Hirdetés

„Egy-egy jó csomagolás akár műtárgyként is megállná a helyét”

Október 20-ig (meghosszabbítva!) lehet még nevezni a STANC az ArtHungry és a Modernity közös, csomagolástervezői pályázatára. Cikksorozatunkban bemutatjuk a verseny nemzetközi szinten is többszörösen elismert, hazai szakértőkből álló kuratóriumát, akik tervezőgrafikusként az elmúlt években, évtizedekben nagyon sokat tettek azért, hogy a vizuális környezetünk – termékcsomagolás szinten is – pozitív irányba fejlődjön itthon. Ezúttal Tábori-Simon José tervezőgrafikussal, a STANC – csomagolásdesign pályázat alapítójával és kurátorával beszélgettünk!

Már gyerekként is erős vonzalmat érzett a csomagolásdesign iránt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az egykori képregénymániájának is táptalajt adó ikonikus rágópapír-kollekciója, ugyanakkor a nyolcvanas években komoly, sokak által irigyelt gyűjteménye is volt üdítős és sörös aludobozokból. A több mint két évtizedes tervezőgrafikusi múlttal bíró Tábori-Simon José portfóliójában ez, a különböző étel- és italcsomagolásokhoz való kötődése továbbra is tetten érhető: egyéb munkái mellett többek között a Heimann Családi Borászatnak tervez boros címkéket, és újabban étrendkiegészítők arculatán is dolgozik. A STANC egyik alapítójaként és kurátoraként fontos célja, hogy a pályázat és a készülő kötet összehozza a tervezőket a leendő megrendelőikkel és a gyártókkal is.
 

 Fotó: Schram András

Gyerekként sokan gyűjtöttük a Donald rágó csomagolásába rejtett képregényeket, vagy ragasztottuk magunkra a banánok kis, színes matricáit. Neked mi volt az első meghatározó csomagolás, amivel találkoztál?

Ha már említed a Donald rágót – amiről mondjuk el, hogy egy kis, téglalap alakú csomagolt rágógumi volt, melynek minden darabjában más-más mini, Disney figurákról szóló képregény volt elrejtve –, olyan tizenegy éves korom körül kaphattam egy hatalmas rágós dobozt Törökországból, amire az volt írva, hogy: „ÖRÜMCEK ADAM – Balonlu Ciklet” (soha nem felejtem el ezt a szöveget). A dobozban rengeteg rágó volt az amerikai Pókember kalandjaival a csomagolásban és akár csak a Donald rágóban, minden papír egy képregény kockát ábrázolt, természetesen török nyelven. A nyolcvanas évek ezen korszakában magyarul nem juthattunk hozzá hasonló esztétikájú képregényekhez, szóval nekem akkor felért egy kultúrsokkal kibontani ezeket. Nyilván innen (és a francia Pif magazinokból) eredt a tinédzserkori képregénymániám, de szerintem a kicsomagolás élménye is. 

A másik, ma már érthetetlennek tűnő gyerekkori szenvedélyem az üres, üdítős és sörös alumínium dobozok gyűjtése volt a ’80-as évek közepén. Mondjuk ezt ott Egerben, a lakótelepen, ahol felnőttem majdnem minden gyerek – és hozzáteszem felnőtt is – művelte, de az is lehet, hogy országos tendencia volt. Akkoriban nem voltak aludobozos italcsomagolások itthon, ezért az országba érkező turisták eldobott és otthagyott üres dobozait gyűjtöttük, aztán cserélgettük egymás között.

Sokkal később, amikor már grafikával foglalkoztam és megtehettem, hogy olyan eszközt vegyek, amilyet szeretnék, a ’90-es évek végén, 2000-es évek elején az akkori Apple termékek csomagolásai (és persze a Jon Ivy féle formatervek) jelentették nekem a non plus ultrát. Soha nem felejtem el azt az illatot, amit egy iMac és a hozzá tartozó perifériák, vagy egy iPod kicsomagolásánál éreztem. Szertartások voltak ezek és bár sokat egyszerűsített a cég a csomagolásokon, talán még a mai napig is így van ez.
 


Néha az íze miatt, néha kifejezetten a csomagolása miatt (a legjobb nyilván, ha ez összeér), de mindenkinek van kedvenc terméke. Neked melyik az?

Az imént említett Apple nyilván régóta etalon a tech csomagolás terén is, de ha maradunk a jelenlegi tematikánál, a nemzetközi étel és ital csomagolások közül szeretem a kanadai Paprika Studio munkáit. Nem kedvelem annyira a gint, de a Sagának készített üvegeik miatt bármikor megvenném. Nagy kedvencem, a japán Bullet Inc. 2015-ben tervezett KOI szaké porcelánpalackos aranyhalas designja. Vagánynak tartom a brit Huel étrendkiegészítő márka egyszerű minimalizmusát, és nagyon menők szerintem a finn Sitko Pizza merész fekete-fehér pizzás dobozai.

