Ház a tónál 4. rész

A sok technikai részlet mellett az esztétikum is fontos... Az építészeti fotós házat épít – tízrészes sorozat az alapozástól a kész házig a Pyxis Nautica és a WOOD IS MORE közreműködésével. Kövessétek velünk egy álom megvalósulását!

Szöveg: Jaksa Bálint, szerk. / Farkas-Zentai Lili
Fotó: Jaksa Bálint
Olvasási idő: …
A cikk támogatója:

A mai napig nem hiszem el, hogy milyen gyönyörűek voltak a csupasz CLT falak, ahogy összeálltak – a ház az őszinte valójában. És ahogy a fa illata körbejárta a frissen felépült házat, ahogy a fény reflektált és melegítette a falakat, sőt még a falak tapintását is itt érzem a kezemben – egy csoda született, egy műalkotás volt már akkor is.

Én Jaksa Bálint építészeti fotógráfus vagyok, és ez a mi házunk építésének története.

Múlt időben írok, mert a ház már előrehaladott állapotban van – és a Vissza a jövőbe című film szerint –, innentől már csak fel kell öltöztetni és megtölteni minden jóval, aztán már kész is. Szóval nagyjából félúton lehetünk egy hagyományos házhoz képest, de az izgalom még mindig folyamatosan jelen van, lenyűgöző látni, ahogy valóságot öltenek a tervek.

Az előző részben már olvashattatok a ház összeállásáról, most leginkább azt az utat írnám le, ami a falak összeállásig vezetett, hogy miként kellett gondolkodnunk és terveznünk egy CLT ház esetében. Először a korábban már említett WOOD IS MORE ház építésénél találkoztunk a CLT-vel, amit fotóztam, ahová a feleségemmel együtt is ellátogattunk. Később, amikor már csak egy hajszálnyira voltunk az elhatározástól, a cég mintaházát néztük meg, ahol több olyan szempontról is beszélgettünk, amit aztán az építészünkkel is átrágtunk már a tervezőasztal mellett.

A következő sorok – a korábbihoz hasonlóan – a saját, megrendelői/laikus szemszögből mesélik el a tapasztalatokat és a vele kapcsolatos technológiát. Mindenről pontosabban a WOOD IS MORE weboldalán tájékozódhattok, illetve Nagy József építésztől vagy Vígh Tamás kivitelezőtől kérdezhettek; ők a szakemberek, ők fognak tudni mindenre kiterjedő pontos választ adni. Én minden esetben a saját házunkkal kapcsolatos tapasztalatainkról tudok mesélni, ami hasznos alap lehet, ha egy építkezés kapcsán számításba kerül a CLT technológia. Építészeti körökben mozgó fotósként is bőven volt új információ, és akkor még nem is számoltunk olyan apróságokkal, amikre csak akkor gondol az ember, ha saját házat épít, ha a saját igényeit szeretné a „falakba önteni”.

Szóval falak. Önnön valójukban hasonlóan működnek, mint a tégla, így akár többszintes ház is építhető CLT-ből, sőt egyenes falak helyett akár íves tér is kialakítható belőle, de mindent jó előre ki kell találni, mert utólag néhol nehézkes a változtatás. Ami számomra egy tökéletes megoldás, mivel ha valami már a terven van, jól átgondolt, akkor az több irányból alátámasztott és így lesz a lehető legkevesebb a meglepetés, ami az építkezések 99%-ban mindig előfordul. Esetünkben is megkerült az 1%-nyi hiányzó láncszem, volt egy csomópont, ami a terven jól nézett ki, de a valóságban mégis más megoldást igényelt, ám a szakemberek közös munkájának hála, a mai napra már minden apró részlet a helyére került.

Ahhoz, hogy az alaprajz hibátlanul kialakulhasson, több CLT-vel kapcsolatos információ kellett. Gondolok itt például arra, hogy egy CLT ház esetén nem mindegy a különböző minőségű látszófal, főleg, ha élvezni szeretnénk a későbbiekben a ház alapjául szolgáló felület látványát. Ez azt jelenti, hogy a ház falainak bizonyos felületét a gyárban az elvárások szerint készítik elő az építési felületeken kívül és ezáltal belül a házban ez látható maradhat, ráadásul a későbbiekben sem színeződik el, legyen ez oldalfal vagy plafon akár.

Kihagyott ziccer lenne egy ilyen ház esetén mindent burkolni és elrejteni, egyrészt kuriózum, másrészt egy gyönyörű részlete a háznak, főleg ha a metszetét is láthatjuk.

