A borász legújabb háza

Mindszentkállán a SAGRA Architects ismét bővítette portfólióját. A borász háza és a hegyoldalban épült borterasz után a falu széli telken nyári ejtőzésre, hűsölésre alkalmas vendégfogadó épületet álmodott meg a tulajdonos, amely egyszerre követi a helyi hagyományokat és a birtokra jellemző, már kialakult építészeti attitűdöt. A borász legújabb házát az OCTOGON magazin 185-ös (2023/5-ös) lapszámában mutattuk be.
 


Sajtos Gábor és a borászattal foglalkozó megbízó kapcsolata egy családi ház tervezésével indult, amely a szántóföldekkel körülvett faluszéli telekre került a festői kis faluban, Mindszentkállán. A falut telente alig százan lakják, még őrzi a tájba organikusan illeszkedő, nőtt jellegét. A határában magasodó Kopasz-hegyről bámulatos kilátás nyílik a lekopott vulkáni csúcsokkal keretezett tájra – a hajdani kráter kellős közepében álldogálva szemlélhetjük az Idő erodáló munkájának eredményét. Az üzenet mégsem a pusztulás, sokkal inkább a változás, amely jót és rosszat egyaránt hozhat, rajtunk múlik, mit kezdünk vele. A Balaton-felvidék olyan potenciális adottságokkal bír, amely magában hordozza a fejlődés lehetőségét; az országnak az a területe, ahol az építészeti hagyományok értő újrafogalmazása sok jó példával szolgál. Ugyanakkor a festői, többszáz éves architektúra láttán könnyű beleesni a szimpla másolás csapdájába.

A SAGRA munkái ezt a csapdát következetesen elkerülik. Az irodára jellemző megfontoltan egyszerű hangvétel a Mindszentkállán épült házakban egyértelműen visszaköszön, és szerencsésen találkozik a megbízó igényességével és merészségével. Mind a lakóházat, mind a borteraszt bemutattuk már az OCTOGON magazinban, az új létesítmény ezek nyomdokain halad, új funkcióval bővítve az együttest. Ha a három épület közös vonásait keressük, a képlet nagyon egyértelmű: azonos anyaghasználat és építészeti gesztusok, mindig az adott funkcióhoz idomítva, új ízekkel gazdagítva. A házak nyitottsága viszont szembetűnő evolúciót mutat, részben persze a funkció függvényében, de talán a környező táj, a természet közelsége is abba az irányba terelte az építtetőt, hogy egyre közvetlenebb kapcsolatra vágyjon a természettel.

A családi házban az intimitás és a nyitás egyensúlyának kulcsa az épület déli hosszfalán végigfutó üvegfal, az alaprajz viszont olyan kialakítású, hogy vele szemben, az oldalhatár, illetve a szomszédos telek felé az épület teljesen zárt, ide a kiszolgálóhelyiségek kerültek. A lakótér folytatásában a hagyományos hosszúházaknak megfelelő sorolással fedett-nyitott szín épült, amely teraszként van használatban, közvetlen kapcsolata van a lakóhelyiségekkel. A hegyi borterasz már erőteljesebben nyit a külvilág felé: eltolható üvegfalakkal épült, nyitott állapotában a külső és belső tér teljesen összeolvad. A legújabb létesítmény, a családi ház telkének utcafrontjára épült Nanemár bisztró funkciójából adódóan időszakos használatú, megjelenése a hajdani pajtákat idézi.
 


Bár az utca felé hangsúlyosan zárt tömeget mutat, itt már a körítő falak sem tömörek, a népi építészetből ismert hézagos falazás végigvonul a nyílások nélküli, zárt kubuson. A fogyasztótér és a terasz között pedig az épület határa szinte teljesen eltüntethető: eltolható, szintén áttört, falmagasságú tolóajtók készültek, csak a mellékhelyiségekhez vezető közlekedőt takarja fix oldalfal. A pajtára emlékeztető épület működés közben lényegében csupán a telek lekerített része: egy nyitott szín átszellőző oldalfalakkal. A tölgyfából készült, súlyos, teljes falmagasságú nyílászárók megtervezése és elkészítése komoly műszaki kihívást jelentett, a mozgó, kis elemekből szerkesztett, áttört szárnyak merevsége, állékonysága és stabilitása nem szokványos feladat elé állította a tervezőt és a kivitelezőt egyaránt. 

A tulajdonos elképzelése egy időszakos, laza, vendéglátásra alkalmas hely létrehozása volt, a megbízás olyan épületre szólt, amely ezt az igényt ki tudja elégíteni. A bisztró telepítése a környék hagyományait követi, bár ez a koncepciót érdekes módon nem előzetesen befolyásolta, hanem utólag igazolta. Míg a lakóház a hosszú telek végében, védett pozícióban áll, az új létesítmény ettől egy szőlőültetvénnyel elválasztva értelemszerűen a telek utcai frontjára került, hisz külső vendégforgalmat kell kiszolgálnia. Az egyre melegebb nyarakra tekintettel zárt, nyílások nélküli határolófalai természetesen szellőznek, mind a hasított bazalt-elemeket, mind a fából készült építőelemeket hézagosan rakták. Ezt a megoldást a bazaltkövek esetében már korábban kipróbálták a családi házhoz csatlakozó melléképületeken, a vendéglátó terasz architektúráját azonban már egységesen ez a karakteres gesztus határozza meg. Az egyszerű, archetipikus házforma zártságot sugall, az áttört kőfalak és eltolható faszerkezetek ezt oldják izgalmas kontraszttal, aminek hatását a réseken beszűrődő fény játéka tovább árnyalja és gazdagítja. Bent ülve a védett pozíció és a kapcsolat a külvilággal egyformán erős érzés, békés maradásra csábít. 

