180 éve alapították meg az első önálló magyar pénzintézetet, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárt.

180 éve, 1839-ben alapították meg Fáy András, a „nemzet mindenese” kezdeményezésére az első önálló magyar pénzintézetet, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárt. Az intézmény Reáltanoda utcai, az olasz reneszánszt idéző, de franciás elemeket is felvonultató székházát Ybl Miklós tervezte, aki a telek hegyesszögű sarkát levágta és kupolával hangsúlyozta, ezzel megteremtve a budapesti saroktornyok divatját.

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár székháza, ma Ybl Palota irodaház a Reáltanoda és a Károlyi utca sarkán (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)

A Reáltanoda és a Károlyi utca találkozásánál egy intenzív építészet- és kultúrtörténeti erőtérbe kerül az ember: itt van a Szkalnitzky Antal által tervezett Egyetemi Könyvtár (1876), a Centrál Kávéház épülete (1887) Quittner Zsigmondtól és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár székháza, amelyet Ybl Miklós tervezett, méghozzá a másik két épületet megelőzően. Abban, hogy pontosan mikor is készült el a takarékpénztár székháza, megoszlanak a vélemények, a legtöbb szakkönyv ezt 1868-ra teszi, de vannak olyan források is, amelyek 1869-et tüntetnek fel az építkezés befejezésének dátumaként.

Az első önálló magyar pénzintézetet, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárt 1839-ben alapították meg egyesületi formában. Ahogy Széchenyi István 1830-ban megjelent Hitel című munkájából is tudjuk, a kölcsönhöz jutás nagy problémát jelentett ebben az időben, még az ország olyan jelentős személyiségei számára is, mint Széchenyi. Az ősiség törvényének értelmében ugyanis a földbirtokosok nem adhatták el birtokaikat és jelzáloggal sem terhelhették meg őket, így Széchenyi is hiába kért hitelt az osztrák banktól birtokai fejlesztésére. Banki hitel helyett egyetlen megoldásként az uzsorakölcsön maradt.

Fáy András (1786–1864) – Mikszáth Kálmán szerint „a nemzet mindenese” – már Széchenyi művét megelőzően, az 1825-ös országgyűlésen sürgette takarékpénztárak felállítását, amelyekben a hitelezés problémájának megoldását látta. Ez a gondolat a későbbiekben is folyamatosan foglalkoztatta, mind írói munkásságában, mind a későbbi országgyűléseken mindent megtett, hogy ezt népszerűsítse, illetve a feltételeit megteremtse. Pontos „üzleti tervet” készített arra vonatkozóan, hogy az akkor 400 ezer fős lakosságú (ebből 5 ezer volt a nemesek száma) Pest vármegye, ahol birtokai is voltak, és amelynek országgyűlési követe és táblabírája is volt, hogyan tudna felállítani és működtetni egy takarékpénztárt.

A franciás hangulatú kupola szegmensíves kőablaka és a rizalitok második emeleti erkélysora (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)

A vármegye 1839. márciusi kisülésén összegyűlt „Karok és Rendek” kedvezően fogadták Fáy tervezetét, egyben javasolva, hogy a takarékpénztár működése Pest és Buda városaira is terjedjen ki. Az igazgató és a választmányi tagok az első években ingyen dolgoztak. A takarékpénztár első alapító részvényeseinek névsorában olyan neveket olvashatunk, mint Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Andrássy György, Bajza József, Wesselényi Miklós, de voltak köztük „nagyobb számmal nemeslelkű hölgyek” is, ahogy a Vasárnapi Újság 1890. február 9-i száma írja a Pesti Hazai Első Takarékpénztár első ötven évét összefoglaló cikkében.

