Béke a dombtetőn

A Laury pincészet borterasza Mindszentkállán.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Vannak, akik a Dunára esküsznek, és vannak, akik a Balatonra. Kétféle állapot, kétféle viszony az időhöz. Az egyik víz folyton áramlik és sodorja magával a múló dolgokat, a másik határok közé szorítva lötyög ide-oda, mégis folyton változik, mint maga az idő. A Mindszentkálla fölötti hegyoldalban meghúzódó, Balatonra néző borterasz – Sajtos Gábor / Sagra Architects munkája – az időtlenség építészeti metaforája; méltó nyitánya a Balaton épített környezetét bemutató hónapunknak. Cikkünk nyomtatásban az OCTOGON magazin 161-es (2020/5-ös) lapszámában jelent meg.
 

A Balaton-felvidék lankás, megművelt vidékének üzenete egyértelmű: a természeti formák szelíd hullámzása békés és kitartó munkálkodásra sarkall. Ember és természet harmonikus együttműködése érleli azt a gazdagságot, ami biztonsággal, derűs mindennapokkal és talán a szemlélődés luxusával is megajándékozza azt, aki itt letelepszik. Az itteni házak a maradásról szólnak, békés ücsörgésről és tájba feledkezésről. A Laury szőlőbirtokot megkoronázó borkóstoló épülete ennek az érzésnek kőbe faragott metaforája.

A tudatosan felépített vállalkozás a néhány éve telepített szőlőből már bort készít, hogy saját márkával jelenjen meg a piacon. Apránként jutott el ebbe a fázisba, és ugyanígy apránként, tudatos komponálással készül az ezt kiszolgáló épületállomány is. A borásznak a falu határában álló, szintén a SAGRA Architects által tervezett lakóházát már bemutattuk [Martinkó József: Káli elevenek – A borász háza Mindszentkállán, Octogon, 2019/7., 155. szám]. A feldolgozás távolabb történik, a borterasz pedig a hegyoldalra felfutó szőlő tetején koronázza meg a meredek domboldalt. Innen belátni az egész birtokot, és azon túl az idilli vidéket, ahol a személyes tér már a közös hagyományba olvad.

Talán nincs szó, amellyel jobban visszaélnének manapság, mint a hagyomány. Egyre bizonytalanabbá váló korunkban kapaszkodókat keresünk, és sokszor felszínes, formai utánérzésekben véljük megtalálni a kapcsolatot a múlttal. A SAGRA épülete elkerüli ezt a csapdát, holott a funkció, amire szolgál, mélyen a helyi hagyományokban gyökerezik. A mezőgazdasági területek jellegzetessége, hogy a faluban álló lakóházon kívül a birtokon is kis szállás épült, ahol a gazda az időszakos munkák idején hosszabb-rövidebb időt tölthetett. Az ilyen présházak minimális alapterületen tartalmazták a legszükségesebb funkciókat, ennek ellenére építészeti részleteikben a környező kultúrtáj igényessége köszönt vissza. A Laury szőlőbirtok borkóstoló épülete funkciójában, méretében és felfogásában is ehhez a hagyományhoz igazodik.

A kis épület a területen álló hajdani, romos, mindenképp felújításra érett présház kontúrjain belül fogalmazza újra a 21. század építészeti nyelvén és igényével az egyszerű funkciókat. A kétszintes kisház alsó szintjén egy-két fős szálláshely és vizes helyiségek, fölötte pedig egyterű, borkóstolásra szolgáló tartózkodó kapott helyet, az ezt kiszolgáló teakonyhával. Minden a lehető legegyszerűbben, ugyanakkor a részletek és az anyaghasználat terén magas minőségben szolgálja a funkciót. A ház lelke a kóstolás, borozgatás tere, amely óriási üvegfelületekkel nyílik a környező táj felé. Az szintmagas üvegfalak eltolhatóak, és mivel a teraszkorlát is üvegből készült, a kint és bent zárt állapotban is háborítatlanul összefolyik. Az üvegtáblákat kinyitva pedig az épület egyetlen fedett terasszá alakul. Mivel a felújítás során meg kellett tartani az eredeti présház kontúrjait, az éjszakai elvonulás intim tere egy szinttel lejjebb került.

A külső megjelenésében hagyományos, magas tetővel fedett házacskát hangsúlyozottan a környező tájra jellemző anyagokba öltöztették a tervezők. Csakúgy, mint a korábban épült lakóház esetében, a bazaltkő és a természetes palafedés határozzák meg a karaktert, de míg a borász háza – funkciójából adódóan – inkább zárt és intim, itt a tájra csodálkozás jegyében a nagy üvegfalak legalább olyan hangsúlyosak, mint a bazalttal és palával burkolt mesterséges sziklatömb. A kétféle minőség, a nyitottság és elvonulás feszültségét az archetipikus ház-alakzat szelídíti stabil harmóniává. Ebben a zárt kompozícióban erőteljes gesztus a kóstolótér szintjére vezető széles „múzeumi” lépcső. Teátrális megjelenése talán a borhoz társuló magasztos asszociációk szülötte, de az sem elképzelhetetlen, hogy lelazulva itt esik majd legjobban az üldögélés, pohárral a kézben. Az alapvető igényeket kiszolgáló lak a kortárs nyelven megfogalmazott építészeti hagyomány kiérlelt példája, a benne megtestesülő stabilitás és az átjárhatóság érzékeny viszonya korunk törékeny egyensúlyát tökéletesen modellezi.