Hirdetés

November témája: a hő

Novemberben többnyire már fűtünk. Hogy idén mennyit, az majd kiderül. Legyen hideg, vagy meleg, az OCTOGON online novemberi témája mindenesetre a hő, és annak építészeti, designnal kapcsolatos vonatkozásai. 
 


A BME folyosóján remegő térdekkel felvételire várakozva azon törtem a fejem, mit is mond ki a termodinamika második alaptörvénye. A rettegett ajtón kilépők ugyanis egytől egyig arról számoltak be, hogy a fizikából felvételiztető tanár ezzel kapcsolatban érdeklődött valamiről. Hogy miről, arra már nem emlékszem, ahogy a helyes válaszra sem – azt már akkor sem tudtam. A , mint energia nem foglalkoztatta a gondolataimat. Az azóta eltelt több évtized azonban változást hozott – ebben is. Ma már nincs olyan földlakó, akit ne riasztana a korábban globális felmelegedésnek, ma klímaválságnak hívott apokaliptikus jövőkép, a kihívás, hány fokkal tudjuk csökkenteni a hőmérséklet-emelkedést, hogy egyáltalán életben maradjunk. És bár a kilátások nem túl kecsegtetők, azért – ide illő frázissal szólva – felvesszük a kesztyűt: a hőtechnika és az ezzel kapcsolatos kérdések előkelő helyet foglalnak el az építészeti tervezésben. 

 


Elődeink – úgy tűnik – nem fáztak annyira, vagy csak jobban tűrték. Eredendően többek közt a hideg elől húzódtunk barlangba, majd házba, de hosszú évszázadokig beértük azzal a kényelemmel, amit a falak önmagukban nyújtani tudtak. Néhány magától értetődő praktikával – kicsi ablakok, majd dupla üvegezés – csökkenteni tudták a kiáramló hőmennyiséget. A fűtőberendezések is igen korlátozottan működtek, és mivel működtetésük nem kis munkával járt, racionálisabb keretek között lobogtatták a tüzet elődeink.

A fogyasztói luxussal mindez megváltozott, a „télen is alsógatyában rohangálunk a lakásban” a modern idők sportja. A meleget sem bírjuk, kell a klíma, ezzel együtt jár a pára szabályozása, a szerkezetek hőszigetelése – a hűtés-fűtés megoldása; a korszerű gépészet egy élettér kialakításának és működtetésének költségét sokszorosára emeli. Ekkor kerül képbe a megtérülés, vagyis, hogy a beépített energia ára hány év távlatában válik nullszaldóssá.

Közben szennyezzük a levegőt, aztán bonyolult megoldásokat találunk ki arra, hogy mégse szennyezzük annyira. Valójában a kényelem okozta azt, hogy ma oda jutottunk, hogy aggódnunk kelljen a sarki jég olvadása, a föld elsivatagosodása miatt; a hővel való bánásmód kulcskérdéssé vált, nem hagyható figyelmen kívül. Egyre inkább felértékelődnek a természetes megoldások, és ezzel párhuzamosan annak belátása, hogy bizony le kell mondani a megszokott kényelemről.

A hővel való küzdelem végső soron két irányból közelíthető: vagy a korszerű anyagok és technológia révén kreatív gyártmányokkal vesszük körbe magunkat, vagy megtanulunk úgy építkezni, mint elődeink – ésszerűen.

A hónap során mindkettőre mutatunk példákat. 
 


A helyzetünk nehéz, de nem reménytelen. Amennyire alapvető – és valljuk be, a tervezők számára mumus – a hőtechnikai szabványoknak való megfelelés az építészeti munkában, annyira kevéssé látványos a végeredmény, nem kimondottan egy designmagazin top témája. Pedig például a homlokzati hőszigetelés épületszerkezeti megoldása az építészeti minőséget nagyon is befolyásolja.

Műemlékek esetében alapvető kihívás az eredeti homlokzati megjelenés megőrzése mellett a korszerű hőtechnika megvalósítása. A hunagocellből kialakított építészeti tagozatokat inkább ne tekintsük követendő példának, mégis, valahogy meg kell oldani a feladatot, a homlokzat hővédelmét. Ebben nagy szerepük van a korszerű ablakszerkezeteknek, amelyek kialakítása szintén nem egyszerű a műemléki szerkezetek méreteinek megőrzése mellett – márpedig a hiteles megjelenés kulcsa sokszor épp a filigrán megjelenésű tagozatokon, keresztmetszeti méreteken múlik. 

