óta többször is foglalkozott a fejlesztési lehetőségekkel, ahová a kompaktváros megközelítésnek megfelelően figyelembe vennék a klímaváltozási folyamatokat a fent említett demográfiai kérdésekkel egyetemben. Több mint 300 hektár olyan rozsdaövezet van ugyanis, ami azonnal fejleszthető lenne, rendelkezési jó közlekedési kapcsolatokkal. Ám ezeket hosszútávon is kell majd fejleszteni, amivel az állam is számol. A Főváros lelkes abban, hogy az ilyen adottságú területekre összpontosítson – csak hát, nem mindegy, hogy miként. 
 


„A barnamezős területek Budapest rejtett aranytartalékai”

A barnamezős területekben ott van a válasz a demográfiai kétségekre, csakhogy komoly tulajdonjogi procedúrákkal jár hasznosításuk, általában teljes talajcserére szorulnak, ahogy az itt található ipari műemlékek védelme, a hasznosításukra adható költséges megoldások sem gyorsítják a folyamatokat, és el is veszik sokszor a magántőke kedvét. 

Vannak azonban jó példák. Felmerült az oslói Barcode Project, mely a magasházak opciójára is releváns példa. Magasházak között is van ugyanis különbség – nem mindegy, hogy 70 méter vagy 220 méteres épületről beszélünk. Nem mindegy, hogy a cél a világnak reprezentatív jelképet létrehozni, vagy a magáncélokon túl egy városnak is hosszútávú fejlesztést nyújtani. Az oslói projekt 60-70 méteres épületekkel számol, a jelenlegi tanulmányok szerint ez a magasság pedig még nem bántaná az Andrássy út felől a Hősök tere látványát. 
 


Példaként merült fel még a stockholmi Royal Seaport volt gázgyári területe 60 ingatlanfejlesztővel, vagy Bécsben a Nordbahnhof és a Park am Gleisdreieck. Budapest esetében pedig Graphisoft Park példája, ami szintén egy néhai gázgyári területén lett kialakítva, imperatívusz arra, hogy a magántőke bevonásával, mértéktartó beépítéssel, jól működő infrastruktúrával igenis lehet szerethető léptékben jövedelmező ingatlanfejlesztést produkálni. 
 


Amennyiben valóban sor kerül a kormánnyal való közös tárgyalásra, a Főváros ki fogja fejteni, hogy a területre bőven építhető akár 8-10 000 lakás is, és lehet törekedni arra, hogy ezek ne a külföldi befektetőket, és a luxust kereső rétegeket szolgálják kizárólag ki. Fejlesztési tervükben minimum 30-40 hektár városi park is kialakítható, ahogy számolnának a Rákos-patak itteni rekultivációjával is, amelyre egy másik részén volt már példa, szintén magántőke bevonásával. 

Fontos megemlíteni azt a turisztikai tényt is, hogy a Vasúttörténeti Park is a terület része, amely Budapest és az egész ország egyik leglátogatottabb közgyűjteménye még úgy is, hogy nincs is rendes tömegközlekedési megközelítése. Képzeljük el, mi történne a Park jobb helyzetbehozásával, ideális integrálásával a fejlesztésben. A téma turisztikai felértékelődése tehát szintén a levegőben van.
 


A közlekedési fejlesztés egyik sarkalatos pontja a 3-as villamos meghosszabbítása lehetne, ezáltal megtörténne Zugló és a 13. kerület összekapcsolása. A kisföldalatti felújítása is fókuszban van, amely nem halogatható sokáig, s ennek bekövetkeztével egyúttal a végállomást is ki lehetne Rákosrendezőig hozni.
Hogy a kormány nem vette számításba a Főváros már 2019-ben készített tanulmánytervét, az egyértelmű volt a felmerült új víziókat ismerve. Kérdés, hogy hogyan tovább, kialakul-e konszenzus később? Annyi bizonyos: mindkét fél fejleszteni akar, és mindketten a funkciómixben hisznek. Az viszont egyelőre tisztázatlan, hogy mekkora engedmények érik majd a magánbefektetőt. 

Ahogy Karácsony fogalmazott, a területben hatalmas a potenciál, lényegében nincs köztes út: „vagy valami nagyon rossz, vagy valami nagyon jó fog itt történni.” Mi budapestiek, reméljük tényleg sikerül közös nevezőre jutni, és a tervek szerint akár egy pilot projekt, egy ideális és a későbbiekben követhető kompaktváros minta épülhet meg Rákosrendező szemétlerakó vedutája helyébe. 

 

Képek: illusztrációk 

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

"Nincs is jobb annál, mint, amikor szabad kezet kapsz"

Interjú a Sütő Interior Architects vezetőpárosával: Sütő Katával és Sütő Lászlóval.

Komplex tervezésben gondolkodunk

Komplex tervezésben gondolkodunk

Interjú Oláh Éva projektvezetővel és Csiszér András design igazgatóval a Ludovika projekt és Budapest kapcsolatáról.

Racionalitás és megépíthetőség

Racionalitás és megépíthetőség

Peschka Alfréd mesélt nekünk az NKE Rendészettudományi Karának új épületéről. 

Hirdetés