Örvény

A Finta Stúdió különdíjban részesült munkája az MTA Tudománytér pályázatán.

Szöveg: Octogon
Olvasási idő: …

Mi lehet magasztosabb, felemelőbb, reményteljesebb feladat, mint leképezni fizikai testté az öröm és boldogság metaforáját… – kérdezik a Finta Építészeti Stúdió tervezői az MTA által kiírt köztéri pályázat kapcsán. Válaszuk különdíjat ért.

Alkotásunk, az ÖRVÉNY kísérletet tesz arra, hogy fizikai testté, jellé formálja azt az eufórikus transzállapotot, örömérzést, amelyet minden tudós, kutató, gondolkodó vagy művész a legintenzívebb mentális tevékenysége közben, szellemi összpontosításának csúcsán él meg. Ez véleményünk szerint ugyanaz az elmeállapot, amit a pszichológusok flow-élménynek neveznek, ami közben a tudás, a felfedezés, az alkotás, valamint az öröm és a boldogság ok-okozati összefüggésbe kerül. Az örvénylő 200-as felirat szemantikai értelemben az Akadémia alapításának 200. évfordulójára utal, miközben az absztrahált áramló test rejtett emléket állít a közelmúltban elhunyt Csíkszentmihályi Mihály magyar származású pszichológusnak, az MTA külső tagjának, aki a világon elsőként fogalmazta meg a flow-élményt és kutatta élete végéig.

AZ ÖRVÉNY a Tudományos Akadémia (MTA) tudós közössége által végzett tevékenységre leginkább utal. A tudás és a fejlődés, valamint ezek megszerzéséhez, gazdagításához vezető út fogalmazódik meg alkotásunkban, a kreatív gondolkodás, a végletekig motivált és fókuszált, mentális ereje teljében lévő elme fizikai leképezése. A gondolkodó, a kutató, a tudós vagy akár a művész ember, nagyon hasonló utat jár be a találmány, a felfedezés vagy a mű létrejöttéig. A környező világ tapasztalásai, élményei, megfigyelései, vagyis az információk munkájuk során aprólékosan gyűlnek össze, majd forrongva, szinte kaotikusan örvénylenek, azonban a fókuszhoz közeledve fokozatosan lelassulnak, tisztulnak, kristályosodnak, hogy pontos válasszá, eredménnyé, felfedezéssé vagy művé érjenek. Alkotásunknak ezért az ÖRVÉNY nevet adtuk, mely átvitt értelemben olyan magatartást, vagy lelkiállapotot jelent, amiben az ember akaratlanul is egyre jobban, mélyebben elmerül és belesüllyed. Ez a lelkiállapot azonos a pszichológiában használt „flow”, vagy „áramlat” fogalmával, amit elsőként Csíkszentmihályi Mihály magyar-amerikai professzor, az MTA külső tagja, fogalmazott meg. Mint mondja

a flow „…az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, az élmény maga lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet bármi áron folytatni akarjuk, pusztán magáért.”

Ez az érzés azonos a tökéletesség élményével, amikor átjár bennünket a boldogság, amit mi emberek folyamatosan keresünk életünk során. Hasonló állapotot élnek meg vallásgyakorló emberek Istennel, vagy meditációk során az Univerzummal való eggyé válás során. Csíkszentmihályi tudományos kutatásainak fontos állítása azonban, hogy ezt az állapotot bárki elérheti, szinte bármilyen tevékenység közben.

Pályázati munkánk ilyen formán a fókuszált tudat felé vezető út és a boldogság szimbóluma, mely tudományos megalapozottsággal, de mindenkihez szól.

Az ÖRVÉNY a környezetét, a valóságot színes tükörkép szalaggá felcsavaró higanyszerű, áramló test. A Zrínyi utca tengelyében, az utca burkolatából induló sík vonalak fokozatosan válnak lendületes térbeli alakzattá. Pavilonná magasodó, spirális teste az Akadémia alapításának közelgő évfordulójára utaló 200-as feliratot jeleníti meg.