Számomra eleve fontos egy termék vásárlásánál a design. A mindennapi termékek esetében nyilván én is árérzékeny vagyok, de soha nem fogom megérteni azt a (vélhetőleg) marketing kurzusokon felállított érvet, hogy ami olcsó, az nézzen is ki annak. A csomagolásoknál is fenntartom azt a véleményemet, amit a vizuális környezetünkről gondolok: ugyanannyi energia- és időbefektetéssel egy nem prémium termék is lehetne esztétikus és szakmailag jól megtervezett. Itthon túlnyomó részt ettől még mindig messze vagyunk. Az izgalmas, igazán szép dolgok az újgenerációs és kis/közép márkáknál láthatóak. A multik nagyon nehezen frissítenek.
 


Bő húsz éve vagy már a szakmában. Számos magazinos, lemez- és albumborítós munkád, illetve klassz, informatív ikonjaid, tipográfiai projektjeid mellett többek között a Heimann borászat számára is készítettél arculatot, boros címkét, sőt, ha jól tudom, nemrég egy étrendkiegészítő brandnek is terveztél csomagolást.

A szekszárdi Heimann Családi Borászat arculatát immár tizenegy éve gondozom és az egész együttműködés tulajdonképpen a 2012-ben megrendezett Cégér – Jó bornak tervezz címkét! tervezői versennyel indult. Akkor már tízéves tervezőgrafikus múltam volt, főleg branding, televíziós arculati és kiadványtervezési munkákkal, de boros címke tervezésével addig valahogy nem találtak meg. Tetszett az ötlet, jelentkeztem a versenyre és a szerencsének köszönhetően épp az ő pincészetüket sorsolták ki nekem. A boros címke tervezésből aztán márkaarculat-frissítés lett és azóta is együtt dolgozunk. Az egyik kedvenc ügyfeleim, tényleg tiszteletreméltó, ahogyan a bortermeléshez állnak.

Az utóbbi években valóban megkeresett több étrendkiegészítő brand, startupok és nagyobb márkák is. Design szempontból ebben a szegmensben nagy potenciált látok. A legutóbbi munkámat, ami egy reklámügynökséggel készített új, saját fejlesztésű, még nem publikus meal replacement termékekhez készült csomagolás, például nagyon kedvelem, mert – nyilván a téma miatt is – egy vizuálisan nyitott ügyféllel dolgozhattam egy új, még piaci múlttal nem rendelkező márkán.
 


Bizonyos mai termékek, lásd kézműves sörök, kávék, csokoládék, borok esetében az elmúlt években megfigyelhető egy teljesen új, frissebb szemlélet, merészebb design a csomagolások terén. Te milyen különbségeket látsz a mai és a húsz évvel ezelőtti termékcsomagolások között? Hogyan alakultak a trendek itthon és külföldön?

A kétezres évektől kezdve a globális tervezőgrafika a digitális szoftverek, az internet és az online platformok rohamos fejődése miatt folyamatos frissülésben és változásban van.

A mai fiatal tervezők teljesen máshogy állnak hozzá egy csomagolástervhez is, mint húsz évvel ezelőtti grafikusok. Nagyon sokat fejlődött a nemzetközi trendekhez képest a hazai vizuális kultúra is, de ehhez egy új, befogadóbb megrendelői hozzáállásra is szükség volt.

Jól szemlélteti ezt a változást a hazai borászatoknak készült címkék grafikai fejlődése. Ezekben a jellemzően családi vállalkozásokban az utódok elkezdték átvenni a cégirányítást. Ezek a fiatal borászok sokkal tudatosabban készültek a pályára – megtehették, hogy világot lássanak, kiváló iskolákban tanulhassanak és a technikai tudás mellett hazahoztak egy sokkal nyitottabb, minőségi vizuális attitűdöt is. Az eredmény: az elmúlt 10 évben sorra jelentek meg a jobbnál jobb boros címkék a forgalmazók polcain.

