Hirdetés

A józanság kora

Az idei Nemzetközi Zöld Építés Hetén is kiemelt Szervita Square Building.

Az OCTOGON online októberi, fenntarthatósági tematikája kapcsán többek között az idei Nemzetközi Zöld Építés Hetén is kiemelt, Közép- és Kelet-Európa első és egyetlen LEED Platinum környezettudatos minősítéssel rendelkező többfunkciós (mixed-use) épülete, a Szervita Square Buildingről készült korábbi – az OCTOGON magazin 170-es (2021/6-os) lapszámában megjelent – cikkünket is újraközöljük.
 


Elkészült a Szervita téri épület, hosszú idő után végre visszakapta a város ezt a kicsi, sokat szenvedett, de nagyon szerethető helyet. Most jött el az a pillanat, amikor elgondolkodhatunk azon, hogy a „mi volt” és a „mi lett volna” hogyan vezetett ahhoz, ami végül itt áll. Távolról sem csupán építészetről van itt szó, hanem legalább annyira kollektív önismeretről, a világ változásainak racionális felméréséről. Ha tetszik: arról a viszonyról, ami a múltunk, jelenünk és a jövőképünk között van.

A pesti Belváros már nagyon kevés nyomát őrzi az 1800-as évek előtti, organikusan formálódó egykori városnak. Az egyik ilyen sikeres túlélő a sem nem négyszög, sem nem tölcsér alakú Szervita tér, amelybe széttartó kis utcák futnak bele. Tulajdonképpen érthető, hogy régóta csiklandozza a városrendezők fantáziáját. Annyira, hogy az 1970-es évek elején háborús károkra hivatkozva elbontották a Teleki palotát és a szerviták rendházát, noha azok még bőven helyrehozhatóak lettek volna. De az új korszak is oda kívánta tenni a maga építészeti arcképét a barokk Invalidus-ház – azaz a mai Városháza –, a szecessziós Török Bankház és Lajta Béla ikonikus Rózsavölgyi-háza közelébe. Így került az egykori Teleki palota helyére az ormótlan, helyidegen OMFB iroda- és parkolóház (Szabó István és Jakab Zoltán, 1973), a templom mellé pedig a Belvárosi Telefonközpont (Bán Ferenc és Jeney Lajos, 1976). A tér közepén körbekerítették a 18. század közepéről itt maradt barokk Mária-oszlopot, és az autóforgalomtól nemigen maradt hely bámészkodni. A csendes kis szigetet felfalta a város egyre gyorsabb ritmusa.
 


Tulajdonképpen csak akkor derült ki, hogy ez a tér más, mint a többi, amikor 2008-ban felmerült az irodaház lebontásának gondolata, és Zaha Hadid szabályzókat nem ismerő szellemes ötlete. Az irodaháznak szánt felnagyított üvegkavics zavarba hozta a tervtanácsot. Azóta is ott rezeg sokak fejében, hogy ott, akkor ment el mellettünk a nagy lehetőség, hiszen Hadid épületével Budapest fölkerült volna a sztárépítészet toplistájára. De vajon jól jártunk volna vele? Nem tette volna idézőjelbe Hadid látványos blobja a tér építészeti képeskönyvbe illő gazdagságát? Nem szippantotta volna ki belőle a múltját, ami nélkül a jelen veszélyesen illékonnyá tud válni? A kérdést végül a 2008-ban kezdődő válság törölte ki a naptárból.

Talán nem véletlen, hogy a tértől annyira idegen két irodaház helyén most majdnem egyszerre született meg a válasz: a szerviták templomát három oldalról körülfogó hotel és lakóház után végre elkészült az OMFB helyére épült iroda-üzlet-luxuslakóház is, ékes magyar nevén a Szervita Square Building. A díszlamellákkal osztott, hétszintes üveghomlokzat leginkább egy felhőre emlékeztet, mivel hol itt, hol ott lép ki a saját kontúrjából. Izgalmas módon ettől a felhőszerűségtől egyszerre kicsi és nagy, igazodó és különálló. Visszahúzódik a beépítési vonaltól, ugyanakkor saját előtereként kezeli a tér újonnan kialakított, terasz-szerű részét – miközben szorosan odasimul két oldalsó utcai szomszédjához, és hajlított üvegfelületén úgy hordozza a Szervita tér összes házát, mint valamiféle élő emlékezet.

Úgy bukkan fel a látványa a Kristóf tér felől, mintha nem is épület lenne, hanem valami hatalmas, lebegő vetítőfólia, közelebbről azonban egyre erősebben érezzük a stabilitását.


