Az új győri épület lakótömbjeinek enyhe szögtörése rímel az Ítélőtábla építészeti gesztusaira

Cikkünk a 207-es, 2026/3-as lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Fotó: Can Architects
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Ha egy épülethez egyetlen eposzi jelző társítható, az csak javára válhat. A CAN Architects győri társasháza a Rúzs névre hallgat, és valóban: angol elődjével ellentétben nem vörös, hanem piros. Győr építészeti térképén markáns színfolt, pedig a telek adottságai nem erre predesztinálták.

A helyszín cseppet sem idilli: egy forgalmas felüljáró a közvetlen szomszéd, úgy nagyjából a harmadik emelet magasságában. Városi kontextusát tekintve a lakóépület számára beépíthető telek egyébként nem rossz pozíciójú, közel a vasútállomás, gyalog sem több mint tízperces séta. A fránya felüljáró és az állomás közötti területre eredetileg nagyszabású városrendezési elképzelés készült, aminek első lépéseként 2004-ben megépült a Győri Ítélőtábla és Fellebbviteli Főügyészség Patartics Zorán munkájaként – ez máig a progresszív győri építészet büszkesége.

A pályázaton elnyert megbízás az akkori városfejlesztési koncepcióhoz igazodott, egy leendő igazgatási-irodai negyed meghatározó építészeti elemeit alkotta meg. Az első fecske telepítésével az volt a város szándéka, hogy gerjessze a tömb beépítésének létrejöttét, és az új intézmények építészeti értékével és megjelenésével jelöljék ki a leendő beépítés minőségét. A folyamat aztán megszakadt, a bonyolult tulajdonosi viszonyok tükröződnek a sínek és a főút közötti terület topográfiai rendezetlenségében is.

Magyarán: meglehetősen szedett-vedett kép fogadja az érkezőt, aki a bírósági épületek tekintélyt parancsoló tömbjei mellett elhaladva egy irányok és igazodási pontok nélküli, átmenetiséget sugalló területen halad át, ahol szinte fel sem tűnik a hajdani Posta Feldolgozó Üzem vörös téglás, hangulatos épülete. A kusza területet keresztben lezárja a már említett felüljáró, szigorúan pontot téve a lehetséges terjeszkedés kissé képzavaros körmondatának végére. Az éles határon túl milliónyi bogár fémpáncélja csillog: az új épület nyitott lépcsőházából egy zsúfolt autótelepre láthat a sportos lakó.

És még ezen is túl valódi erdőn kalandozhat a tekintet, a Rába partjának dzsungele kínál még csak a tervekben szereplő sétautat a város központja felé. A helyi realitás azonban a szűkös adottság: a tömböt lezáró szabálytalan alakú telek, melyet egyik oldalán a felüljáró, rá merőlegesen a vasút, harmadik oldalán egy autószerviz határol. A negyedik oldalán halad a tömböt feltáró út, párhuzamosan a vasúti sínekkel. Ide kellett vonzó otthonnal kecsegtető házat varázsolnia a CAN Architects csapatának.

A lakóhely nem csak a bejárati ajtón túli területet jelenti, ezt az építészeknél jobban senki sem tudja. Ők azok, akik a megtérülés prózai igényének kielégítésén túl erőfeszítést tesznek a sokszor lehetetlennek tűnő „otthonosításra”. A befektető számára ideális telek nem biztos, hogy valódi hely, esetleg környék, amit szeretni lehet, ahol a lakó identitása kiteljesedhet. Én magam születésemtől fogva ugyanazon a környéken lakom, ez manapság már kuriózum, és nem is illik a 21. századi életformához. Mégis tapasztalom az előnyeit, igaz, azt is, hogy bár a körülményeim változása folytán szívesen tenném, valószínűleg nem fogok tudni elmozdulni innen. A kötődés veszélyes állapot, egyszerre korlát és lehetőség. Ugyanakkor egy építész számára egyértelmű, hogy bármilyen kedvezőtlenek is az adottságok, egy lakóépület megköveteli az egyedi odafordulást, a rutin felülírását, és az identitással bíró építészet irányába tereli a feladatot.

Különösen igaz volt ez a fent ismertetett téri környezetben, ahol ráadásul az eredeti, a funkcióra vonatkozó koncepció is irányt váltott, intézményi terület helyett immár lakóterületet fejleszt a város és a befektetők együttműködése. A piros házzal szemben, ugyancsak a CAN tervei alapján épül egy újabb lakóépület, és várhatóan ez a trend folytatódik a jövőben. Ha lelki szemeink előtt megjelenik a közel azonos, négy-öt szintes tömbökkel beépült terület, az egyelőre magányos piros felkiáltójel elnyeri valódi értelmét az immár tagolt mondat végén.

