Hirdetés

Visszafogottság, kortárs líraiság és mezőgazdasági hasznosság ritkán látható egyensúlya a SAGRA Építésztől.

Hirdetés

Egy rövid leírás, tucatnyi kiváló fotó – így tálalta a Designboom a napokban a Borász házát, a SAGRA Építész mindszentkállai épületét. Mi pedig mintha ráéreztünk volna tavaly ősszel, az OCTOGON 2019/7-es számában a kiemelt figyelemre, azt írván: „Kitűnő építészek kiváló házait publikálja évek óta az építészeti sajtó, és mintha körvonalazódni is látszanék valamiféle kortárs építészeti kánon, közös forrásvidékű építészeti nyelvezet, noha a településarculati szabályokat megalkotó hatóságok ezekről a törekvésekről gyakran mintha tudomást sem vennének.” De ez az épület, a táj, és a jelenség nem is igazán volna értelmezhető egy zanzásított változatból, ezért a nemzetközi figyelem apropóján ismét felidézzük a nyomtatásban megjelenteket.

Sokan gondolunk hasonlókat a Káli-medence, a Balaton-felvidék építészetéről, a kultúrtáj megőrzendő épített és természeti kincseiről. Nem kevés értékes, kritikai regionalista, értőn formált ház mellett az építtetők, felújítók, átépítők túlnyomó többsége továbbra is a könnyebb ellenállás felé mozdul. Éppen ezért nagy élmény rámutatni, hogy mindenki számára létezhet alternatíva.   

Bujnovszkytól kapom az ukázt telefonon, hogy Sajtos Gábor építészék új házát már messziről, a Köveskált és Mindszentkállát összekötő főútról látni fogom. Látja a fene. Egérszürke égű október van. Dél körül jár az idő ugyan, de mintha ma tulajdonképpen fel sem jött volna a nap − földszínek, barnák, tompa zöldek, avarvörös, sárgás, bebukottfényű, pasztell tarkaság. Letérek a főútról a falu felé, a vélt irányba kanyargok a település szakadozott szélén maradva, mire egy földút végén feltűnik a keresett ház. Visszafogott mérete és a hagyományos magas tetős, kiegyensúlyozott kontúrú formálása okán itt a tájba, településbe illeszkedést nem kell túlmagyarázni. Sőt, valójában zavarba ejtő, hogy az építtető nem választott reprezentatívabb telket ingatlana számára. 

Később tudom meg, hogy egy nagyobb, átgondolt, tudatosan formált mezőgazdasági koncepció egyik elemét látom csak. A tulajdonos néhány éve kezdett szőlőtermesztésbe, borkészítésbe egy hegyoldalba is felfutó területen. Új, mindössze hároméves telepítésről van szó, ami ebben a fázisban még szinte láthatatlan. Ez az épület a borász háza, de a dűlő magasabb részén már épül a borterasz, míg a pincészeti feldolgozó üzem számára a faluban talált alkalmas ingatlant a gazdálkodó. Így a borász háza nincs túlterhelve funkciókkal. Lakótér, garázs, közösségi térként definiált fedett terasz egyetlen tető alatt, illetve egy külön épületrész, ami amolyan gépállomásnak szolgál.

Letisztult program, ami az építészeti részletképzés jutalomjátéka előtt nyithat utat, már ha akad invenciózus, szakmailag felkészült építész, aki képes a kortárs karakter és a hagyománytisztelet kényes egyensúlyát megteremteni, hiszen szent helyen, a bevezetőben említettek értelmében, a hazai kortárs regionalizmus szívcsakrájában vagyunk.

Néhány éve a Szent György-hegyen, a Gilvesy Pincészet tervezésénél a SAGRA Architects alkotógárdája már kipróbálhatta magát a borászati műfajban, ugyanakkor fontos tudni, hogy annál az épületnél részben egy rekonstrukcióról volt szó, ráadásul ott az üzemépület is a kompozíció részét képezte. Itt tehát Sajtos Gáborék eltérő program mentén, eltérő léptékben, karakterben alkothattak, ami a végeredmény felől nézve egyáltalán nem haladta meg a képességeiket.