A kagyló alakban visszahúzott bejárat előtt két szint magasságáig felnyúló oszlopok azt az érzetet keltik, hogy az épület tömege finoman a tér fölé hajol. Kedves gesztus, ahogyan az oszlopok egyszerűsége a barokk Mária-oszlop karcsú lábazatára reagál. A földszint fölötti hét emelet tömbje olyan rafináltan tagolt, hogy nem érezzük azt a nyomást, ami egy ekkora tömeggel járna. Részint ez a homlokzatot osztó és annak mélységet adó díszlizénáknak köszönhető, részint az alsó két szint optikai karcsúsításának, fölötte a három emeletnyi hasasodásnak és végül legfelül a két lakószint fokozatos visszahúzásának, amivel méltóságos, kifejezetten nőies érzékenységű épület jött létre.

Az oldalutcák felé ívesen behajló, sarok nélküli homlokzat úgy tükrözi a környezetét, hogy közben a ház árnyéka és a napfény visszaverődése a szomszédos házakon is megjelenik, ettől folyamatos interakcióban van a térrel. Ez az a tulajdonsága, ami miatt emberléptékű tud maradni, nem csupán médiafelület, hanem valós tömeg, valós kivetülésekkel.

Ez a ház úgy van jelen a térben, hogy a síkja önálló életet él, de nem válik le róla.

Eljátszik a szecessziós és az art deco formavilág áthallásaival, tömeghatásában a Fehér Hajó utca sarkán álló Phönix-házzal felesel, és az a mozdulat, ahogyan hullámszerűen előrelép a tér felé, a Bécsi utca finom ívére reagál. Ugyanakkor kétségtelenül kortárs jelenség, egy többfunkciós, csupa üveg épület, amely mégis megtalálta azt a módot, hogyan kerüljön kapcsolatba környezetével – nem csak a tervezők szándéka, hanem a járókelők benyomása szerint is.

Belül, az üveggel fedett átriumudvarban megismétlődik a ház külső kontúrja, a napfénnyel átszúrt, szabálytalan gubó felfelé megnyílik és belátást enged az irodai emeletekre. Ugyanígy lefelé, a föld alatti szintre is beláthatunk, ahol elképesztően igényes belsőépítészeti megoldások tüntetik el a „föld alatt” érzést, tágas és kellemes, változatos anyaghasználatú közösségi térré avatva ezt a részt is, amiről egy percig nem érezzük, hogy voltaképpen a mélygarázsok közötti zárvány.
 


Az egyetlen kérdéses elem a tér felszínéről lelépcsőző szint, amely fölött egy tömzsi üveghíd ível át. Szép gondolat a lépcsőkön a tér történetének évszámokkal és térképrészletekkel való felidézése, de mi ez a hely, minek, és főleg mivé lesz idővel? Üzletek fognak beköltözni vagy szeméthegyek? A várostörténeti emlék elég meggyőző ahhoz, hogy turisták vagy kíváncsiak ballagjanak le a téren ütött lyukba? 

Összességében mégis meggyőző épület született. Tanult Zaha Hadid merészségéből, de józanul viszonyult hozzá, és felszabadította a teret, minden látható és felfedezendő múltjával, szépségével, intimitásával együtt. Nem kevesebb és nem is több, mint amit ez a hely elbír.

Beruházás ideje: 2017-2021
Bruttó terület: 30 000 m2
Generáltervező: DVM GROUP
Vezető tervező: FEKETE ANTAL, GELLÁR LÁSZLÓ
Koncepció és tervtanácsi terv: FEKETE ANTAL, DÓCZÉ PÁL
Építész tervezők: BESENYEI BALÁZS, ERDÉLYI RÓBERT, FERENCZI HUBA, KUTASI-KOVÁCS PETRA, LENTE ILDIKÓ, NAGY ORSOLYA, TITKOS ÁDÁM
A Signature irodák tervezője: SPACES
Építészeti vizualizáció: MESZES CSANÁD, LUKÁCS STEFÁN, KOVÁCS MÁTYÁS, SÜTTŐ RÉKA (DVM GROUP)
Projektmenedzsment: DVM GROUP
Generálkivitelező: DVM GROUP
Beruházó/ingatlanfejlesztő: HORIZON DEVELOPMENT


A Szervita téri irodaház lett az Archicad legújabb verziójának „arca”. Olvass erről ITT!

 

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Új kommunikációs és marketing igazgató a DVM group csapatában

Új kommunikációs és marketing igazgató a DVM group csapatában

A márkaépítési folyamat részeként megújul a kommunikációs és marketing osztály. 

Magyar előadók a Graphisoft háromnapos nemzetközi konferenciáján

Magyar előadók a Graphisoft háromnapos nemzetközi konferenciáján

A szervező cég előadója mellet még a DVM group képviselteti magát Magyarországról.

Művészi fotókiállítás idézi vissza az egykori balettintézet hangulatát

Művészi fotókiállítás idézi vissza az egykori balettintézet hangulatát

A Magyar Táncművészeti Egyetem és a Drechsler palota megújulásáért felelős kivitelező, a DVM group közös kulturális projektje.

Nincs találat!

Hirdetés