A Deichler Jakab Stúdió gondolatai a tervezésről

A közelmúltban hirdettek eredményt a Magyar Építészeti Központ és Múzeum tervezésére kiírt pályázaton. Nem mindennapi építészeti feladatról van szó, amelynek itthon egyáltalán nincsenek előképei. Kíváncsiak voltunk, milyen gondolatok vezették a tervezőket, ezért felkértük a nyertes és díjazott pályázókat, osszák meg velünk, mi minden inspirálta őket. Minden csapat ugyanazokra a kérdésekre válaszolt, reméljük tanulságos és gondolatébresztő lesz olvasóink számára is. A közlés nem a díjazás, hanem a válaszok beérkezésének sorrendjében történik. Következzen a Deichler Jakab Stúdió tervezőinek véleménye, akik a Fejérdy+ Bartók Műteremmel közös pályázatukért részesültek harmadik díjban. 



Milyen egy korszerű építészeti múzeum?

Az építészet a helyteremtés művészete.

Az építészeti múzeum sem kell, hogy más legyen, mint egy jó hely, amely az építészet erejével képes a helynek identitást adni.

A múzeum szóhoz gyakran a múlt emlékei tapadnak. Úgy gondoljuk a kortárs múzeum azonban az emlékek őrzése és bemutatása mellett a szellemi párbeszéd helye kíván lenni. Az épület nyitottsága üzenetet hordoz: befogadó, megérthető, átlátható és közben erőt sugárzó. Nem akar önmaga emlékműve, szentélye lenni, de ünnepélyességével hitelesíti az építészet, mint a tér és hely alkotás művészetének elementáris élményét és szükségességét.

Tervünkben a múzeum a tudás megosztásának, átadásának helyeként inspiratív, élő, szakmai diskurzust fenntartó hely, mely a társadalom szélesebb rétegeit is meg tudja szólítani.
 

 
Hogyan lehet az építészetet kiállításon bemutatni a 21. században?

A huszadik század információs, kulturális és társadalmi változásai fokozatos átalakulással vezettek az új muzeológia kialakulásához, mellyel együtt a múzeum szerepe is átalakult. Az ismeretek befogadása mellett mára már egyre inkább élményekre is vágynak a látogatók. A múzeumok érintkezési felületként, contact-zone-ként értelmezhető intézményekké váltak, mely már a gyűjteményekkel kapcsolatos aktív részvételen is túlmutat, azzal párhuzamosan jelentkezik. 

Ennek következtében egyrészt az aktív résztvevőket, változatos eseményeket befogadó közösségi terek mérete nagy mértékben növekedett, másrészt az épületek megnyíltak, mind a külső kapcsolatok, mind a korábban a zárt térrendszerű útvonalak vizuális és fizikai kapcsolatokkal való oldásának tekintetében.


Ezt tükrözik a tervünk eltérő karakterű és működésű terei. Az állandó kiállítás jellegéből adódóan klasszikusabb, teremről teremre végig járható, magába forduló formában, a Herczel- Épületben, (az egyik történeti villában) kap helyet. Az Új Főépületben a látogatók sokkal aktívabb jelenlétével számolunk. Az itt létrehozott terek egy része tágas, osztható és napfényben gazdag (ideiglenes kiállítótér), a másik része (space box és rendezvénytér) határai nagyban alakíthatók, ezáltal szinte a kert és a lobby folytatásává válnak.   


 


Mi a múzeum feladata? Gyűjtés? Gyűjteménykezelés? Kiállítás? Ti mire fókuszáltatok a tervezés során? Voltak-e nehézségek a kijelölt helyszín, illetve program vonatkozásában?

A legnagyobb kihívást az jelentette számunkra, hogy a telken található épületek (meglévő és tervezett) közötti kapcsolat kialakítása, a helyszín belakása és a program legyen összhangban.


A Herczel épület és az Új Főépület tartalmazza a közönségforgalmi tereket, így ennek a két épületnek a kapcsolata sokkal hangsúlyosabb, mint a többié. Fontos volt számunkra, hogy ez koncepcióalkotó legyen a tervünkben: nem csupán egy bármelyik két épület közé elhelyezhető közlekedőt szerettünk volna kaialkítani, hanem a két épület téri összefüggésének lehetőségeit kerestük. Az Új Főépület a parkban feloldódó  alakítható, szabadon használható térstruktúrát alkot, a Herczel - Épület klasszikus, sokkal inkább meghatározott rendeltetésű zárt terek sorát foglalja magába. A múzeum sokszínű használata szempontjából mindkettőt fontosnak érezzük, ezáltal tervünkben a két különböző karakteren átvezető múzeumi áramló útvonal töretlen és nagyvonalú. 

