|
A Szentendrei Pap-sziget modernizációja kapcsán művésztelepet terveztem, ami a fiatal művészek közössége mellett helyet szeretne biztosítani magasabb fokú integráció lehetőségére siketekkel és nagyothallókkal. Egy olyan közösségi kulturális találkozóhely megteremtése volt a cél, ahol a két csoport a vizualitás, a jelek útján találja meg a kommunikáció lehetőségét.
|
| |
|
Tereimet az egyszerűség és kompakt megoldások jellemzik. A 70-80-as évek designját szerettem volna újragondolni, fontosnak tartottam továbbá a természetes környezetet, így anyagok tekintetében a fa meghatározó elem, legyen szó udvart összekötő lombos fáról vagy a térben megjelenő belső burkolatról. A vízparti stílusú könnyűszerkezetes nyaraló építészet adta az alapokat. |
| |
|
A művésztelep hangulatára a konstruktivista, geometrikus stílus jellemző, az alapszínek használatával. A beton a legtöbb épületben adott elem volt, lévén a helyszín eredetileg a 70-es, 80-as években jött létre, így azokat is a koncepcióba illesztettem. Szentendrei festők, magyar képzőművészek munkáiból inspirálódottam a külső és belső terek hangulatát illetően. A Szentendrére jellemző szabadtéri szobrok, akár festmények kiállítására alkalmas helyszínek fontos elemek a terveimben. |
| |
|
A közösségi házban lévő műhely többfunkciós szerepet tölt be, előadások, művészeti kurzusok helyszíne, alkotó és kiállító tér egyben. A helyiségben indukciós hurokerősítő működik, akadálymentesítve a teret. Mind ebben, mind a többi épületben és lakóegységben fontos térszervezési szempont, hogy minden résztvevő, beleértve a siketek és nagyothallókat is, egyaránt könnyeden kommunikáljon és közlekedjen a térben. A végeredmény egy átlátható tágas helyiség, alapszínek és formák használatával. |
| |
|
Közösségi ház bejárata terasszal, 3 ponton födémáttöréssel – a hatalmas ártéri fák árnyékolják a területet és meghitt hangulatot teremtenek. A szigeten eredetileg is megtalálható épületek helyett a vízparti építészetből a hajófedélzetre, stégre emlékeztető, lebegő elemek lettek a meghatározók. |
| |
|
A cél egy nem hivalkodó, funkcionális, esztétikus tér létrehozása volt minőségi anyagok felhasználásával, egy karakteres designbútorral a központban. Az alapszínek közül a kék, vörös, fehér, fekete társul a nyers fa burkolatokhoz. |
| |
|
A közepes lakóbungaló csoport töltésen helyezkedik el. Ezt az adottságot használtam ki, és a kilenc lakóegységet egybefüggő teraszrendszerrel kötöttem össze, kihasználva ezzel a tökéletes dunai panorámát. A bungalóban lehetünk akár magunkban, de ha kilépünk a teraszra, egyből van lehetőségünk arra, hogy beszélhessünk másokkal. Az épület és az ablakok, maga a tér is hajók fedélzeti formavilágát, hangulatát idézik. |
| |
|
A tervezésnél minden épület lábakon álló alapja adottság volt, kis alapterületen kellett az összes hasznos funkciót megtervezni, ami számomra remek kihívás volt. |
| |
|
A medence és környezete a kikapcsolódás és az elvonulás terepe az alkotóknak és a vendégeknek. A területen szauna, öltöző medence és egy bár található. A szauna és a bár a szigeten eredetileg található tűzrakókból született újjá. A tűzrakó alapformájából hármas osztású teret alkottam, mely a közösséget és a harmóniát szimbolizálja számomra. |
|
|
|
A bungalók külső és belső stílustablóján a felhasznált anyagokat felületeket foglaltam össze. Fontosnak tartottam a nyersbeton mellett – amely a kemping területén eredetileg jellemzően felhasznált építőanyag volt –, „kortárs” anyagok felhasználását is, amilyen a bádoglemez, rétegelt falemez, üveg, terazzo padlóburkolat. Emellett ugyanakkor lényeges volt a zöld felületek megőrzése is, illetve a műtermi környezethez passzoló egyszerű, könnyen tisztítható anyagok használata, melyek nem nyomják el a kiállítandó, vagy készülő műalkotásokat. Kerültem a túl karakteres kiegészítőket (textilek, tárgyak, szaniterek, stb.), ezzel is segítve egy kellemes alkotó környezet megvalósulását. A kortárs hangulatot erősíti a kiegészítők funkcionális, „ipari” jellege. |