De jó példák az utóbbi 10 évben megjelenő újhullámos kézműves sörkészítő startupok is. Ezek a viszonylag fiatal vállalkozások és a szintén fiatal tervezők szerencsés találkozásának az eredménye az, hogy ennyi kreatív és igényes csomagolást láthatunk ma ebben a szegmensben. Én még emlékszem a régi, betétes, üveges, piros-kék címkés Kőbányai világosra a ’80-as évekből…
 


Egy tervezőgrafikus, főleg egy olyan szakmabeli, aki csomagolásdesignnal is foglalkozik, nyilván teljesen máshogy vesz le egy terméket a boltok polcairól... Van esetleg olyan hazai termék, amit nagyon szeretsz, folyamatosan fogyasztod, de annyira nem tetszik a csomagolása, hogy fejben már többször is újratervezted? 

Vannak jó egri borok amiket fogyasztok, de amikor alkalmanként a bevásárlókosaramba teszem őket, ezt csak félig behunyt szemmel tudom megtenni. Egerben születtem, ott üzemelő borászatnak azonban még nem terveztem arculatot/csomagolást, pedig az a régió a borok minőségét tekintve az egyik legerősebb a hazai borvidékek között. Bár az utóbbi időben nem nagyon vállalok új borászatokat, lenne egy-két onnan származó bor, aminek azért újratervezném a címkéit.


Ízlelsz, rajzolsz vagy piackutatást végzel? Hogyan állsz neki egy termék csomagolásának megtervezéséhez? Akár vehetjük példának a Heimann borokat is. Kérlek, meséld el, ebben az esetben hogyan alakult a munkafolyamat!

Fontos alapvetés, ha bármilyen márkának is tervezel arculatot, a legfontosabb azzal kezdeni, hogy a lehető legjobban megismered a háttértörténetét és a mögötte álló embereket.


A Heimann borászat esetében például soha nem felejtem el, amikor 2012-ben először látogattam el Szekszárdra, a birtokukra. Sokat beszélgettünk, megismertem a családot, a történetüket. Bevezettek a borkészítés rejtelmeibe, végigkóstoltam a szortimentjüket. Az évek alatt kicsit finomítottak a borhoz való hozzáállásomon, már elkezdtem érezni a borok közötti különbségeket is. Egy címketervezéssel indult, aztán komplett arculatfrissítés lett belőle és ráadásul még a jó borokat is megszerettem. 


A megkapó látvány mellett, egy-egy terméknél mindenképp fontos, hogy kipróbáljuk, megízleljük, magunkra kenjük, megszagoljuk. De vajon mennyire fontos itt akár a tapintás, hogy a csomagolás milyen anyagból van, vagy hogy a grafika milyen nyomdai eljárással készül? 

A csomagolások esetében nagyon fontosnak tartom a megfelelő gyártási technika és a megfelelő alapanyagok kiválasztását. A STANC projektnek azon túl, hogy kutatjuk a hazai kreatív projekteket, fontos küldetése az is, hogy a márkák mellett bemutassuk a hazai nyomdákat és papírforgalmazókat. Hosszú távú cél, hogy legyen egy szakmai fórum, ahol mi mint tervezők megismerhessük őket és így tudjuk, kit keressünk, ha a megfelelő megoldásokat szeretnénk megtalálni egy-egy projekthez. Nekem személy szerint grafikusként az elmúlt években – és főleg a kezdeteknél – ezek felkutatása eléggé nehezen ment.


Ma már a megrendelők is egyre jobban figyelnek a fenntartható, környezettudatos megoldásokra. A tervezés során, az anyaghasználat esetében neked ez mennyire fontos?

Talán Unger Zsolt fogalmazott egyszer úgy, hogy mi (tervezők és gyártók) alapvetően szemetet termelünk.

A jó grafikusnál épp ezért legyen prioritás az is, hogy ezek a legyártott arculati elemek, csomagolások olyan minőségűek legyenek, hogy azt a vásárló nem dobja ki, hanem (újra)használja, vagy a dísztárgyként kezeli.


Jelenleg van-e olyan termékcsomagoláshoz kapcsolódó projekt, amin dolgozol éppen?

Több csomagolásprojekten is dolgozom jelenleg, de van egy félig termékcsomagolással, félig képzőművészettel kapcsolatos kattanásom, amin már több mint egy éve dolgozom. Mivel ez egy autonóm projekt, az időhiány miatt egyelőre csak a technikai tanulmányokig és prototípus tervezéésig jutottam el. Annyit elárulhatok, hogy a célom az, hogy olyan műalkotásokként funkcionáló csomagolások szülessenek, amik egy művészeti galériában is megállják a helyüket és akár műtárgyként is értékesíthetőek legyenek.


Nem csak hogy a STANC – Csomagolástervezés Magyarországon a XXI. században című pályázat alapítója és az azonos című könyv szerkesztője vagy, de az egyik kurátora is leszel. Milyen szempontok szerint fogsz választani a beérkezett munkákból?