A karakter nélküli, térben ugyanakkor nagyon is behatárolt helyzet karakteres és határozott építészeti válasz után kiáltott. A tervezők számára egyértelmű igazodási pontot jelentett az Ítélőtábla építészeti minősége, és építészeti célt adott a háznak és környezetének, a megérkezés élményének humánus megfogalmazását. Közhely, hogy a lakóépületek tervezése a mai hazai ingatlanfejlesztési környezetben megáll az épület bejáratánál. Szerencsére az utóbbi időben ez a határ kitolódott a lakásajtókig, a közösségi terek megformálására ma már nagyobb figyelem fordul.

A megbízót dicséri, hogy bár a költségvetésnek voltak korlátai és az idő is számított – ezért a ház kéregpanelből épült –, mégis elfogadta az építészek javaslatait a közös terek nagyvonalúbb alakítására vonatkozólag. Így a három önálló tömbből álló épületet feltáró középső, félig nyitott folyosó szélesebbé válhatott, szintenkénti áttörések révén természetes fényhez és szellőzéshez is juthat. A lépcsőház szintén nyitott, és az alaprajzot úgy alakították, hogy a belépő előbb találkozzon a lépcsővel, mint a lifttel. Elhelyezkedése és a lakásméretek miatt inkább első lakást vásárló vagy bérlő fiatalabb lakóknak készült a projekt, a lépcsőzés szándékosan került előtérbe. A nyitott lépcsőház és közlekedő egyrészt azonnal értelmezhetővé teszi az épített teret, másrészt nagyobb szabadságot sugall, és talán jobban sarkall esetleges interakciókra – még ha a panoráma nem is lenyűgöző. A folyosó végébe telepített lift jótékonyan zárja az épületet a vasút felé.

Az épület részben lábakon áll, föld alatti garázs a költségvetés alapján szóba sem jött. Azon túl, hogy a tágasabb közlekedő bővíti a használható lakóterületet, minden lakás kapott valamiféle kültéri lehetőséget is, a földszinten kis kertkapcsolat – sajnos egyelőre műfűvel borítva –, az emeleti lakások mindegyékéhez pedig erkély tartozik. A lakások elfordulnak a felüljárótól, az erkélyek és a földszinti kis teraszok a város felé néznek, a felüljáró felőli oldalra védettebb loggiák kerültek. További komfortot jelent, hogy a fürdőszobák ablakosak, a földszinten zárható tároló, a tető szintjén pedig magas attikafal mögött megbújó, védett közös terasz szolgálja a lakók kényelmét.

Az építészeti koncepció a lakásokat három tömbben helyezte el, melyek enyhe szögtörése rímel az Ítélőtábla építészeti gesztusaira, illetve idomul a telek szabálytalan formájához. A nyitott lépcsőház és a közlekedő belehasít a tömegbe, három határozott, egymástól kissé különböző homlokzatképzésű kubusra osztja a tömb belsejét kihasználó épületet. A három kubus derékszögű szabályosságát szögtörések oldják, az attika változó magasságú vonalvezetésén visszaköszön az épület szögtörésekkel kialakított kontúrja.

A magasabb attika okán karakteresebb lett a ház, és az Ítélőtábla épületének arányaira is reflektálnak vele, míg egyúttal módot nyújthat a gépészet elrejtésére is. Ám a legfeltűnőbb, leginkább markáns építészeti elem persze az épület nevét is kölcsönző piros, illetve inkább lazacszín, amelynek előképe a szomszédos postaépület téglaburkolata volt. E szín árnyalatait a tervezők következetesen végigvezették a homlokzaton, kiegészítve kisebb felületeken a szürke visszafogott árnyalataival.

A megbízó partner volt a feltűnő színválasztás vonatkozásában is, hisz nem nehéz belátni, hogy a szín megfizethető építészeti eszköz egy ház vonzóvá, egyénivé varázslásához. Ennek ellenére maga az építész szakma idegenkedik leginkább az élénk, feltűnő színektől, holott, mint a Rúzs is bizonyítja, a szín nemhogy levon egy építészeti gondolat értékéből, inkább hangsúlyozza azt. Az egyelőre még kialakulatlan struktúrájú és karakterű területen az épület színe biztos horgonypont, a definiálatlan terület hellyé válik általa.

A kis költségvetésből létrehozott, kedvező négyzetméteráron értékesített lakásokat kínáló beruházás bizonyítja, hogy nem megoldhatatlan feladat a lakhatás ésszerű kereteinek megteremtése, és abban, hogy a jelenlegi tragikus lakásállomány minősége megváltozzon, az építészeknek hatalmas a felelősségük. Érdemes elmenni a falig, és hogy erre a használók is pozitívan reagálnak, arra bizonyíték a Média Építészeti Díjának 2025-ös fordulója, ahol az ízig-vérig kortárs gesztusokkal élő, egyszerűen megfogalmazott ház a közönségszavazáson biztos befutó lett.