Helyzetjelentés a Mesterséges Intelligenciáról – 2. rész
Többrészes cikksorozatunk fókuszában a mesterséges intelligencia (MI) mint alkotómódszer áll. Az MI felhasználási módjainak aktualitását, fejlődéstörténetét és jövőjét járjuk körül, a vizualitásra épülő szakmák szemszögéből. Az MI, túljutva az útkeresés korai fázisán (és a kezdeti hype-on), éppen most kezdhet valóban a szakmák javára válni. A platformok kezelése egyre egyszerűbb lesz, ugyanakkor a kifejezésmód egyre komplexebbé válik. A minőséget a tervező / művész ismeretanyaga, kreativitása és fantáziája szavatolhatja. Ez pedig minden bizonnyal megújítja az alkotói folyamatokat, a kreatív gondolkodást, és forradalmasítja magukat a produktumokat is.
A mesterséges intelligencia (MI) tálcán kínálja a lehetőséget, hogy adatok és promptok, vagyis természetes nyelvi elemek megadásával, nagyon rövid idő alatt designkoncepciót alkossunk. Az eljárás során nemcsak egyetlen modellt hozhatunk létre. Ugyanazokból az adatokból dolgozva, vagy apróbb változtatásokat eszközölve, több száz változatot fejleszthetünk. Az eljárás neve generatív design. Megspórolhatjuk általa az iterálás manuális részét.
Másik említésre méltó előnye az MI technológiáknak, hogy közreműködésükkel optimalizálni lehet a tervezett modelleket például súly, méret, ár, teljesítmény szerint. Mondjuk meg akarjuk tervezni az ideális utazótáskát, ami a lehető legkönnyebb és egyben legtartósabb. Az MI segít abban, hogy megtaláljuk a táska optimális anyagösszetételét. MI felhasználásával készült például az Adidas Futurecraft futócipője. A talprészt képező rácsszerkezet egyszerre biztosít támasztékot, megfelelő párnázottságot, rugalmasságot és tartósságot, nem utolsósorban látványos futurisztikus megjelenést a cipőnek.
Tettünk mi is egy kísérletet
Az idei S/ALON Budapest enteriőr designereknek kiírt, „Flower power” mottójú pályázatán, egy kísérleti koncepcióval nyertünk bemutatkozási lehetőséget. Az foglalkoztatott bennünket, hogy hogyan lehet a mesterséges intelligenciát az enteriőrtervezők javára fordítani, milyen egyedi hangon szólalhat meg a tervező az MI segítségével, és hogyan formálja át a technológia magát a produktumot.
Tervezőformációnk, a freeform.ourcollective (aka. Bolgár Eszter és Csitári Tímea) egyik missziója, hogy keresse az együttműködést más vizuális területeken alkotó kreatívokkal. A S/ALON-ra tervezett, Dream come true című enteriőrünk központi eleme egy egyedi, az esemény helyszínének adottságaihoz igazított tapéta, amely Szauder Dávid médiaművésszel kollaborációban jött létre.
Dávid másfél éve hoz létre vizuális tartalmakat közösségi felületekre. Ezekkel a napi szinten generált digitális képekkel óriási követőtáborra tett szert az Instagramon. De csak az utóbbi néhány hónapban kezdték el galériák (Gallery East of Eden), rendezvények (Spa Party Budapest, AI Summit) felfedezni, hogy akár műtárgyként, akár alkalmazott grafikaként, a valós térben is értéket képviselhetnek ezek az alkotások.
Mi, a freeform képviselői is meg szerettük volna ragadni a lehetőséget, és Dáviddal közösen létrehozni egy olyan enteriőrt, amely a képzőművészet és a designkultúra határmezsgyéjén mozog. Az is foglalkoztat bennünket, hogy hogyan reagál a S/ALON értő közönsége erre az újfajta gondolkodásmódra.