Már az érkezési irányból is feltűnik a beépített tér tömörségének, zártságának, illetve a fedett-nyitott terasz áttörtségének a kettőssége, miközben a természetes, terméspalával fedett magas tető síkján megtörő fény is egyedi építészeti megoldásra utal. A szinte ablaktalan zártság, a tömeg összefogottsága, a tető dominanciája, valamint a líraian ritmizált kiosztásban perforált bazalttéglákból épített (vegyes)falazatok, illetve a megnyitott fedélszék okán gyorsan összeáll a szemlélőben a kép, hogy itt egy „pajta” kortárs építészeti átiratával van dolga. Egy hagyományos alkotóelemekből építkező mezőgazdasági épület parafrázisával. Ha építészként hagyomány és alkotói innováció keskeny határán lépdelsz, az egyensúlyra jól vigyázz!

A hagyomány ne váljon legitimációs kulisszává, álcahálóvá, felszínes paravánná, díszletté, ugyanakkor a kortárs elemek valódi kockázatot, kísérletezést, innovációt hordozzanak magukban, kerülendő a tolakodó trendiséget.

Ennél a mindszentkállai háznál az egyensúly fönnáll. Elég egy pillantást vetni a ház alaprajzára, illetve a tető síkjába beszerkesztett finom szögtörésekre, hogy ráismerjünk arra a keresetlenségre, ami olyan sok vidéki mezőgazdasági épület toldott, nőtt kissé girbegurba formájának sajátja. Hármas funkcionális osztás paraszti hagyománya, vagyis a lakás-istálló-nyitott-fedett tároló ugyancsak jól azonosítható, noha az istállót természetesen már garázs váltja fel. Pontos és feszesen szerkesztett kortárs kompozícióban megidézett esetlegesség és természetesség a ház fő jellegzetességei. Ezek a tető tört síkjának ácsolatát tartó párkány törtvonalú kiülésén éppúgy azonosíthatók, mint a bazaltfalazatok bevilágító réseinek látványában felsejlő szellőzők a magtárak, csűrök világában. 

Ám a finom szólamokra hangolt építészeti jutalomjáték itt még nem ér véget. Ugyanis a ház mezőgazdasági karakterét erősítendő és funkcionalitását kiteljesítendő a borász házának van még egy eleme, amiről eddig nem sok szó esett. Ez pedig egy gépállomás, traktorbeálló, ahol a bazalttéglás, résekkel áttört falazat nyers, anyagszerű, durva, mégis lírai megjelenése valójában kiteljesedik. Ennek a kis nyitott házrésznek a megjelenése okán valamiért a land art kifejezés jut a kritikus eszébe, amire ráerősít a vízáteresztő kavicsos, vadvirágos, zöldfűszeres és szürke, zúzott kőszórásos járófelület-foglalat, ami a házakat körül veszi, és a megérkezés első pillanatától dramaturgiai keretet ad az épületegyüttesnek.

Visszafogottság, kortárs líraiság és mezőgazdasági hasznosság ritkán látható egyensúlya jött Mindszentkálla határában létre, ami kerül mindent, ami a pillanatnak szól, könnyen fogyasztható, eldobható, vagy éppen az épített hagyományt szolgaian, korlátoltan imitálja. Apró, ugyanakkor példaértékű és kisugárzásában nagyvonalú építészet.

A Borász háza, Mindszentkálla
Tervezés éve: 2016
Megvalósítás éve: 2019
Építész tervezők: Sajtos Gábor DLA, Virág Péter (SAGRA Építész Kft.)




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Elkészült a világ legfenntarthatóbb pincészete

Elkészült a világ legfenntarthatóbb pincészete

A legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak is megfelel.

Nagy Ádám és egy lejtőn ülő téglatest

Nagy Ádám és egy lejtőn ülő téglatest

Az Aramis futsalcsarnoka Budaörsön.

Mentsük meg a Somló hegyi Szobrász Pincét!

Mentsük meg a Somló hegyi Szobrász Pincét!

Cartwright Éva, a Somlói Borok Boltjának tulajdonosa írt nyílt levelet az épület megmentéséért, a Kreinbacher Birtok válaszolt.

Hirdetés