A takarékpénztár kezdetben a megyeházán működött, egy ingyen átengedett, keskeny, földszinti szobában. Miután ez nagyon szűkössé vált, a megye két nagyobb szobát adott át erre a célra, előszobával, de már 100 forint évi bérleti díjért. 1847 elején újra felmerült, hogy nagyobb ingatlanra lenne szükségük. Ekkor a közgyűlés megbízta a választmányt, hogy keressen Pesten egy olyan épületet vagy telket, amely hosszabb távon is megoldhatja a székhely kérdését. A megtekintett ingatlanok közül a kiküldött bizottság az akkori „egyetem- és zöldkert-utczában”, a későbbi „reáliskola-”, ma pedig Reáltanoda utcában fekvő, két egyemeletes házzal beépített telket találta a legmegfelelőbbnek, amit meg is vásároltak. Itt az új székház megépítésére terveket és költségvetést is készíttettek, azonban az 1848–49-es szabadságharc keresztülhúzta a számításaikat.
A Károlyi utcai homlokzat (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)

Már a pest-budai forradalom kitörése előtt nehéz napokat élt meg a takarékpénztár egyesület, ugyanis a párizsi forradalommal összefüggésben az olasz tartományokba küldendő haderő kiállításához szükséges összegek megrendítették az osztrák császárság pénzügyi működését. Még nagyobb problémák keletkeztek aztán a szabadságharc folyamán, amelynek bukása után a takarékpénztárnak is be kellett szolgáltatnia a magyar pénzjegyeket. 1850-ben a császári és királyi főispán felmondta a megyeházán bérelt helyiségüket, ekkor a korábban megvásárolt Reáltanoda utcai házba költöztek át.

Az 1860-as évek közepére a helyzet normalizálódott és a folyamatos fejlődés lehetővé tette, hogy újra napirendre kerüljön a székházépítés kérdése. Megvették a Reáltanoda utca szomszédos telkét is a rajta lévő földszintes házzal, és az 1866 őszén tartott közgyűlés elhatározta, hogy a két telekre egy háromemeletes székházat építenek. Ennek megtervezésére pályázatot írtak ki, amelyen többek között Feszl Frigyes is részt vett, az első díjat pedig Ybl Miklós (1814–1891) nyerte el.
A Károlyi utcai reprezentatív bejárat (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)

„Nem volt még egy építész Magyarországon, akinek munkái olyan nagyszámúak, sokrétűek, változatosak lettek volna, és akire olyan fontos feladatokat bíztak, mint Ybl Miklósra. Mindent egyforma gonddal, lelkiismeretesen oldott meg, legyen az akár a legjelentősebb, akár legeldugottabb helyen levő, apró feladat” – írta Ybl Ervin művészettörténész távoli rokonáról. „Tekintélyét már a fóti templommal megalapozta. Ettől kezdve állam, közületek és magánosok, főurak, polgárok bizalommal fordultak hozzá.” Ybl Ervin monográfiájában a nagy építész emberi tulajdonságait is jellemzi: „Szerénysége közmondásos volt. Nemcsak tiszteletdíj kérdésében, hanem egyéni érintkezésben is. Véleményét sohasem erőszakolta másokra, mindig úgy kezdte, »nem gondolja« vagy »azt hiszem«. Befolyása, szava építészi kérdésekben mégis döntő volt. Ismerték önzetlenségét. Jóság tükröződött szemeiből.”

A szerénység és jólelkűség nem nélkülözte azonban a határozottságot, főleg, ha a minőségről volt szó. „Nem egy botját ütötte cafatokra a köveken, megmutatandó a vállalkozóknak, hogy rossz anyagot küldenek” – jegyezte le Schön Frigyes építész (aki maga is dolgozott Ybl irodájában) a Hansen–Schmidt–Ybl című cikkében a Vasárnapi Újság 1891. április 8-i számában, ahol a három, rövid időn belül egymás után elhunyt mesterről emlékezett meg.
A sarokkupola és egy ablak a harmadik emeletről, felette a zárópárkánnyal (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)

Ney Béla, Ybl egyik tanítványa, később munkatársa így írt mesteréről a Vasárnapi Újság egy korábbi, 1879. december 21-i számában: „Nagy előnyökkel bíró, de azokkal visszaélni nem akaró, tetteiben nemes és mindenekfölött szerény ember. Már külső megjelenése rokonszenves, de egyszersmind imponáló. Hatalmas, majdnem athletai alak, oly arczczal és fejalakzattal, mely művészek prototypjeül is beillenék (sic!). Szemei, beható tekintete elárulják szelleme folytonos működését, s hallgatása mindig eszméket, gondolatokat rejt, mely gondolatoknak kifejezője azonban nem a szó, hanem a rajzón.” Ezt a jellemzést Ybl Ervin még kiegészíti monográfiájában: „Nem szónok, tanárnak pedig éppenséggel nem született. Azt szokta mondani, »amíg megmagyarázom, addig megcsinálom«. (…) Nem tud hangzatos beszédet mondani, irtózik a frázisoktól: sohasem szónokolt ünnepélyes alkalmakkor. Mindig a tett embere."

