Balatonföldvár kikötőjében átadták a Balaton Klub felújított épületét, amely Magyarország első vasbeton szerkezettel készült nem ipari épülete volt. 

Az 1900-as évek elején épült műemlék  – átfogó, többéves felújítás után – idén nyáron nyerte vissza régi pompáját, s a munkálatok során maximálisan figyelembe vették a műemléki elvárásokat, az egykori épület értékeinek megőrzését. A 2012-ben műemlékké nyilvánított épületben, mely pezsgő, társasági színhely volt, ma ismét vendéglátó komplexum működik.

A Balatonföldvári kikötőben álló Balaton Klub építészettörténeti kuriózum. Az 1900-as évek elején épült egy körülbelül 6-800 tagot számláló zárt egyesület tagjai számára. A Klub megalakulását követően már az első évben megbízást adtak Ray Rezső Vilmos építőművésznek és Zielinski Szilárd mérnöknek a klubház megtervezésére, és a székház 1905-1906-ra el is készült. Ez volt az első, nem ipari funkciójú vasbeton szerkezetű épület az országban, az építkezés költsége 50.000 koronába került. A ma már műemlék épület eredetileg a társasági élet színtere volt, a Balaton klub székházaként, yacht clubként, majd a harmincas években kaszinóként, vigadóként működött  9 szobából álló kis szállója is volt, amelyet szintén csak a klub tagjai vehettek igénybe. Érdekesség, hogy a budapesti Gellért tértől hidroplánok szállították ide a kaszinó tagjait.

„…a klub pezsgő élet középpontja. Az ott tartott nyári hangversenyek oly közönséget vonzanak oda, aminőt kevés fürdőhely mutathat fel az országban”- olvashatjuk a Balaton-Földvár gyógyfürdő ismertetése (1909) című kiadványban.

Az épület közelében áll a stílusában hasonló Törley-ház (Indián-telep), amelyet a híres pezsgőgyáros, Törley József építtetett, tervezője pedig ugyanaz az ifj Ray Rezső, aki a Balaton Klub építésze is volt.Az épület a Balaton Klub céljait szolgálta, államosítás után RIV Golyóscsapágy Üdülő, majd a Szolnoki Polgármesteri hivatal Üdülője volt. Ma is áll, meglehetősen rossz állapotban. 

 

A Balatonföldvári kikötő, amelynek e két épület is része, a 20. század elején épült ki, határozott koncepció alapján. A balaton menti nyaralótelepek kialakítása a 19. század második felében indult, és kezdettől egységes elvek mentén igyekeztek lakhatóvá tenni az addig lakatlan, természetes területeket. A századfordulós nyaralótelepek kialakításához a kertvárosi hagyomány nyújtott mintát. A földvári nyaralótelepet 1894-ben alapították, a parcellázás Spur István uradalmi mérnök, későbbi balatoni kormánybiztos nevéhez fűződik, akinek ma az egyik parttal párhuzamos utca viseli a nevét. Az egykori Földvárpuszta nevű területen korábban nem állt nagyobb település, így a tervezési elvek tisztán érvényesülhettek. A területet a tulajdonos Széchenyi család kezdeményezésére parcellázták. 

 

A part menti településrész karakterét ma is meghatározó villákat egy 70 holdas park vette körbe, ahol további közösségi helyszíneket, sétányokat, sportpályákat, kápolnát és kilátópontokat helyeztek el, kiépítették a vízhálózatot és villanyvilágítást. A fürdőhely megnyitásakor, 1896-ban már közel 40 villa állt a területen, Földvár hamar a felsőbb társadalmi rétegek kedvelt üdülőhelyévé vált. Korányi Frigyes pulmonológus, Kvassay Jenő miniszteri tanácsos, Kresz Géza orvosdoktor, Rákosi Jenő író és színházigazgató, és Bajor Gizi egyaránt Földváron pihent. (E sorok szerzője pedig gyerekként Bajor Gizi villájában, ami a szocializmus éveiben vállalati üdülőként működött) A 20. század elején Földvárt a tudósítások már a Balaton tündérkertjének nevezték.

