Fénykorok atmoszférája

Bemutatjuk a Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő díjnyertes épületét.

Rangos nemzetközi díjat nyert a héten a Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő korszerűsítési projektje. A MAPEI 18 éve rendezi meg a referenciaépületek világversenyét, amelyen hidegburkolatok kategóriában került a legjobbak közé a fürdőfelújítás. A projekt – amelyet részletesen bemutattunk az OCTOGON 152-es (2019/4-es) lapszámában – során restauráltak és áttelepítettek két nagyméretű védett mozaik alkotást, ilyen méretű üvegmozaik alkotás bontása, restaurálása és áttelepítése ezidáig még nem történt Magyarországon. Következzen tehát Götz Eszter írása a forrásfürdőről!

Csillaghegy fürdője sokáig igazi városi mítosz volt. Az úszómedence hetvenes években történt téliesítéséig csak nyáron volt nyitva, akkor viszont ezrével jöttek a városlakók, hogy élvezhessék a hatalmas, ősfás parkot, és a meglehetősen hideg, ám tiszta forrásvízzel táplált úszó- és strandmedencéket. A forráscsoportot – amelyik ma percenként 800 liter, 22 ℃-os, kalciumban, kovasavban és magnéziumban gazdag ásványvizet ad – régóta ismerték, a római polgár- és katonavárost is ez látta el.

A 19. század közepétől a helyiek kis medencét építettek rá, de igazi karrierje 1919-től indult meg, amikor két belvárosi vállalkozó, egy szűcs és egy szőrmekereskedő megvásároltak egy jókora területet a források körül, és kiépítették az Árpád Strandfürdőt.

(A névválasztást az magyarázza, hogy a környéken keresgélték a honfoglaló vezér temetkezési helyét; a sír azóta sem lett meg, viszont a mostani építkezés alatt különleges kincsre bukkantak, egy teljes római négyesfogat és több száz sírlelet került elő.)

Előkelő vendégkörükből több család saját villát is emelt a strand lejtős telkén, és hamarosan itt nyílt meg Budapest első hullámfürdője. A lassan öt hektárnyira gyarapodó terület fenyőkkel, tiszafákkal, a hegyoldalon felfelé lépcsőző napozórétekkel, aranyhalas tavacskával, japán kőlámpásokkal, szökőkúttal, teniszpályával és zegzugos sétaösvényekkel a városi polgárság számára maga volt a paradicsom. Az ötvenes évektől állami fejlesztések következtek, két évtizeddel később pedig elárasztották a strandot az NDK-s turisták, a medencék fölé fabungalók kerültek, a kényelmesebb vendégeket az útra nyíló Strand Motel fogadta be. A versenyúszásban is egyre fontosabb helyet töltött be, nyolc magyar olimpikon pályája indult innen.

Fotó: Bujnovszky Tamás

A rendszerváltástól kezdve lassan, de érezhetően fogyni kezdett a strand közönsége, és a nyár három hónapján túli időszakban egyre nehezebb lett a gazdaságos fenntartás. A város többi fürdője az élménytársadalom elvárásait követve sorra felzárkózott a jakuzzik, különleges szaunák, kényeztető vizes szolgáltatások beépítésével; a csillaghegyi víz kicsit hűvösebb hőfoka mellett leginkább ez szívta el a közönséget. A környék elhagyott ipari- és zöldterületein lakóparkok létesültek, és egyre riasztóbb hírek keringtek a „túl nagy” strandterület „fejlesztési” terveiről. A most befejezett átalakítás megmentette a fürdőt, egyben azt is megmutatta, hogy egy új építkezés nem feltétlenül írja felül egy kedvelt hely korábbi hangulatát.

Itt ugyanis majdnem érintetlenül, ráadásul együtt maradt meg a harmincas és a hatvanas-hetvenes évekbeli fénykorok atmoszférája: a strandmedence mellett végigfutó, két emeletnyi, kék és vörös csempével burkolt öltözőkabin-sor, a vízben álló szoborfigura, a hegy felőli oldalon elhelyezett gyermekszobrocskák, a lépcsők és napozórétek sűrítve kínálják Budapest egymásra rétegződő szépségeszményeit.