Fontos megemlíteni, hogy az aktuális pályázatnál nem csak tervezőktől várunk projekteket, hanem elindítottunk egy új, VIP nevezési kategóriát is. Ez azt jelenti, hogy már hazai márkák/cégek is jelentkezhetnek termékcsomagolásaikkal, amelyekkel ők is szeretnének bekerülni a könyvbe. Emellett az elmúlt fél évben mi, szerkesztők is túl vagyunk egy komoly kutatómunkán, aminek eredményeképp elég sok olyan hazai étel- és italgyártással foglalkozó márkával vettük fel a kapcsolatot, akik láthatóan elég igényesek ahhoz, hogy odafigyeljenek az arculatukra a csomagolásoktól, egészen az online megjelenésükig. Persze találkoztunk a piacon olyanokkal is, akik nem törődnek annyira a külalakjukkal, ez az album vélhetően nem róluk fog szólni, de abban biztos vagyok, hogy a segítségükre lesz.

Rátérve a kurátori szempontokra: a kutatásnak köszönhetően (és mert eléggé nyitott szemmel figyelem az üzletek polcait) nagyjából már tudom, kik azok, akiket mindenképpen beraknék a könyvbe. A nyílt pályázati modellnek viszont nagyon izgalmas vetülete az, hogy még mindig találkozik az ember olyan munkákkal, amiket még soha nem látott korábban, pedig nagyon izgalmasak. A diákmunkák és a koncepciós tervek között például sok ilyet lehet találni.
 


A két évvel ezelőtt kiadott TypoHungry – Tipográfia Magyarországon a XXI. században című pályázat és kötet kiadása után miért tartottad fontosnak, hogy épp a csomagolástervezéssel folytasd a sort? Mit szeretnél üzenni ezzel a termékgyártóknak és akár a pályakezdő grafikusoknak?

A jó hazai tervezőművészettel foglalkozó könyvek nagyon alulreprezentáltak itthon, ezért határoztuk el az ArtHungry-val 2020-ban, hogy ha már van egy ilyen komoly művészeti adatbázisunk, az online felület mellett kezdjünk el kiadni kézzel fogható, gyűjteményes albumokat is. Így született meg a 2021-ben megjelent TypoHungry könyv, aminek a sikere bebizonyította, hogy igenis van igény az ilyen jellegű kiadványokra.

Sokat gondolkodtunk azon, hogy melyik tervezőművészeti ág legyen a következő kiadványunk témája. Aztán arra jutottunk, hogy ne csak egy új könyvben gondolkodjunk, hanem projektben is, aminek a része lehet akár egy új brand megszületése is. A termékcsomagolás, mint műfaj összetettsége jó kiindulási alapnak tűnt. A szakmában használt stanc/stancforma szó megfelelően összegzi és szimbolizálja azt, miről is szól majd ez az egész.

A STANC-cal a következő években szeretnénk összegyűjteni az elmúlt évtizedek fontos hazai csomagolásait, aminek terveink szerint csak az első fejezete lesz az étel és ital tematika. Sőt a könyvkiadás mellett rendszeres szakmai rendezvények lebonyolítását is tervezzük a jövőben. Felfogásunk szerint ezek mind azt szolgálják majd, hogy igényes köntösben olyan tartalmak szülessenek, amelyek összehozhatják a tervezőket a leendő megrendelőikkel és –, ami szintén nagyon fontos – a gyártókkal is.
 

 

Tábori-Simon JoséWeb | FacebookInstagram

 

STANC – csomagolástervezési pályázat
Nevezési határidő: Meghosszabbítva! 2023. október 20.
Stanc.art | Pályázati kiírás | Pályázati segédlet

Alkotóművészek, kreatívok, művészeti iskolások! Ha szeretnétek online is megmutatni alkotásaitokat, regisztráljatok, és töltsétek fel ti is őket az ArtHungry.com oldalra!



Az OCTOGON online STANC – csomagolástervezési pályázat médiapartnere.

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Ismét indul az ArtHungry Díj

Ismét indul az ArtHungry Díj

Tervezőgrafika, képgrafika és formatervezés témakörökben lehet pályamunkákat benyújtani.

Tales/Art/Fashion - festőművészeti pályázat

Tales/Art/Fashion - festőművészeti pályázat

Az idei első felhívás hazai fiatal festőművészekhez szól, akiknek új, vagy már meglévő munkái kapcsolódnak a „Tales / Art / Fashion“ tematikához.

Online animációs fesztivál a Magyar Film Napján

Online animációs fesztivál a Magyar Film Napján

A római Collegium Hungaricum ünnepel így.

Hirdetés