Formai analógiaként és a helyszín múltjára utalva egymáson elmozduló kockacukrokra emlékeztet az épület.

Az új hatvani kézilabdacsarnok racionális szendvicspanel-héjazatában, hatalmas vasbeton tartószerkezeti elemeiben, a homlokzati plasztika dinamikáját megfogalmazó, ki-be húzott mezőkkel ritmizált, szerelt acélszerkezetében a korábbi logikát írja tovább.
Fotó: Bujnovszky Tamás

Vannak házak, amelyek egész egyszerűen nem, vagy csak nagyon nehezen szólítják meg a kritikust. Akkor zavarba ejtő igazán ez a némaság, ha egyébként neves építész épületéről van szó, akinek az alkotásairól történetesen a szakírónak korábban egyáltalán nem esett nehezére írnia. Támaszként tehát ott volna az eddigi „életmű”, aminek újabb darabját könnyűszerrel illeszti helyére a szerző, ha az a bizonyos újabb darabka hajlandó volna végre kinyitni a szájacskáját, megszólalni, megszólítani.

Idei első, 157-es lapszámunkban írtam legutóbb Ferencz Marcel „épületéről”, pontosabban egy átépített hajóról, a Stopperről (OCTOGON 2020/1). A multifunkcionális úszó rendezvénytérről szóló írásban feltételeztem egy gondolati ívet, ami a 2013-as debreceni DEM és a 2015-ös DE-NIIFI-háztól (OCTOGON 2013/5, 2015/6) a Stopper hajóig tart, de tulajdonképpen a gondolati ív valódi csúcspontjaként a Duna Arénát is ide érthetjük nyugodtan (OCTOGON 2017/2).

Ezeknél a házaknál egy ipari, indusztriális alkatrész-logika, illetve a szerelt szerkezetetek könnyen olvasható összképe válik meghatározóvá, miközben ezek a közös építészeti gének különféle geometriai képletekkel gazdagodnak.

Gondolhatunk itt az épületfelszín zárt/nyitott rácsstruktúráira, amelyek a Stopper esetében szinte absztrakt szobrászati (?) összhatást eredményeznek. Hatvanban mintha ennek a szerkesztési sémának a végpontjához érkeznénk. Nehezen elképzelhető, hogy a főfalakra, szaknyelven termikus burokra szerelt ritmizált, geometrikus homlokzati plasztikában több lehetőség volna. Mivel a Napur alkotóinak családi házain ettől az építészeti nyelvtől merőben eltérő nyelvet használnak a tervezők, ezért valószínűleg nem esik majd nehezükre ezt a korszakot maguk mögött hagyni, lezárni.
Fotó: Bujnovszky Tamás

A lezárás melankóliáját látjuk itt Hatvanban. De hogy valójában milyen is a város új kézilabdacsarnoka, ahhoz tolassunk ki a Boldogi utcából vissza az M3-as leágazásáig. A fővárosból érkezve Hatvan városának újkori sziluettjét, kvázi a város homlokzatát a Robert Bosch-gyár hiperperfekt, ezüstfényű, gigantikus high-tech dobozarchitektúrája adja. Ez az ipari táj, ami százharminccal hajtva a sztrádán először feltűnik a városból a szemhatáron. Ennek az indusztriális „városkapunak” szomorú pandantja húzódik a Zagyva és a Hatvan–Budapest-vasútvonal között mintegy három kilométer hosszan és egy kilométer szélesen felszakítva a városszövetet.

A rendszerváltás után szanált ipari zóna rettenetes képet mutatva választja el az Óhatvan-Kishatvan, illetve az Újhatvan városrészeket. Nagyobb részén egykor cukorgyár állt, iparvágányokról rakodták ki a cukorrépát. Mostanra a pályaudvar szocreál műemlék épületén (Nagy Béla Zoltán– Félix Vilmos, 1954-55), a Deutsch család „kristály kastélyán” (1906), egy helyreállított és védett ipari malomépületen, az egykori igazgatósági épületen, az új vasúti felüljárón, illetve a Pro Architecturadíjas buszpályaudvaron (Építész Kaláka, 2010) kívül nincs az irdatlan területen már semmi, ami egy város központi zónájába illenék.