Szalagszerű kialakításának előnye, hogy bár teret határol, de az átlátást nem korlátozza le a téren. Fényes, polírozott tömege által modern megjelenésű, mégis a környezetére reflektáló, azt visszatükröző alkotás. A megcsillanó fények és tükröződések miatt egy életre kelt organizmus hatását kelti, a térbeli hurkok árnyékhatásai a nap minden szakaszában új élményt nyújtanak a kíváncsi szemlélődőnek. Éjszakai megvilágítása további lehetőségeket, nézőpontokat rejt magában. Kicsinyített mása alkalmas lehet arra, hogy az évforduló kapcsán adományozott díjat megformázza.

Az ÖRVÉNY egyszerre szobor és teret határoló alkotás, mely befogadó, minden korosztály számára körbejárható és besétálható. Megjelenésével egyszerre több érzékszervünkre is hat, játékos formája mindenkinek felkelti az érdeklődését és mindenkit interakcióra késztet: fényes felülete hívogat, hogy megtapintsuk, megsimítsuk, a tér síkjában lehorgonyzott karéjai pedig íves padokként, pihenő felületekként használhatók számos variációban. Vágyunk, hogy az ÖRVÉNY Hamvas Bélai értelemben vett hellyé váljon. Mint írja:

„A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. … A hely barátságos vagy ellenszenves, félelmetes vagy szelíd, nyugodt vagy fenséges, és a nyelvnek alig van jelzője, amit ne lehetne a helyre alkalmazni. …Az emberi élet gazdagsága meg nem ismételhető pillanatokban és semmi máshoz nem hasonlítható helyekben van…”

Használata számos verzióban képzelhető el, néhány példa:

Pihenőpont a Széchenyi István téren, ahol a városlakók és a turisták sétájuk közben elidőzhetnek és szemlélődhetnek. Az alkotás rálátást ad a térre, az Akadémiára, a Széchenyi Lánchídra és a város budai oldalára a Gellérthegytől a Mátyás Templomig.
Találkozóhely, ahol egy-egy elmélyült beszélgetésben feloldódva megtapasztalható akár az „áramlat” élménye is.
Mivel az ülőfelületeket egy képzeletbeli fókusz köré hajlítottuk, így kiválóan alkalmas iskolai szabadtéri csoportos foglalkozások, workshopok megtartására. Városi séták megállója is lehet, ahol a hallgatóság információt kaphat Budapest és az MTA történetéről, nagyjaink tudományos tevékenységéről és az általuk elért eredményekről.

Az ÖRVÉNY teste egy spirálisan felcsavart, folytonos vonallal leírt 200-as szám, aminek szemantikai értelemben számos olvasata lehetséges:

Örvénylő formája hasonlít a tornádók tölcséréhez: peremén nagy sebességgel áramlik a kaotikus tömeg, ami a középponthoz közeledve fokozatosan lelassul, majd a tornádó „szemében” teljes szélcsenddé szelídül, miközben a felette megnyíló tiszta kék égbolt néz vissza ránk.
A terepszintről induló fonatok egy tekergő, formálódó gerincoszlop analógiájának is tekinthetők, végén a felszaladó és örvénnyé alakuló képződmény, pedig a barázdált agyat, a tudás központját szimbolizálja.
A vonal folytonossága az elmúlt 200 év folyamatos tudományos tevékenységét jelöli, miközben időtengelyként az olvasás iránya a múltat és a jelent követő jövőre utal.
A kétszázas számsor egyes elemei visszafednek az előttük álló számokra, ami az előző korok eredményeiből való merítést, a hagyományokból való táplálkozást jelenti.
A számsor vissza-visszahajló hurkai a kutatómunka hektikus természetére utalnak, ahol az eredmény felé vezető úton, néha zsákutcákba ütközve, vissza-vissza kell térnünk egy-egy fontos elágazáshoz.

