Jó sok felsőoktatási beruházás folyik jelenleg az országban, és sorra jelentik be az újabb és újabb projekteket, viszont legalább ilyen intenzitással generálnak disputákat is ezek az építkezések.

E lapszámban van szerencsénk bemutatni a Corvinus Egyetem új, ikonikusnak szánt épületét, mely mellett a Fővám téri, Ybl Miklós tervezte épületegyüttes is impozáns jelkép már. Komoly diskurzusok tárgya a Magyar Rádió területe, melyre a Pázmány új központját tervezik a piliscsabai, brandnek szánt központ kudarca után. Vannak tehát egyetemek, ahol több ikon is van, míg egyes intézmények szép lassan, fokozatosan tükrözik vissza fejlődésüket előbb-utóbb építészetükben is. Cikkünket a 190-es, 2024/2-es lapszámból közüljük.

A BGE apránként olvasztotta magába az üzleti képzéseket nyújtó karokat, például a korábbi Pénzügyi és Számviteli Főiskolát. Tény, hogy utóbbi nagy, ám korántsem impresszív épületegyüttesét látva nem érezzük azt, hogy a számok hatalmával bíró tudás temploma előtt állunk. Nehéz ezzel mit kezdeni. Az embernek az jut eszébe, hogy vagy teljesen új campust emel valahol, vagy a mostani totális átalakítását igyekezne kivitelezni, hogy tekintélyt nyerjen. Ezzel a gondolattal kell jól magamba is nézni, hiszen társadalmunkkal épp ez a legnagyobb probléma: fekete-fehér sémában gondolkodunk. Pedig van más út – és erre egy jó tervező tud rámutatni.

Meg természetesen egy értő megbízó is. Nagy szó volt 2018-ban, amikor a BGE kihirdetett egy tisztességes építészeti tervpályázatot a kar bővítésére, egészen pontosan egy új könyvtár-szárny létrehozására a Bagolyvár utca mentén. A nyertes a Gereben Marián Építészek elképzelése lett.

Kalandozva az épületbővítések terepén, általában a „legekre” fókuszáltam eddig én is. Igazán jelentős műemlékek igazán látványos kortárs hozzáépítéseiben könnyű ugyanis tobzódni, pedig nem feltétlenül jelenti ez a nagyobb kihívást. Nem túl előnyös örökséghez hozzátenni valami olyat, ami akár kanonizálhatja is az egész házat – kalandosabb feladatnak tűnik. Legutóbb az Archikon Zsámbékra bővített óvodájánál taglaltuk ezt (lásd: [Csillag]Fény a 102-es úton, OCTOGON, 2023/8., 188.), s most is erre hívnám fel az olvasó figyelmét. Iszonyatosan nehéz nem túl kvalitásos mű mellé álmodni úgy, hogy az új fejezet eleget tegyen a szükséges rendeltetésnek, feljavítsa a toldott architektúra arculatát, és mindeközben ne is konfrontálódjon vele, hiszen a szemléletbeli különbség ellenére örök életükre kéz a kézben kell járniuk.

A régi vaskerítés helyett egy új kert, egy új nézet és bejárat jött létre a Bagolyvár utca felől

Az iroda számára a feladat egy-egy aspektusa már felmerült korábbi munkáknál: váci vagy hódmezővásárhelyi pályázatuknál könyvtárat, többek között a MOME Z-vel vagy a Szentkirályi utcai Pázmány campus pályázatukkal oktatási tereket és a Bibó István Szakkollégium épülete által már kollégiumon is dolgoztak. Ezeknek a típusoknak a tanulságait kellett összeforrva új szintre emelniük, de ennél valami többet is letettek az asztalra. Parazita építészet helyett az új architektúra szimbiózissal generál jobb vérkeringést a korábbi épületnek, és hasonlóan jó hatással revitalizálja az őt körülvevő városszövetet is megépülése óta.

