Formai analógiaként és a helyszín múltjára utalva egymáson elmozduló kockacukrokra emlékeztet az épület.
Az új hatvani kézilabdacsarnok racionális szendvicspanel-héjazatában, hatalmas vasbeton tartószerkezeti elemeiben, a homlokzati plasztika dinamikáját megfogalmazó, ki-be húzott mezőkkel ritmizált, szerelt acélszerkezetében a korábbi logikát írja tovább.
Fotó: Bujnovszky Tamás
Vannak házak, amelyek egész egyszerűen nem, vagy csak nagyon nehezen szólítják meg a kritikust. Akkor zavarba ejtő igazán ez a némaság, ha egyébként neves építész épületéről van szó, akinek az alkotásairól történetesen a szakírónak korábban egyáltalán nem esett nehezére írnia. Támaszként tehát ott volna az eddigi „életmű”, aminek újabb darabját könnyűszerrel illeszti helyére a szerző, ha az a bizonyos újabb darabka hajlandó volna végre kinyitni a szájacskáját, megszólalni, megszólítani.
Idei első, 157-es lapszámunkban írtam legutóbb Ferencz Marcel „épületéről”, pontosabban egy átépített hajóról, a Stopperről (OCTOGON 2020/1). A multifunkcionális úszó rendezvénytérről szóló írásban feltételeztem egy gondolati ívet, ami a 2013-as debreceni DEM és a 2015-ös DE-NIIFI-háztól (OCTOGON 2013/5, 2015/6) a Stopper hajóig tart, de tulajdonképpen a gondolati ív valódi csúcspontjaként a Duna Arénát is ide érthetjük nyugodtan (OCTOGON 2017/2).
Ezeknél a házaknál egy ipari, indusztriális alkatrész-logika, illetve a szerelt szerkezetetek könnyen olvasható összképe válik meghatározóvá, miközben ezek a közös építészeti gének különféle geometriai képletekkel gazdagodnak.
Gondolhatunk itt az épületfelszín zárt/nyitott rácsstruktúráira, amelyek a Stopper esetében szinte absztrakt szobrászati (?) összhatást eredményeznek. Hatvanban mintha ennek a szerkesztési sémának a végpontjához érkeznénk. Nehezen elképzelhető, hogy a főfalakra, szaknyelven termikus burokra szerelt ritmizált, geometrikus homlokzati plasztikában több lehetőség volna. Mivel a Napur alkotóinak családi házain ettől az építészeti nyelvtől merőben eltérő nyelvet használnak a tervezők, ezért valószínűleg nem esik majd nehezükre ezt a korszakot maguk mögött hagyni, lezárni.
Fotó: Bujnovszky Tamás
A lezárás melankóliáját látjuk itt Hatvanban. De hogy valójában milyen is a város új kézilabdacsarnoka, ahhoz tolassunk ki a Boldogi utcából vissza az M3-as leágazásáig. A fővárosból érkezve Hatvan városának újkori sziluettjét, kvázi a város homlokzatát a Robert Bosch-gyár hiperperfekt, ezüstfényű, gigantikus high-tech dobozarchitektúrája adja. Ez az ipari táj, ami százharminccal hajtva a sztrádán először feltűnik a városból a szemhatáron. Ennek az indusztriális „városkapunak” szomorú pandantja húzódik a Zagyva és a Hatvan–Budapest-vasútvonal között mintegy három kilométer hosszan és egy kilométer szélesen felszakítva a városszövetet.
A rendszerváltás után szanált ipari zóna rettenetes képet mutatva választja el az Óhatvan-Kishatvan, illetve az Újhatvan városrészeket. Nagyobb részén egykor cukorgyár állt, iparvágányokról rakodták ki a cukorrépát. Mostanra a pályaudvar szocreál műemlék épületén (Nagy Béla Zoltán– Félix Vilmos, 1954-55), a Deutsch család „kristály kastélyán” (1906), egy helyreállított és védett ipari malomépületen, az egykori igazgatósági épületen, az új vasúti felüljárón, illetve a Pro Architecturadíjas buszpályaudvaron (Építész Kaláka, 2010) kívül nincs az irdatlan területen már semmi, ami egy város központi zónájába illenék.
A Boldogi út mente lehangoló képet nyújt. Philipp Frigyes, korábbi hatvani főépítész, aki egyébként 25 éven keresztül Vác főépítésze volt, kezdeményezésére a Napur munkatársai a cukorgyári területre egy új, 4-5 ezer négyzetméteres raszterekbe szervezett rendezési tervet (masterplan) készítettek,
ami a jövőben lehetőséget adhat a majd’ három négyzetkilométeres „barna mező” rehabilitációjára. Történetünk szempontjából ez azért érdekes, mert ez a raszterháló nem pusztán az új csarnok helyét jelölte ki a területen, hanem a csarnok hálós homlokzati plasztikájának is egyik formai előképének tekinthető. Innen már érthető, hogy a fejlesztési területen egyelőre zavarba ejtően kapcsolatok nélkül, magában álló csarnoktömb körül a jövőben intézményi és kulturális fejlesztések sora indulhat majd el, vagyis a jövőben kiépülő városias szövetnek most egyetlen elemét látjuk csak.
Fotó: Bujnovszky Tamás
Szövegünkben korábban már volt szó Ferencz Marcel építész és tervezőtársai korábbi épületeiről, amelyeknek szerkezeti logikája, vizuális megjelenése közös építészeti géneket mutat. Az új hatvani kézilabdacsarnok racionális szendvicspanel-héjazatában, hatalmas vasbeton tartószerkezeti elemeiben, a homlokzati plasztika dinamikáját megfogalmazó, ki-be húzott mezőkkel ritmizált, szerelt acélszerkezetében a korábbi logikát írja tovább. Belső terében összecsukható lelátói széksorokkal (1000 fő), a tetősíkot felülvilágítókkal megtörő kialakítással, edzésekre egy ipari plasztik függönnyel két részre osztható küzdőtérrel, nagyvonalúan, lazán a tartószerkezetre szerelt gépészeti elemekkel találkozunk, miközben az előtér takarékosan visszafogott, ugyanakkor egy közvetítőfülkének és felső karzatnak is jutott a csarnokban hely.
Zárógondolatként megemlítem, hogy az általam „szótlan ház”-nak titulált csarnok kapcsán a tervezők ihletforrásként, formai analógiaként és a helyszín múltjára utalva egymáson elmozduló kockacukrokról is szót ejtenek, illetve a ki-be léptetett homlokzati acélelemek mozgását a kitörő és a védőfalba visszalépő kézilabdázók mozgásával is rokonították. Egy nagyobb urbanisztikai kompozíció első, új eleme épült meg Hatvanban. Reméljük, lesz folytatás.
A cikk nyomtatásban az OCTOGON magazin 2020/4. lapszámában jelent meg. A lapra ezen a linken tudsz előfizetni.
- Tervezés éve: 2012-2016
- Befejezés éve: 2020
- Nettó alapterület: 2800 négyzetméter
- Generáltervező: Molnár Károly Csaba, Kis Viktória (Animative Kft.)
- Építész tervező: Ferencz Marcel DLA, Détári György DLA (Napur Architect Kft.)
- Építész munkatársak: Nyul Dávid, Holyba Pál (Napur Architect Kft.), Marsal Béla, Takács Ákos (ABMT Kft.)
- Kert- és tájépítészet: Remecki Rita
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.