A 21. századba transzponált Árpád Strandfürdő szelíden és tisztelettudón viszonyul ehhez. A főépület kívülről egyszerű, a klasszikus modernizmus elveit követő (ne essünk bele mindjárt az idén fellángolt Bauhaus-lázba, de nem áll távol attól), nagy méretű, osztott üvegablakokkal és puritán, hófehérre vakolt fallal néz az útra. A kissé megmozgatott tömbök kompozíciója egyszerre dinamikus és kiegyensúlyozott, a hangsúlyos keretbe foglalt ablaksáv összekapcsolja a két egységet, az emeleten kiugró, ívesen záródó terasz vonala emeli ki a bejáratot. Semmi cifraság, szinte ipari tárgyilagosság, amit a fehér tömbök szép fény-árnyék játéka tesz elegánssá.

Fotó: Bujnovszky Tamás

Az út felé néző, háromszintes tömb azonban csak az előörs, itt még nem érzékelhető, hogy a fejlesztés során majdnem 8000 négyzetméteren összesen 12 új medence épült a meglévő három mellé. A földszinten jegypult, büfé, pihenőrész és színkóddal megkülönböztethető szekrény-termek fogadnak. Fölötte van a 25x33 méteres úszómedence két szint magas, versenyekre is akkurátusan felkészített tere, amelyhez egy kisebb, 10x12-es tanmedence is kapcsolódik. Az egybefüggő tér két hosszanti oldalán és a tanmedencének az útra néző frontján majdnem teljesen végigfut a padlóig érő üvegfal, ettől az úszók a park közvetlen élményét élvezik – az egész tér lényege a park közelsége és látványa –, ezzel a gesztussal szépen oldódik a sávokban úszás monotóniája, ami korábban, a hetvenes évektől telente fölhúzott, minden hangot fölerősítő sátor alatt próbára tette az úszók idegeit. A 33 méteres medence mellett széles pihenőtér van, a fölötte futó galériafolyosót ugyanúgy mozaikborítású oszlopok támasztják alá, mint a kinti strandmedence emeleti kabinsorát, így a kint és a bent, a régi és az új bensőséges viszonyba kerül. Annyira, hogy a medence mögött otthonra talált Barcsay Jenőnek a 2007-ben elbontott újpesti uszodából idehozott, falnyi muranói üvegmozaikja is, erősítve a retró-hangulatot.

A galéria végén azonban új világ nyílik: ez már az élményfürdő-ipar terepe. A hegyoldalba simuló hátsó, hat szintnyi épületrészben minden emelet tematizált. Lifttel és lépcsővel is megközelíthető, önálló szintet kaptak a humorral és olaszos design lámpákkal kialakított, a műfajhoz tapadó gagyit sikeresen elkerülő gyerekmedencék; több emeletnyi kényeztetést ígér a szauna- és wellness részleg – van gőzkabin, sófürdő, infra-, aroma-, ördögszauna, és a parkra panorámaablakkal néző, 15-20 főre tervezett teremszauna is –, és refrénként rendre felbukkan az apró, egyszínű mozaikcsempével burkolt ivókút. A legfelső emeleti napozóteraszból egy 35 ℃-os vizű panoráma jakuzzi nyúlik ki a park fölé. Mindez egész évben üzemel. Vagyis az élményfürdő folyamatosan termeli az évtizedek óta elmaradt üzleti hasznot, a nyáron változatlan formában üzemelő strand pedig a szezonális közönséget. Így megmaradhatott olyan „korszerűtlennek”, amilyen volt, terebélyes parkjával, szinte tapintható történetével, tiszta levegőjével és mély nyugalmával együtt.

Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő
Beruházó: Budapest Gyógyfürdői és Hévizei
Kivitelezés éve: 2018
Építészet: Ybl Tervező (Németh Márta felelős tervező, Horváth Noémi, Páhi András)
Generálkivitelező: Kalotherm
Belsőépítészet: Medveczky és Gotthard (Medveczky Kazimir)
Hidegburkolatok: CSER-FA
Park: Pagony Táj és Kertépítész




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Pro Architectura díjas az epiteszforum.hu

Pro Architectura díjas az epiteszforum.hu

"Az epiteszforum.hu az építészet online felülete, egy naponta frissülő, digitális kortárs építészeti archívum, mellyel a szakmán belül és kívül is egységet és hidakat teremt." 

Passuth Krisztina az év Moholy-Nagy-díjasa

Passuth Krisztina az év Moholy-Nagy-díjasa

Címátadó Ünnepség a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.

Egyszerűbb pályázási feltételek

Egyszerűbb pályázási feltételek

A Fény Mestere – Master of Light 2017 világítástervezési nívódíjra.

Hirdetés