Látva a ház eredeti makettfotóját, a tervezők később örömmel konstatálták, hogy a hajdani koncepció is számolt kolonnáddal a sztereometrikus tömegek mentén. A Gereben Marián kortárs pillérsora a kollégiumi tömb „csupaszon” maradt földszinti homlokzatát öltözteti tulajdonképpen, de afféle absztrakt portikusznak is felfoghatjuk egy ötletes csavar miatt. Kialakítottak itt ugyanis egy másik főnézetet: kibontották a Bagolyvár utca menti rozsdás kerítést és teremtettek egy parkot, benne egy (az egyetem nagybetűivel keretezett) felvezetővel afféle saját bejáratnak.

Az új park integrálja az intézményt abba a kertvárosi miliőbe, ami a háború utáni évek óta jött létre fokozatosan. Az 1950-es évekbeli házak monoton ritmusában e szellős zöld beépítés ma már kevésbé látott emberi léptéket képvisel, mely szocreál attitűdből – bizony, ilyen is van – maga a könyvtár és tájépítészete is táplálkozik.

Magával a hozzáépítéssel egyúttal átgondolták a teljes együttes közlekedési kapcsolatrendszerét: a Z elrendezésű kollégiumi tömbpáros, valamint a kari épületek közötti „rés” beépítését kibontották, létrehozva új udvarokat, amik a szobák bevilágítását és kiülős helyek lehetőségét tárta fel. Az oktatási épülettel most egy híd jelenti a megfelelő kapcsolatot és tulajdonképpen a Buzogány utcai főbejáratától a könyvtár utolsó pontjáig fluiddá, akadálymentessé tették az átjárhatóságot. A kolonnád mögött szintén kiszabadult a túlságosan osztott kollégiumi földszint, s annak új alléja végén egy svunggal juthatunk fel reprezentatív, tanulóhelynek is szánt ülőlépcsősorral a könyvtár vezérszintjére.

Itt szemlélődésünkben feltűnik a délnyugati irányban transzparens irodatérsor, ez engedi a fényt be a recepcióra. Mondjuk természetes megvilágításból amúgy sincs hiány, hiszen az egész építményt hatalmas üvegfelületek uralják a vasbeton csontváz hártyáiként, s ezáltal a kertváros zöldje is bejut az olvasótérbe. Nagy belmagasság és távlatok birtokában el lehet sütni a klisé mondatot: tényleg olyan, mintha igazából kint tanulnánk.

Az olvasótér nyitott, mégis osztott; nyüzsgő, mégis alkalmas az elvonulásra. Inspirációt jelentettek azok a történeti könyvtárak, reneszánsz studiolók, ahol a tér statikai résztvevői egyben könyvek tárolására is szolgálhattak. Látványban ugyan ez felmerül, de nem akarták, hogy valódi szerkezeti elemek osszák fel és gátolják a flexibilitás lehetőségét.

Az épületegyüttes közlekedési összeköttetéseit is átláthatóbbá szabadították fel, az új bővítményben pedig a kertvárosi környezet is bekúszik az üvegfelületeken át az olvasótérbe

A polcok a falpillérek mentén helyezkednek el, de mobilisak és filigrának, átengedik a fényt, könyvekkel megrakott soraik mégis létrehozzák a privátabb leválasztásokat is. A második emelet hatalmas belmagassága a lentinél is varázslatosabb élményt nyújt, főleg annak, aki az épülettípust tekintve maximum a ’70-’80-as évek könyvtár nyomottságán, vagy mondjuk a jó öreg OSZK természetes fény nélküli élményén szocializálódott.

