Budapest csatornázásának kultúrtörténete.

Szó szerint a dolgok mélyére ás a Kloáka, kanális, klozet – kis dolgok és nagy változások címmel a Múzeumok Éjszakáján megnyitott időszaki kiállítás a Kiscelli MúzeumbanMolnár Álmos és Perényi Roland kurátorok Budapest legmélyebb bugyraiban kutakodtak, amikor a csatornázás történetét feldolgozták.

Mi a kapcsolat egy nagyváros halálozási statisztikája és egy vécécsésze között? Mi köze van Széchenyi Istvánnak az angolvécéhez? Hogy oldották meg a reformkori pest-budai hölgyek a „kisdolgukat”? Hogyan alakult ki a fürdőszoba mint különálló funkcionális helyiség? Többek között ezekre a kérdésekre keresik a választ az új időszaki kiállításban, amely stílszerűen a Kiscelli  Múzeum pincéjének mélyén kapott helyet.

Jóléti társadalmunk öntudatlanul élvezi a hétköznapok eszközeinek előnyeit; magától értetődő számunkra a csapból folyó víz és a vízöblítéses vécé. Pedig ezek széles körű használata nem olyan nagy múltú ahhoz képest, hogy mekkora előrelépést jelentettek a higiénia történetében. A mindennapok tisztaságát, kényelmét meghatározó eszközöket a használók számára többnyire láthatatlan hálózat egészíti ki és teszi működőképessé: földalatti csövek világa alkot hatalmas rendszert, amely tisztaságot biztosít a víz lakásokba vezetésével és a szennyvíz elvezetésével. A kiállítás ezeknek a mindennapi higiéniai eszközöknek a történetét járja körül úgy, hogy feltárul mögöttük az a hatalmas föld alatti hálózat, amely a 20. század elejére már a modern metropoliszokhoz közelítette Budapestet is.

 

A pöcegödörtől a fénylő szaniterig terjedő történet piszkos részleteit ismerhetjük meg használati tárgyak, és az egész városra kiterjedő hálózat emlékein keresztül.

Hogyan távolítható el az emberi ürülék? Ez a kérdés foglalkoztatta a 19. század második felében a nagyvárosok mérnökeit, orvosait, ugyanis pusztított a kolera, tífusz; a halál a mellékhelyiségekben lapult.

Az 1900-as évek elején már a nagypolgárság és a magára valamit adó vendéglátóipari egységek is alkalmazták a water closetet. A WC a technikai tökéletesedés útján eljutott arra a fejlődési szintre, amikor az otthonok presztízstárgya lett, az ipari design a mellékhelyiségekbe is elért: olyan apró szerelvények is formatervezéssel készültek, mint az „árnyékszék-vonókészülékek”. Arra is fény derül, hogyan vált egy Zellerin Mátyás nevű bádogos mesterből lakásokat, intézményeket korszerűsítő elismert épületgépész, akinek szakértelme fürdőszobák, illemhelyek eszközeire is kiterjedt. A piszkos téma gyönyörű tárgyakat rejt, a díszes fajanszok, csapok mellett olyan érdekességeket is megtudhatunk, hogy hogyan végezték kis dolgukat hatalmas szoknyájukban a bálokon résztvevő hölgyek. 

A kiállításban látható archív fényképek, dokumentumok és a csatornázás- és higiéniatörténethez kapcsolódó tárgyak (pl. mosdó- és ágytálak, bidék, fertőtlenítő eszközök és csatornadarabok) jelentős része a múzeum gyűjteményéből származik, közülük többet kimondottan erre a kiállításra gyűjtött vagy vásárolt a múzeum, de több budapesti köz- és magángyűjteménytől (Budapest Főváros Levéltára, Épületgépészeti Múzeum, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum) és magánszemélytől is kölcsönöztek tárgyakat.

 

Megtekinthető2021. június 26 - szeptember 26. között a Múzeum nyitvatartási idejében.

Helyszín: Kiscelli Múzeum, Sziklapince, 1037 Budapest, Kiscelli u. 108.




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Jánossy most!

Jánossy most!

November 30-án nyílik a Jánossy György életművét bemutató kiállítás a FUGÁban.

Új könyv, új díj

Új könyv, új díj

A BME Középülettervezési Tanszéke 75. születésnapja alkalmából.

Világtalálkozó a Határtalan Designon

Világtalálkozó a Határtalan Designon

A kiállítás még november 28-ig megtekinthető.

Hirdetés