A Pesti Hazai Első Takarékpénztár szóban forgó épülete Ybl Miklós pályafutásában a második pénzintézet volt a Budai Takarékpénztár 1860 és 1862 között, a Fő utcában felépült székháza után. Hangvétele az építész későbbi kiforrott neoreneszánsz stílusa felé mutat, amely majd a Fővámházban nyilvánul meg a maga teljességében. Az épület sok elemén, így például a földszinti íves nyílásokat körbevevő kváderezésen a toszkán reneszánsz hatását érezhetjük, de előfordulnak franciás megoldások is, ilyen az első és második emeleti ablakok alsó rácsa vagy a sarokkupola hangvétele. Ugyanakkor az ornamentikában még az Ybl korábbi munkáira jellemző romantikus stílus is érezhető.
Méh, a takarékosság jelképe a földszinti nyílásokat keretező ívek között (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)

Ahogy az ebben a korban meglehetősen szokásos volt, a takarékpénztár épületénél a hivatali helyiségeket bérlakásokkal ötvözték. A két funkció egymás mellé helyezését Ybl úgy oldotta meg, hogy az egyik udvari szárnyat elkülönítette a székház tanácstermei és irodái céljára, saját közlekedési rendszerrel, reprezentatív lépcsőházzal és az utca felől külön is megközelíthető második bejárattal. Ez a székházi szárny a kivitelezés első, 1866-68 közötti ütemében egy emelettel készült el, majd 1884-ban építették rá a második emeletet. Az ügyfélforgalmat szolgáló helyiségeket, pénztárakat az utcai szárnyak földszintjén helyezték el, és az első emeletre is kerültek egyes hivatali szobák.

A földszinten kereskedelmi és vendéglátó funkciók is helyet kaptak, így például a saroktorony alatti bejáratból egy kávéház nyílt. De volt itt például könyvesbolt és antikvárium is, ahogy a Vasárnapi Újság 1870. február 6-i számának egy hirdetéséből megtudhatjuk: „Rosenberg testvérek bel- és külirodalmi könyvkereskedése és nemzeti ódondászata (antiquarium) Pesten, az egyetem-utcza 2-ik szám. a hazai pesti takarékpénztár új épületében”. Az emeleteken kialakított elegáns lakásokban a bérlőkön kívül néhány takarékpénztári vezető is lakott.

Az épület a Centrál Kávéház és a Ferenciek tere felől (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)

A takarékpénztár rangját az épület megjelenésével is meg kellett adni, elegáns, de szolidan előkelő benyomást kívántak kelteni. Ennek megfelelően az egyes architektonikus elemeket nem vakolatarchitektúrával oldották meg, hanem a legtöbb helyen kőből kivitelezték. Ebből az anyagból készült a földszint teljes egészében, az emeleteken pedig a különböző tagozatok, az erkélyek lemezei, konzoljai és korlátjai, az ablakok keretezése – váltakozóan egyenes szemöldökökkel, illetve íves vagy a szokásos háromszög alakú timpanonokkal, a szintek közötti osztópárkányok és a zárópárkány alatti konzolsor, a sarkok és a rizalitok armírozása. Csak az ablakok közötti kis falszakaszok készültek vakolt felülettel.

A Reáltanoda és a Károlyi utca által bezárt hegyesszögből adódóan a telek sarka ék alakúvá vált.  Ezt Ybl nem követte gépiesen, hanem egy rövid falszakasszal levágta és egy toronyszerű épületrészt alakított ki. A sarokhelyzetet pedig a francia reneszánszra emlékeztető, lanternás kupolával hangsúlyozta, amelynek három oldalán szegmensíves kőablakok láthatók. A téma kutatói szerint ez az épület teremtette meg Pesten a saroktornyok divatját, amelyek közül azonban sokat a második világháború és az azt követő újjáépítési szemlélet miatt ma már nem láthatunk.