A településen néhány utcával odébb sétálva a tervezők utólag megtalálták az épület előképét mind az anyagok, mind a telepítés vonatkozásában: egy elhagyott, gondozatlan telken az udvar végében álló lakóház előtt, attól függetlenül épült, az utcához közel eső telekrészen álló pajta idővel beszürkült faszerkezete ugyanazt az építészeti felfogást tükrözi, mint kortárs utódja. A rokonságot a tájjal és a környezettel a szándékos anyagválasztás is erősíti. Kezdetben felmerült, hogy a környék népi építészetéhez igazodva hófehér ház épüljön, de a sötét bazalt és a szürkévé öregedő fa együttese igazolta a tervezői döntést: a lakóház felől nézve a hangsúlyos tömegű új épület zökkenőmentesen olvad az erdős, sziklás háttérbe.

A borász által megálmodott három ház egy képzeletbeli tengelyre felfűzve sorakozik, a szellemi közösség elvitathatatlan. 

 

A gazdasági épületekre jellemző egyszerű tömeg – nyeregtetővel fedett hasáb – az egy teljes fala mentén a kerttel összenyitható fogyasztóteret, a hozzá kapcsolódó konyhát, valamit a vizesblokkot foglalja magában a szintén a melléképületekre jellemző nyitott fedélszék alatt. A belső tér kereskedelmi-szolgáltató funkcióhoz illő, igényes szépsége alapvetően a szerkezetek megformálásából következik, nem járulékosan kifundált építészeti gesztusok eredménye. A hézagos falazás, illetve a szintén hézagosan illesztett elemekből készült eltolható fa nyílászárók keltette fény-árnyék hatásról már szóltunk, a meleg tölgy, illetve bazaltszürke felületeken megjelenő fényjáték kifejezetten művészi, kis túlzással akár spirituálisnak is nevezhető minőséget kölcsönöz a profán funkciójú térnek. A lebegő, folyton helyüket változtató, vándorló fényfoltok könnyed függönye éles kontrasztban áll a beépített anyagok és szerkezetek súlyosságával. A puritán, szürke síkokkal határolt térben különös hangsúlyt kap a meleg színű tömörfa nyílászárók vaskos megjelenése és a határoló falak csipkeszerű könnyedsége.

 

 

Tudatos belsőépítészeti fogás a nyitott fedélszék szokásos ritmikájának megbontása: a szarufákat összekötő ferde támaszok hajlásszöge fokozatosan változik, a kiszolgálóhelyiségek irányába egyre kisebb, vagyis a látszólagos belmagasság egyre csökken. Ám ez a gesztus is alapvetően az alaprajzhoz, illetve a térarányokhoz igazodik, a vizesblokkokat kiszolgáló keskenyebb közlekedő így nem válik kellemetlenül magas hasadékká, a nagy térben viszont fokozatosan kinyílik a tetőszerkezet.

Az anyaghasználaton, a sötét bazalt és tetőfedő pala, illetve meleg színűre pácolt tölgyfa alkalmazásán túl ez a tudatosan az építészet alapvető tárgyát, a teret és a szerkezetet eszközül használó, az öncélú esztétizálást mellőző szemlélet rokonítja a SAGRA három épületét Mindszentkállán, és általánosságban is védjegye az iroda magas minőségű munkáinak. 

Tervezés: 2020
Kivitelezés: 2021 – 2023
Bruttó alapterület: 133m2
Építészet: SAGRA Építész Kft.
Építész vezető tervező: Sajtos Gábor DLA 
Építész tervezőtárs: Virág Péter
Tartószerkezet: Madaras Koppány
Épületgépészet: Pavlics György
Környezetrendezés: Nagy Gábor

 

SAGRA Építész Kft. | Web | Facebook | Instagram

 









Az OCTOGON magazin 185-ös (2023/5-ös) lapszámában sok egyéb mellett a Napur Architect tervezte Nemzeti Atlétikai Központról, a mindszentkállai borbárról (SAGRA Architects), az Európa Kulturális Főváros építészetéről (Veszprém–Balaton2023) és a DÉR-építőművész által jegyzett Gellért-hegyi villaövezetről is olvashattok.


Magazinunkra itt lehet online előfizetni.






 

 

 

További képek a galériában!




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

 A rész és az egész

A rész és az egész

A borász legújabb háza

Jön a Piranesi-díj!

Jön a Piranesi-díj!

Ez az öt magyar projekt szerepel a Nemzetközi Piranesi Építészeti Kiállításon.

Családi fészek a Balaton felett

Családi fészek a Balaton felett

Nyaraló Balatonalmádiban.

Hirdetés