Alapkoncepció
A Flower Power felhívásra reflektálva, Szauder Dávid florális elemekben bővelkedő, rokokó jellegű alkotásaiból indultunk ki. Tetszett az attitűd, ahogy Dávid alkotói fantáziája és a jelenkort meghatározó mesterséges intelligencia egy letűnt művészeti korszak stíluselemeit kezeli. Vettük mi is a bátorságot, és egy olyan enteriőrt terveztünk, ahol az antikvitás és a kortárs lakáskultúra egységbe került. Emellett szerettük volna azt is bemutatni, hogyan prezentálhatóak digitális eszközökre optimalizált alkotások egy kortárs enteriőrben. Dávid ez alkalomból elkészítette Instagramon fellelhető, porcelán szobrokat ábrázoló műveinek animált változatát.
  |
  |
Hogyan készült
Miután az olasz Tecnografica gyártó támogatóként vállalta egyedi, 9x3,5 méteres tapétánk legyártását, a tervezés nagyjából a szokványos módon kezdődött el. Rokokó enteriőrökből, bizarr, dekadens műalkotásokból moodboardokat készítettünk, olyan látványokat fotóztunk, amiket relevánsnak gondoltunk a tapéta kapcsán, valamint megfogalmaztuk a briefet.
Egy pasztell színekben gazdag, horizontálisan elterülő rokokó tündérkertet szerettünk volna látni, amelyet súlytalan, bizarr növények és porcelánfigura jellegű lények népesítenek be. Majd egy antik architektúrát skicceltünk fel, amely a S/ALON által rendelkezésünkre bocsátott L alakú fal paramétereihez igazodott. Célunk egy illuzórikus látvány megvalósítása volt, ahol látszatarchitektúra nyílásain keresztül nyerünk kitekintést egy varázslatos kertre.
Első szárnypróbálgatásaink a mesterséges intelligenciával, nagyon messze estek attól, amit látni szerettünk volna. Bár rokokó hangulatot akartunk megidézni, a „rokokó” prompt didaktikus formákat, és eltúlzott színárnyalatokat eredményezett. Nehézséget jelentett továbbá a fektetett téglalap méretarány, és a nézőpont hozzáigazítása a valós padlószinthez. Ahhoz, hogy célunkat elérjük, Dávid tapasztalatára volt szükség, aki bizonyos promptokat elhagyott, és értett ahhoz, hogy az arányokat milyen utasításokkal befolyásolhatjuk. Ugyanakkor behozta saját képi világát.
Nekünk, belsőépítészeknek pedig részben le kellett mondanunk az általunk egzakt módon eltervezett architektúráról, és olyan újabb építészettörténeti referenciákat kellett megadnunk, amelyek felhasználásával végül az MI fel tudott kínálni egy számunkra is elfogadható iterációt. Egy ilyen részletgazdag, műalkotásként is felfogható tapéta megtervezése és fejlesztése MI nélkül, valószínűleg hónapokat vett volna igénybe. Nekünk mindössze másfél hét állt rendelkezésünkre arra, hogy nyomdakész állapotban elküldjük a tervet a gyártónak.
Dream come true – a címválasztás magyarázata
Dream come true című asszamblázsunkba belépve, a látogató bevonódik egy posztapokaliptikus világba, ahol – szemben a szokványos disztópiákkal – az ember alkotta környezet reminiszcenciáin egy barátságos, érintetlen, Árkádiát idéző civilizáció sarjad.
A történet érdekessége, hogy nem akaratlagosan jött létre. A beszélt nyelven alapuló promptok, a mesterséges intelligencián átszűrve, véletlenszerű többlettartalmakkal bővültek. MI-vel alkotni az álmodás folyamatához hasonlatos, melynek során a megélt élményeinket a tudattalanban rejtőző képfoszlányok árnyalják tovább. Amikor egy álmot verbalizálni próbálunk, pont ezeket a megfoghatatlan tartalmakat tudjuk a legkevésbé visszaadni. Az MI, mivel az emberiség kollektív történetének legtöbb képkockáját ismeri, olyan tudattalan tartalmakat is beépített alkotáskor, amit szóban nehezen tudtunk volna megragadni, vagyis a legérzékletesebb álmot hozta létre.
További képek a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