Részletek az épületről (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)

A Károlyi utca felőli reprezentatív bejárat hármas, diadalkapura emlékeztető nyílássorral épült, felette elegáns, nagy erkély helyezkedik el. A középső, nagyobb nyílás felett az erkély mellvédjén az eredeti felirat: Pesti Hazai Első Takarékpénztár. A földszint többi nyílása is félköríves, az ívek között a falat kör alakú ornamensek, úgynevezett medaillonok díszítik, rajtuk a takarékosságot jelképező méhhel.

Az épület belső tereinek egy kiemelkedően értékes eleme az előcsarnok és a hozzá csatlakozó, felülvilágítóval ellátott lépcsőház. Ybl egy csigalépcsőt tervezett ide, amelynek szerkezetét a korszak új építőanyagából, öntöttvasból alkotta meg. A szintén elegánsan megfogalmazott udvart szökőkút tette még kellemesebbé.

1948-ban államosították és felszámolták a takarékpénztárt, az épületet a Fővárosi Vízművek Igazgatósága kapta meg. A metróépítés következtében 1971-ben a ház statikai sérüléseket szenvedett, a falai megrepedtek, életveszélyessé vált. Miután a Vízművek emiatt kiköltözött, az üresen álló épület állapota tovább romlott, a pincétől a padlásig elterjedt benne a könnyező házigomba, ami a faszerkezetek túlnyomó részét tönkretette, a kovácsolt- és öntöttvas szerkezetek egy rész pedig eltűnt.
Az eredeti felirat a Károlyi utcai főbejárat fölött (Fotó: Kis Ádám – Lechner Tudásközpont)

1999-2001 között zajlott le az épület rekonstrukciója a Mérték Építészeti Stúdió tervei alapján.  A belső terekben az időközbeni átépítések miatt az akkor meglévő állapotból nem sok minden volt, amit meg kellett volna tartani, az újjáépítést kutatások és fennmaradt tervek alapján tervezték meg. A homlokzatokat az eredeti állapotuknak megfelelően restaurálták. Ugyanígy az építés korának megfelelően állították helyre az előcsarnokot, a főlépcsőházat, a takarékpénztár-székházi szárny előcsarnokát és lépcsőjét, valamint a Reáltanoda utca felőli szárny egykori hivatali helyiségei közül a földszinti és emeleti úgynevezett oszlopos termeket. A székház-épületszárnyra az udvari homlokzattól visszahúzva egy újabb szintet építettek rá, hogy így megteremtsék a feltételeit az udvar üvegtetős lefedésének. A Károlyi utcai oldalon a földszinten kereskedelmi és vendéglátó funkciót alakítottak ki (étterem, kávéház, konferencia- és rendezvénytermek), ez a rész így a nagyközönség által is látogatható, az épület többi része irodaházként működik.


Források

  • A Pesti Hazai Első Takarékpénztár ötven éve, Vasárnapi Újság, 1890. február 9.
  • A Károlyi Mihály utcai Ybl-palota felújítása
  • A modern reneszánsz derült idomai – Válogatás Ybl Miklós épületeiből, Narmer Építészeti Stúdió, Budapest, 2014
  • Ybl Ervin: Ybl Miklós, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1956
  • Halász Csilla, Őrfi József, Viczián Zsófia: Ybl összes, Látóhatár Kiadó, Budapest, 2015



Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

A Bauhaustól a Harvardig

A Bauhaustól a Harvardig

50 éve hunyt el Walter Gropius.

Vasúti indóház és luxus szálloda

Vasúti indóház és luxus szálloda

Építészeti megoldások a hazai és nemzetközi műemlék felújítások kapcsán.

 

Aki nem csak megálmodta a Tündérpalotát

Aki nem csak megálmodta a Tündérpalotát

150 éve született Kőrössy Albert Kálmán építész, a magyar szecesszió jelentős képviselője. 

Hirdetés