Jó ötleteket azonban már láttunk más kortárs könyvtárépületekben is. A központi magban kürtőszerűen feltáruló ülőlépcsősor, vagy az attraktív akusztikus zugok sokasága mind olyan megoldások, amik talán nem ismeretlenek számunkra a külföldi sajtóból sem. A kritikusnak azonban feltűnik a lényeg: ezek az ötletek itt működnek is. Az egyik asztalnál látszólag nagyon impulzív témán tanácskozó lányok, a lefoglalható csendszobában csoportfeladaton töprengő fiúk, az épületrész közlekedőmagjának ülőlépcsőjén egy regényben elmerülő hallgató lány, odébb egy kiemelésekkel tarkított jegyzetek fölött koncentráló fiú készül a nagybetűs, felnőtt életre. Rengeteg a diák hétköznap késődélután is, és ezt nagyon jó látni.

A kollégiumi épület földszintjén volt valaha a régi könyvtár. Az osztott teret kiszabadították, és a helyén létrejött új folyosó végén az átjutás látszik a könyvtár rész új ülőlépcsősorához.

Marián Balázs kiemelt egy nagyon fontos szempontot, mégpedig azt, hogy a kollégium ittléte mindebben nagy szerepet játszik. Az órák után nem rohannak szerteszéjjel távolabbi kollégiumokba a diákok, azaz nem választják a hozzájuk közelebb eső más tanulóhelyeket – ezt érdemes lenne más campusok esetében is újragondolni. Mint kiemelte, éppen ezért lenne fontos, hogy majdan a hely éjjel-nappal is nyitva legyen, mert tulajdonképpen a hallgatóközösség nappalijáról van itt szó. Nyugodtan le lehetne foglalni esténként egy nagy képernyős csoportszobát közös filmnézésre, és tegyük szívünkre a kezünket – elég sokunk készült a másnap reggeli vizsgára is az azt megelőző éjjel, a fenyegető pirkadat beköszöntéig.

Az építész szájából e nappali kifejezés használata azonban sokat elárul: nem egy szükséges funkció szép és minden építési szabályzatot kielégítő architektonikus megoldására fókuszáltak, hanem vitális, tényleg használható terek megformálására fordították a legtöbb energiát. Üveg és beton esztétikája, annak kommunikációja a téglaburkolattal valóban tetszetős, de ennél az épületnél nem a külsőségekről kell beszélni. Átgondoltsága, környezetére és közösségére gyakorolt proaktív hatása a lényeg. És tulajdonképpen ez az, amit nagybetűs építészetnek kell neveznünk, nem?

Tervezés éve: 2018 – 2022
Kivitelezés: 2023 
Nettó alapterület: 3200 m2

Generál tervezés: Gereben Marián Építészek Kft.
Vezető építész tervezők: Gereben Péter, Marián Balázs
Építész munkatársak: Bódi Gergely Gergő, Dormán Miklós, Hajnal Ödön, Ivicsics Júlia, Kovács Júlia, Percz Gábor, Tábi Sára, Ábrahám-Fúrús András

Belsőépítészet: Ivicsics Júlia (Gereben Marián Építészek Kft.) és Göde András, Horváthné Maróti Katalin, Király Edina (Kroki Kft.)

Megbízó: Budapesti Gazdasági Egyetem

Generálkivitelező: Laterex Építő Zrt.
Termelési igazgató: Polgár Sándor
Főmérnök: Koncsek Péter


További képek a galériában!
 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Hallgatói központ, könyvtár és alternatív terek

Hallgatói központ, könyvtár és alternatív terek

A Budapesti Gazdasági Egyetem célja a Hallgatói és Könyvtár Központ létrehozásával egy 21. századi elvárásoknak is megfelelő multifunkcionális létesítmény kialakítása. Íme a tervpályázat nyertes koncepciója. 

A Gereben Marián Építészek terve nyerte a BGE pályázatát

A Gereben Marián Építészek terve nyerte a BGE pályázatát

Kihirdették a Buzogány utcai épület bővítésére kiírt tervpályázat eredményeit.

Megnyílt a Fény Architektúra kiállítás

Megnyílt a Fény Architektúra kiállítás

Két alapvető építészeti elv is megjelenik egy 3D-s gömbmátrixban.

Hirdetés