Az épületeggyüttes egysége szempotjából a többi epület esetén a vizuális kapcsolat meghatározó. Alapvető célunk volt, hogy tervünkben a kert és az azt körülölelő épületek osztatlansága, átláthatósága megmaradjon: a Walter Rózsi villából továbbra is rá lehessen látni az egykori szanatóriumi épületekre, vagy a hatos, hetes épületből láthatóak maradjanak a szanatóriumok és a Walter Rózsi villa. 


 
Ikonikus jelre van szükség, vagy semleges, befogadó, jól működő épületre, amely tartalmával kommunikál?

Nem hisszük, hogy a kettő kizárná egymást. Természetesen, ha csak ikonikus akar lenni valami, gyakran rosszul működik. Egy befogadó, jól működő épület nem szükségszerűen semleges. A tartalom gazdagsága nincs ellentétben egy jól formált házzal. Míg a tartalom a kurátor kézjegye, a ház az építészé.

Úgy gondoljuk, hogy inspiráló sokszínű terek létrehozása hat az épület használatára, nem csupán megfelelő helyet biztosít, elő is segíti a benne foglalt események létrejöttét.

Ebben a folyamatban pedig nagyon fontosnak érezzük, hogy ezek az események – legalább egy részük – láthatóak legyenek, ne csupán egy ikonikus forma vonza oda a látogatókat, hanem maguk az épületben zajló események, tevékenységes is táruljanak föl számukra. Ezáltal az is bemehet az épületbe, bekapcsolódhat a programokba, aki nem tervezte, mely nagyban hozzájárul a múzeum hosszútávú működésének megalapozásához.

 
Voltak előttetek külföldi és hazai példák?

A publikus terekhez való viszonyunkat nagyban inspirálta a Moreau Kusunoki Guggenheim Helsinki pályázati anyaga. Emellett azokat a példákat kerestük és tanulmányoztuk, ahol a tető úgy jelöli ki a helyet, hogy közben nem képez éles határt a kint és a bent között. Az alatta lévő tér védetté válik, ugyanakkor a környezeti kapcsolatok megmaradnak, ilyen Makovecz Imre, Hármashalom oltára (1997) , vagy Dianóczki János, Tihanyi rév kikötőépülete (1962) 

 

A pályázattól függetlenül is meghatározó számunkra Sou Fujimoto idézete:

“Az építészet egy tetős kert. A kert tető nélküli építészet”

A kert, a természet számára és számunkra sem a hagymányos zöld értelemben vett előkép, hanem a tér használatának határozatlansága, végtelen kiterjedése szempontjából. A cél ezáltal olyan összefüggő térstruktúra létrehozása, mely számtalan lehetőséget biztosít kapcsolatok létrehozására:

  • a többi látogatóval való interakciókra,
  • az épületekben folyó esményekbe bekapcsolódásra,
  • a szűk környezettel, mint a szomszédos épületekkel létrehozható kapcsolatra,
  • illetve tág környezettel való kapcsolat kialakítására, 
  • a természetes környezet megtapasztalására.

 

  

 

A sorozat korábbi részét, a Vikár & Lukács Építész Stúdió gondolatait itt olvashatjátok.

Az Építészeti Múzeum pályázat nyertes és díjazott tervezőit kérdeztük II.

Dreichler Jakab Stúdió | Web | Facebook | Instagram
 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Kortárs közösségi tér az épület eredeti atmoszférájával, nyitott terekkel és különleges tetőtérrel

Kortárs közösségi tér az épület eredeti atmoszférájával, nyitott terekkel és különleges tetőtérrel

A Deichler Jakab Stúdió 2. helyezett terve a Kommentár Alapítvány Tranzit Ház Közösségi Tér és Képzési Központ építészeti tervpályázatán.

Hat pályaművet díjaztak a Tata Szíve Tervpályázaton

Hat pályaművet díjaztak a Tata Szíve Tervpályázaton

Az első helyezett a Fernezelyi Kft. és a GARTEN-STUDIO Kft. közös pályaműve lett.

Szerves kapcsolódás – a Deichler Jakab Stúdió finnországi múzeumterve

Szerves kapcsolódás – a Deichler Jakab Stúdió finnországi múzeumterve

A Sara Hildén Művészeti Múzeum pályázati anyaga a Deichler Jakab Stúdiótól.

Hirdetés