 

1903-ra a Balatonföldvár-fürdő részvénytársaság tulajdonába ment át a terület, és ez lendületet adott az infrastrukturális fejlesztéseknek. Kiépült az út és csatornahálózat, és 1904-ben megindult a móló építése. A hajó- és  vitorlás-kikötőhöz kapcsolódóan építették fel a kaszinó (Klubház) és a kikötő bejárati épület (Csigaház), a Galamb szigetet a mólóval összekötő gyalogos, ún. galambdúcos híd, a hullámtörő végén álló meteorológiai megfigyelő állomás és egy korai vasbeton vázas gyalogos híd szerkezeteit. A földvári kikötőt 1905-ben adták át, a meder kotrásából adódó hordalékból alakították ki a Galamb-szigetet, ami a Balaton egyetlen szigete. Kis híd köti össze a szárazfölddel, melyen régen galambdúcok is voltak, innen kapta a nevét. A kikötői létesítmények tervezése Zielinski Szilárd mérnök érdeme. A tervei alapján épült kikötői vasbeton híd az ország egyetlen többtámaszú, vasbeton-szerkezetű gyaloghídja. A teljes együttes 2012-ben műemléki védettség alá került.

Az együttes részeként épült fel a kaszinó és szálló funkciójú klubház egy 3 m magasra feltöltött platón, hogy jobb kilátást nyújtson a kikötőre és a Balaton partra. Tervezői ifj. Ray Rezső és Dr. Zielinski Szilárd voltak, mindketten koruk neves alkotói.

A nyugat-európai iskolázottságú Zielinski a hazai vasbeton-építészet úttörője volt, országszerte hidak, víztornyok, középületek és magánpaloták vasbeton szerkezetei állnak mai is tervei alapján.  Tervezőtársa, Ray Rezső, együtt tervezték például többek között a Margitszigeti víztornyot, illetve a Józsefvárosi telefonközpontot. Ray sokat dolgozott a Törley családnak; Budafokon a kastély befejezése, a pezsgőmanufaktúra és a mauzóleum is az ő munkája, csakúgy, mint a család belvárosi, Bródy Sándor utcai palotája, illetve a földvári Törley villa. Ezen épületek mindegyike érdekesen ötvözi a századvég és a századelő stílusait: a historizáló attitüd monumentalitása, a szecesszió formavilága és a modern gondolkodás egyaránt tetten érhető rajtuk.

 

A balatonföldvári klubépületben, különösen a tömegformálásban már ez utóbbi dominál, bár a szecesszió kétségtelenül visszaköszön a homlokzatok alakításában. A bejárat és az épület főtömegének nagyvonalú kezelése, lapostetős kialakítása azonban egyértelműen a modern építészet irányába mutat. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepet játszott, hogy az épület szerkezete  vasbeton vázzal készült, a műemlék épület a hagyományos formákat alkalmazó korai vasbetonépítészet különleges példája. Karakterének másik meghatározó tényezője, hogy időszakos használatra épült. A balatoni házak szezonális használata sok kötöttségtől szabadította meg a tervező építészeket, és ez a könnyed, pavilonos jelleg a házak külső formálásában is visszaköszön. Hasonló karakterű a Ray által tervezett szomszédos Törley villa is, mindkét épület stílusa elüt a századforduló szecessziós, vagy akár historizáló nyaraló-stílusától, és egyfelől a premodern építészettel tart rokonságot, másfelől egyfajta könnyed tengerparti, fürdővárosi hangulatot áraszt. Részleteiben a faépítészet formái köszönnek vissza, túlnyújtott ereszei, korlátjai, filigrán keresztmetszetű szerkezeti elemei az új anyag, a vasbeton korai felhasználának példáit mutatják, ahol a tervezők más anyagból készült szerkezetek formavilágát másolták - ahogy ez az építészettörténetben gyakori.