A téma súlya és fontossága számunkra azt indokolja, hogy alkotásunk külső köpenye hegesztett, polírozott rozsdamentes acél legyen (A verzió), azonban ez a megoldás, mint a mellékelt költségbecslések mutatják, nem fér bele az előre meghatározott költségkeretbe.

A fenti okok miatt több szálon, számos verzióban vizsgáltuk a gondolatban megfogalmazott elképzelésünk fizikai megvalósíthatóságát. Végeredményként három eltérő kialakítású, de gondolatilag egymással szoros rokonságban álló, anyagilag jelentősen eltérő változat született, melyeket A, B, illetve C betűkkel különböztetünk meg egymástól.

A B verzió külső megjelenésében elsőre hasonlónak tűnik a megálmodott A változathoz, azonban elkészítése jelentősen kevesebb költséggel jár és a tervezett 45 M Ft-ból megvalósítható. Ebben az esetben a tartószerkezetre poliuretán habból készített magra üvegszövet erősítésű fényes akril köpeny kerül. Modern tükröződő felülete és formai azonossága véleményünk szerint képes az általunk megfogalmazott üzenetet hordozni, tökéletesen azonban az A változattal tudunk azonosulni.

Opcionálisan vizsgáltuk egy C verzió elkészítését is, amikor az alapformát 18 darab freeform CNC hajlított 25mm átmérőjű és 2mm falvastagságú rozsdamentes acélcső köteg írja le. Ez a megoldás is megőrzi az eredeti formanyelvet, anyagában azonos, de lényegesen kevesebb kézi felületi utómunkát igényel, így a jelenleg számított költségbecslések alapján belefér az előzetesen megadott 45 M Ft-os
költségkeretbe.

TARTÓSZERKEZET

Az A és a B kialakítási változatban egyaránt a külső héj alatti primer tartószerkezetet íves vonalvezetésű melegen hengerelt csőszelvény alkotja, mely egy hozzávetőlegesen 6 méter átmérőjű körön belül formál számjegyeket. Az ív magaspontjainál a szerkezeti magasság kb. 2,5 méter.

A tartóváz előtervezésekor arra törekedtünk, hogy a köztéri műalkotás a meteorológia terheken túl biztonsággal hordani tudja egy tömegrendezvény során a vázszerkezetre felmászó emberek súlyát. Ezt figyelembeveendő a szerkezetet 0,8 kN/m karakterisztikus vonalmenti terhelésre méreteztük. A térbeli íves csőváz a földdel érintkező szakaszain fekszik fel az azt fogadó alépítményre. A támaszok között a váz íves keretként – a térben kvázi hurkot formálva – hordja terheit. Az íves csővázat 140 mm átmérőjű melegen hengerelt csőszelvényből alakítottuk ki. Ettől az átmérőtől eltérni kizárólag a kettes számot megformáló szakaszon kell. Ezen a szakaszon ugyanis a térbeli vonalgörbe a kettes számjegy csúcsánál megtámasztás nélkül szabadon áll, így ez az utolsó traktus tartószerkezeti szempontból egyik oldalán befogott konzolos szerkezetként működik.

A térbeli merevség biztosítása végett e szakasz egy megnövelt – 180 mm átmérőjű – csőszelvényből kerül kialakításra. A csőszelvény a térben két darab 180 fokban visszaforduló ívet ír le, mely íveknek köszönhetően a szerkezet ezen szakasza rugóként működik. A rugóhatás tompítása, ill. a szerkezeti merevség fokozása végett a „könyök” részeken a szelvény oldalfalára hegesztett diafragmák „hártyaként” zárják a könyökök kis sugarú íveit. A primer tartóváz 80-90 cm távolságonként kiosztott diafragmákat fogad, melyek minden egyes keresztmetszetben a végleges burkolat által életre keltett áramló test formavilágát követik le. A diafragmák között a végleges héjazat kontúrját lekövető 3 cm átmérőjű csőszelvényekből kialakított másodlagos tartószerkezet fut, mely a burkolatot közvetlenül fogadja.