Egy átjárónál például, ahol láthatóak a panel rétegei, azok örök emlékképként maradhatnak meg számunkra. Szerencsére ebben Józsi, a WOOD IS MORE építésze rengeteget segített, gyűjteménye a témában végtelennek bizonyult, így jól meg tudtuk határozni a mintaképek alapján, hogy mi milyen minőségű és mennyiségű felületet hagynánk meg látszófalnak. Ezután persze még lehet cizellálni, lehet a fa felületét kezeléssel sötétíteni vagy világosítani, de akár színezni is lehet különféle anyaggal.

Építészeti és esztétikai megoldásokon felül jön a két fő ágazat, a villamosság és a gépészet. Mindkettő témakört jó előre részletesen ki kell találni, mert nehéz utólag már alakítani az előbb említett látszófal miatt. Így mindkettőnél előjön a kérdés, hogy burkolt vagy burkolatlan falban/falon van szerelék vagy a bekötések vonala. Nem mondom, kellett hozzá némi kompromisszum készség, amiben igyekeztünk már akkor is erősek lenni és lazán venni az elengedhetetlen változásokat. Általában véve minden megoldható, de utólag már csak új designelemként tud mondjuk rézcsőben a falon kívül menni a vezeték egy dugaljhoz vagy kapcsolóhoz. Ami még érdekes, azok a falba vésett járatok. Sima vezetéknek a járatot a gyár is be tudja marni vagy a szakemberek is a helyszínen, mely utóbbi plusz időt adhat az időközben megszületett ötletekhez, módosításokhoz. Így volt ez velünk is, mert mire megjöttek a falak, addigra értek össze a gondolatok, és az első villamossági munkanap elején újra egyeztettünk a szakemberrel, akik aztán aszerint kezdték el a szerelést, de erről majd a következő részekben (spoiler veszély elhárítva). Szóval a vezetékek gond nélkül bevéshetőek a falba, elbírja a szerkezet statikailag, de például a főelosztó helyét, ahol a biztosítékok vannak, ott egy minden irányból bejövő pályát kell fogadnia, ami több vastagabb csövet jelent, így ilyen esetben előtétfalat kell építeni a kábeleknek. Erre érdemes figyelni, hogy hol lesz, ne bontsa meg az összhatást, ha designolt felületre vagy pontosan méretezett szekrénybe kerülne. Ilyen volt még számunkra a napelem is, amit ugyan nem most fogunk kivitelezni, mert az épp aktuális helyzet nem tette lehetővé, de a villamossági részét előkészítik és lényegében ha odaérünk egyszer, akkor már majd csak össze kell dugni a vezetékeket.

Másik fő ágazat a gépészet volt. Minden ízlés, megszokás, igény és pénztárca kérdése, de mivel nálunk csak áram lesz, gáz nincs is a telken, új házak esetén ma már számolhatunk hőszivattyús alappal. Ez adja a melegvizet, erről fog menni a padlófűtés, mellé kiegészítésként fűtéshez és hűtéshez pedig a fan-coilt táplálja. Lehet vitázni, hogy kinek mi tetszik, ki-mit gondol jobbnak, mi ezen az úton mentünk. Nem szerettünk volna levegő szellőztető rendszert, mert egyrészt mindenhol álmennyezetet kívánt volna, és az emeleten például le kellett volna zárnunk adott magasságnál a plafont, ami helyett most teljes mértékig látszik belül a tető vonala.

Másrészt szeretjük, ha természetesen jár a levegő és mivel a gyerek ki-be fog rohangálni, így azt az X milliót, ami erre ment volna, azt átforgattuk másba.

Ez egy nagyon egyéni preferenciákon múló tényező, sokat egyeztettünk gépészekkel, akik a saját házukban is különböző rendszereket alkalmaztak, így mindenkinek van egy elképzelése, egy vágya és aztán eldől, hogy végül mi fér bele.

Ha minden jóval ellátott a ház alapja, akkor utána jöhetnek a szépészeti megoldások, burkolások. Mivel fa falak vannak, így a nem látszófalként maradó felületeket gipszkartonnal közvetlenül le lehet borítani, és onnantól lényegében egy hagyományos ház esetén eldöntendő kérdések merülnek fel. Fűrészporos tapéta vagy lambéria legyen a falon? Végtelen a lista, bele se mennék, de mivel a ház önmagában is egy műalkotással felérő látvány, így igyekeztünk egyszerű, de szép színekkel és burkolatokkal kiegészíteni a látszófalak mellett-alatt-fölött lévő felületeket. Alatt-fölött értsük úgy, hogy nálunk például a fölszinten lévő oldalfalak mellett a mennyezet egy része is megmarad látszófalnak.

A sok technikai részlet mellett, amire érdemes figyelni, talán az esztétikai lesz a leghangsúlyosabb, amit egy CLT ház esetén muszáj jó előre megálmodni, mert utólag nagyobb áldozatokkal is járhat, vagy jó esetben akár új designt is hozhat – minden ízlés kérdése.