A hidegre-melegre a ház ugyanúgy öltözködéssel reagál, mint a lakói, sokszor a kettő nem is független egymástól. Ha új épületről van szó, a hőszigetelésre burkolat kerül, és nem mindegy, hogy mi és hogyan – a burkolat lehetőség a kreatív tervezésre és a monoton sematizmusra egyaránt. Szeretjük a régmúlt hangulatát idéző, sokáig és bizonyos feltételek mellett ma is divatos követ és téglát, a szépen öregedő fát, de ma már hódít a szálcement is, amellyel másfajta esztétikát ölt az épület.

A kortárs homlokzatok alapvető anyaga az üveg – nem kell bizonygatni, mennyi kihívást rejt ez az anyag a hőtechnika szempontjából. Ahogy erősödik a napsugárzás, egyre fontosabbá válik az árnyékolás és szellőzés, és annak is természetes, ősi praktikái. Úgy tűnik, a hővel való küzdelem alapjaiban alakíthatja át az építészeti kultúrát, legalábbis bizonyos lépték esetén. 

 


Nem túl régi fogalom a klímavédelem terén a városi hősziget-hatás. A jelenség új alapokra helyezi a városi zöldfelületek kialakítását és kezelését, és helyzetbe hozza a tájépítész szakembereket. Budapesten elindult kis léptékben egy folyamat, amely korszerű szemléletre épül, jó lenne, ha hasonló az építés terén is mutatkozna.

A passzívház először üdvözítőnek tűnt, mára talán vesztett vonzerejéből, részben a hozzá szükséges anyagok, gyártmányok energia-lábnyoma miatt, részben mert túlzottan technokrata, a természetes megoldások egyszerűbben megvalósíthatónak tűnnek. A gazdaságos passzív működés indukálta forma esztétikája sem vált igazán meggyőzővé. Ez persze elsősorban a családi ház méretű lakóépületekre igaz, de eleve kérdés, mennyire gazdaságos ez a lakhatási forma. A többlakásos házak másfajta megközelítést igényelnek, a hőszivattyús hűtés-fűtés, a felületi fűtés ma már szinte kötelező kellék, de e téren még van hova fejlődni, egyelőre a szomszéd Bécsből kell kölcsönöznünk a jó példákat az előre átgondolt „hőtudatos” építésre.

Új építészeti feladatot jelent a korszerű energiákra való áttérés folytán funkciójukat vesztett hőerőművek hasznosítása, Bécsben persze már ilyen is épült, de Magyarországon is van, lesz rá példa Inota esetében.  

 


A ruha-, kesztyű-, pihe-puha pléd-designnak nagy lökést adhat az energiatakarékosság. Az én kedvenc ruhadarabom egy „sellőgúnya”, halfarok formájú lábmelegítő, ami télen, munka közben nélkülözhetetlen – igaz, már évek óta inkább felöltözünk otthon, mint fűtünk. Nem kényszerből és nem is ökotudatosságból, inkább csak a józan észtől vezérelve. A design terén ennek az iránynak a szélső pólusát a fedél nélküliek számára tervezett, kihűlést gátló kellékek jelentik, de a hétköznapi életben is előbukkantak már a fűtőszálas ruházati darabok. Milyen hasznos lenne például olyan felsőben bringázni, amiben a fűtést a tekerés során keletkező energia szolgáltatja. 

Mindenre igyekszünk a hónap során példát mutatni a szalmából készült szigetelőpaplantól kezdve a Mapei korszerű hőtechnikai tulajdonságú felületburkoló anyagain át a szálcement és üveg homlokzatokig. Gondolunk az aszály sújtotta városi fák túlélésére, ami egyben saját túlélésünk záloga. Adózunk a hőfürdő örömeinek egy mobil szauna bemutatásával, megnézzük, mi készül Inotán, és a ház lelke, a tűzhely, illetve kandalló sem marad ki a válogatásból. Egy pillanatig sem tévesztjük azonban szem elől: hőből is megárt a sok!

 

Tilly Kettle: Woman with a muff, 1760-as évek

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Színek a havon

Színek a havon

Toshihiko Shibuya landart munkái Szapporo városában.

Hőszigetelnénk, de tudjuk-e, mit használnánk, hogyan és miért?

Hőszigetelnénk, de tudjuk-e, mit használnánk, hogyan és miért?

Rezsicsökkenést és gyors megtérülést remélve készül hőszigetelésre a magyarok harmada.

Hirdetés