Ahogy a balatoni villák többsége, úgy ez az épület is állami tulajdonba került, és szocializmus idején vállalti üdülőként használták, a Hajtómű- és Felvonógyár Üdülője, majd Hajtóművek és Festékberendezések Gyárának Üdülője volt. 1965-ben Callmeyer Ferenc tervei alapján a víz fölé nyúló, nagyvonalú kiegészítést kapott, melynek lendületes formája az eredeti invenciózus szerkezet méltó folytatása. Sem a két háború közötti modernizmus, sem a hatvanas évek új modernjének szelleme nem volt idegen  a Balaton-part építészeti karakterétől épp annak átmeneti, pavilonos jellege miatt. A tihanyi és szántódi kikötői létesítmények közismertek, de például a földvári strandot is modern stílusban tervezte Preisich Gábor a harmincas években. Érdekesség, hogy a hetvenes években, a szocializmus idején új üdülőhelyi klub épült Balatonföldváron, a kor stílusában.  1972-re, hatmillió forintos költségvetésből készült el a külföldi kurszalonok mintájára az ország első üdülőhelyi-klubja. A későbbi Ybl- és Kossuth-díjas Bán Ferenc első komolyabb tervezői munkájaként tető alá került épület 24 x 24 méteres alapterületű, hatalmas üvegfalakkal határolt kialakítást kapott. A belsejében egyetlen légteret alakítottak ki, mely ültetett formában 250 fő befogadására volt alkalmas, ám egy ügyes függönyrendszer segítségével sakk-, olvasó- és billiárd szobát lehetett belőle leválasztani. Az épületet húsz évi működés után lebontották,1995-ben magánbefektető vette meg, és apartmanházat épített a helyére

Callmeyer bővítménye azonban sajnos nem volt olyan szerencsés, hogy a mostani felújítás alkalamával újjászülessen, csak az alépítményt, a beton teraszt tartották meg, az épület többi részét elbontották. A jelenleg a beruházók körében uralkodó műemlékfelújítási szemlélet sajnos a hatvanas évek építészetét nem tekinti értéknek. Az utóbbi években folyamatosan romló állagú szazadfordulós épület azonban megmenekült a pusztulástól, és remélhetőleg visszanyeri szerepét Balatonföldvár társaséletében. Erre a tervek alapján minden esélye megvan: reggelizőt, 100 fő befogadására alkalmas önkiszolgáló éttermet, kávézót, biciklis büfét, fagylaltozót, nyilvános illemhelyet egyaránt találunk benne. A tervek szerint jövőre további vendéglátó egységekkel és egy 100 fős rendezvényteremmel fog bővülni, a szomszédságban található melléképület felújítását követően pedig további szolgáltatásokat nyújt: vitorlásbolt, bazár, ajándékbolt, újságos valamint gyermekmegőrző létesül. Az emeleti részre apartmanokat terveztek.

(Sajnos szerkesztőségünknek egyelőre nem sikerült információhoz jutnia a jelenlegi felújítás tervezőiről, amint hozzájutunk ehhez, közöljük.)

További archív és közelmúltbeli, valamint jelenlegi képek a galériában!




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Kaszinó vasbetonból

Kaszinó vasbetonból

Balatonföldvár kikötőjében átadták a Balaton Klub felújított épületét, amely Magyarország első vasbeton szerkezettel készült nem ipari épülete volt. 

Hosszabb lett a balatonfüredi partszakasz

Hosszabb lett a balatonfüredi partszakasz

A város strandot épít a most vásárolt nyolcezer négyzetméteres vízparti ingatlanton.

A budapesti vertikális farm a jövő agroépülete

A budapesti vertikális farm a jövő agroépülete

Mesterséges fényviszonyok, szabályozott hőmérséklet, LED-világítás.

Hirdetés