A fenntarthatóság mítosza az OCTOGON online októberi témája

Mit jelent 2023-ban a fenntartható építészet fogalma? Lehetséges, és egyáltalán szükséges-e , hogy eleget tegyünk a nem-növekedés követelményének? Milyen szerep jut ebben az építészetnek és a designnak? Ennek járunk utána októberben az OCTOGON online oldalán.
 


A fenntarthatóság fogalmával is az történt, ami a legtöbb igazán fontos, alapvető igazságon alapuló eszménnyel szokott: devalválódott. Nem veszített aktualitásából, sőt, mégis a könyökünkön jön ki. Ráadásul mint mindenből, ami népszerű és eladható, ebből is könnyű pénzt csinálni. Se szeri se száma a zöld megoldásoknak, zöld technológiáknak, és az ezeket díjazó különféle minősítéseknek. Szó sincs róla, hogy ezek haszontalanok lennének, de a folyamatokat szemlélve felmerül a gyanú, hogy mégsem ezek fogják megmenteni a világot – mert már ez a tét.

A fenntarthatóságról szóló gondolkodásnak alapvetően két iránya létezik. Abban mindkettő megegyezik, hogy baj van, és a bajt az életmódunk okozza. Bár a bajok forrása egyértelműen a nyugati típusú fogyasztási morál, a jelenség, az energiakészletek kimerülése és a lassan már a sztratoszférán kívüli közeget is fenyegető mérhetetlen hulladékképződés és szennyezés nem korlátozódik a fejlett gazdaságokra. A globális termelésnek köszönhetően a gyártással járó szennyezés és a szemét pont a szegényebb területeken landol, ahol egyébként mód sincs a fejlett technológiákkal ellensúlyozni a káros hatásokat, a mindennapok szintjén sem. A profit viszont ezzel ellentétes irányba, az amúgy is gazdag országokba vándorol, amelyek megengedhetik maguknak a napelemmel fűtött medence luxusát. Amikor a CO2 kibocsátás miatt elítéljük a szeméttel tüzelő embertársainkat, nem árt arra is gondolni, hogy a minden kertben nyírt gyep és fűtött úszómedence ökológiai lábnyoma hogyan viszonyul a bádogviskókéhoz. 

 

Favella Dél-Amerikában


A megoldást két irányban keresi a kortárs kultúra. Az egyik irányzat a korszerű technikában hisz és attól várja a megváltást, egyébként nem minden alap nélkül. Hiszen a technológiai fejlődés tényleg csodálatos távlatokat nyitott, és olyan, korábban elképzelhetetlennek tűnő álmokat váltott valóra, mint a repülés vagy a tömegpusztító fegyverek… Joggal gondolhatjuk, hogy képes a környezetkímélő megoldásokra is. 

 

Green Heart, Belgrád, terv: Dusan Stojancevic


A szkeptikusok ezzel szemben azt mondják, hogy a kutyaharapást szőrével, illetve a kecskére káposztát ősi bölcsességéről van szó, amikor a mértéktelenül technokrata civilizációt a technika csodái által kívánjuk gyógyítani. A slow mozgalmak hívei a fogyasztás csökkentésében, és az évezredeken keresztül jól működő természetes módszerek újjáélesztésében látják a kiutat, szintén nem alaptalanul.

A slow architecture fogalma Peter Zumthortól származik, és nem a pénz híján soha be nem fejezett építkezés értendő alatta, bár valójában van némi összefüggés. Olyan, a szimplán a normális igényeket kielégítő, helyi anyagokból, helyi erőkkel létrehozott építésről van szó, amelynek eredménye nem mutat túl a természetes szükségleteken – legyen szó lakhatásiról vagy kultúráról, szakralitásról. 

 

Szalmabálaház építés közbenElephantworld


Klímafrásztól sújtott tudatunknak az utóbbi kétségkívül szimpatikusabb lehet, ráadásul megvalósítása is individuálisabb, látszólag pusztán egyéni elhatározás kérdése. Csakhogy a probléma is itt rejlik: a minden-mindennel-összefügg hálózatok és a nagyvárosi életforma dominanciájának korában feloldhatatlannak tűnik az ellentmondás a tömegtermelés és a vályogtégla között. Aki érzett már lelkifurdalást amiatt, hogy a krumplihéjat nem a komposztra dobja városi lakásában – annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs komposzt, és ha lenne, akkor se tudná mire használni – érti, miről beszélek. 

Egyszer három éven át volt szerencsém slow módon élni legalább heti három napban, a fővárostól távol, egy egyszerű faházban. Ott értelmet nyert a komposzt, sőt a szelektív hulladékgyűjtés, a spórolás, a föld értékeinek kihasználása, termesztés és feldolgozás, a szabadtűz és a víztakarékosság. Azt hittem, a városi lakásomban majd könnyűszerrel tudom adaptálni a tanultakat. Nem így történt, és nem az én hibámból – a rendszer nem ugyanaz.

 

Gecekondu – egy éjszaka alatt felépített ház Törökországban


Nagy tehát a felelősség, egyéni és társadalmi szinten is, és egyvalamiben biztosak lehetünk: az igényeinket kell nagyon alaposan felülvizsgálnunk. Azzal biztos nem ártunk senkinek, ha méregdrága reprezentációs építkezések helyett a valós szükségletekre koncentrálunk – hazai pályán már ez is nagy dolog lenne. Nagyon úgy tűnik, hogy a fogyasztás radikális csökkentése nélkül nem ússzuk meg, és persze ez a legnehezebb. De ha sikerül, talán már mindegy is lesz, hogy napelemes főzőberendezésen vagy sparhelten sütjük meg a napi betevőt.

 

Forest Green Rovers Stadion, Zaha Hadid Architects


Készülünk a télre, ideje gondolni a szűkös napokra. Októberben minden, ami óvja a környezeti forrásokat, reflektorfénybe kerül: korszerű zöld technológiák és ősi praktikák, ebből is, abból is válogatunk, tartsatok velünk.

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Mától lehet pályázni társasházak távfűtés-korszerűsítésére

Mától lehet pályázni társasházak távfűtés-korszerűsítésére

Klímavédelem és alacsonyabb rezsi egyben.

Két hazai jó gyakorlat a karbonsemlegességre

Két hazai jó gyakorlat a karbonsemlegességre

A Budapest Airport példája és a Saint-Gobain Sustainability Roadmap.

Stratégiai partner lett a Holland Nagykövetség és a HuGBC

Stratégiai partner lett a Holland Nagykövetség és a HuGBC

A fő cél a tudásmegosztás a körforgásos gazdaságról.

Hirdetés