A Boldogi út mente lehangoló képet nyújt. Philipp Frigyes, korábbi hatvani főépítész, aki egyébként 25 éven keresztül Vác főépítésze volt, kezdeményezésére a Napur munkatársai a cukorgyári területre egy új, 4-5 ezer négyzetméteres raszterekbe szervezett rendezési tervet (masterplan) készítettek,

ami a jövőben lehetőséget adhat a majd’ három négyzetkilométeres „barna mező” rehabilitációjára. Történetünk szempontjából ez azért érdekes, mert ez a raszterháló nem pusztán az új csarnok helyét jelölte ki a területen, hanem a csarnok hálós homlokzati plasztikájának is egyik formai előképének tekinthető. Innen már érthető, hogy a fejlesztési területen egyelőre zavarba ejtően kapcsolatok nélkül, magában álló csarnoktömb körül a jövőben intézményi és kulturális fejlesztések sora indulhat majd el, vagyis a jövőben kiépülő városias szövetnek most egyetlen elemét látjuk csak.
Fotó: Bujnovszky Tamás

Szövegünkben korábban már volt szó Ferencz Marcel építész és tervezőtársai korábbi épületeiről, amelyeknek szerkezeti logikája, vizuális megjelenése közös építészeti géneket mutat. Az új hatvani kézilabdacsarnok racionális szendvicspanel-héjazatában, hatalmas vasbeton tartószerkezeti elemeiben, a homlokzati plasztika dinamikáját megfogalmazó, ki-be húzott mezőkkel ritmizált, szerelt acélszerkezetében a korábbi logikát írja tovább. Belső terében összecsukható lelátói széksorokkal (1000 fő), a tetősíkot felülvilágítókkal megtörő kialakítással, edzésekre egy ipari plasztik függönnyel két részre osztható küzdőtérrel, nagyvonalúan, lazán a tartószerkezetre szerelt gépészeti elemekkel találkozunk, miközben az előtér takarékosan visszafogott, ugyanakkor egy közvetítőfülkének és felső karzatnak is jutott a csarnokban hely.

Zárógondolatként megemlítem, hogy az általam „szótlan ház”-nak titulált csarnok kapcsán a tervezők ihletforrásként, formai analógiaként és a helyszín múltjára utalva egymáson elmozduló kockacukrokról is szót ejtenek, illetve a ki-be léptetett homlokzati acélelemek mozgását a kitörő és a védőfalba visszalépő kézilabdázók mozgásával is rokonították. Egy nagyobb urbanisztikai kompozíció első, új eleme épült meg Hatvanban. Reméljük, lesz folytatás.

A cikk nyomtatásban az OCTOGON magazin 2020/4. lapszámában jelent meg. A lapra ezen a linken tudsz előfizetni.


  • Tervezés éve: 2012-2016
  • Befejezés éve: 2020
  • Nettó alapterület: 2800 négyzetméter 
  • Generáltervező: Molnár Károly Csaba, Kis Viktória (Animative Kft.)
  • Építész tervező: Ferencz Marcel DLA, Détári György DLA (Napur Architect Kft.)
  • Építész munkatársak: Nyul Dávid, Holyba Pál (Napur Architect Kft.), Marsal Béla, Takács Ákos (ABMT Kft.)
  • Kert- és tájépítészet: Remecki Rita



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Cukor és daráló: Kézilabdacsarnok Hatvanban

Cukor és daráló: Kézilabdacsarnok Hatvanban

Formai analógiaként és a helyszín múltjára utalva egymáson elmozduló kockacukrokra emlékeztet az épület.

Gránit és andezit - az összetartozás emlékhelye

Gránit és andezit - az összetartozás emlékhelye

Újabb elemmel bővült a Kossuth tér, illetve annak a szűkebb-tágabb környezetére is kiterjedő erőtere.

Egy térképen Budapest kortárs épületei

Egy térképen Budapest kortárs épületei

A Budapest Legenda nevű weboldal a szakma, és az építészet iránt érdeklődő laikus közönség számára egyaránt hasznos információkat hordoz.

Hirdetés
2023/32023/32023/22023/22023/12023/12022/82022/62022/72022/52022/62022/42022/52022/42022/32022/32022/22022/22022/12022/12021/82021/62021/72021/52021/62021/42021/52021/32021/42021/32021/22021/22021/12021/12020/62020/82020/72020/52020/62020/42020/52020/42020/32020/32020/22020/22020/12020/12019/62019/82019/72019/52019/62019/42019/52019/42019/32019/32019/22019/22019/12019/12018/82018/62018/72018/52018/42018/32018/22018/12017/82017/72017/62017/52017/42017/32017/22017/12016/82016/72016/62016/52016/42016/3 2016/22016/12015/82015/72015/62015/52015/42014/42014/32014/22014/12013/62013/52013/42013/32013/22013/12015/32014/52014/62015/22014/72014/82015/1