Mozizzunk!

Ezen a hétvégén mozit ajánlunk, de azért nem maradunk most sem fák és szép képek nélkül. Rófusz Ferenc, a magyar animáció világhírű mestere öt kedvenc filmje közé sorolja Frédéric Back 1987-es alkotását: Az ember, aki fákat ültetett. Az egyszerű, mégis megragadó történet az ember és a természet ősi küzdelmét mutatja be, ami találkozva Frédéric Back különös, kicsit ködös képi világával valóban emlékezetes alkotássá teszi ezt a filmet.
 

A L’homme qui plantait des arbres című, 30 perces, csodaszép kanadai alkotás Jean Giono hasonló című, 1953-ban íródott kisregényéből született. Az akkoriban igen népszerű, ma már inkább csak hazájában ismert francia író műveiből több film (magyarul is elérhető A pék felesége és a Huszár a tetőn) is készült. Giono maga is volt katona, aminek hatására elkötelezett pacifistává vált. Egész életében rajongott a természetért, ezzel kritikusai szerint a modern ökológiai, környezetvédelmi mozgalmak egyik előfutárának is tekinthetjük. Érdekes mellékszál, hogy Giono visszautasította, hogy valaha is jogdíjra támasszon igényt írása után, és ingyenesen lehetővé tette a fordítást is.

Frédéric Back a németországi Saarbrückenben született, de szüleivel együtt a második világháború alatt Párizsba menekült. Művészetet tanult, majd 1948-ban Kanadába költözött egy levelezőtársa meghívására, aki a következő évben a felesége lett. Szinte egész aktív pályafutása alatt a Radio-Canada munkatársa volt. Egész életében küzdött az állatok jogaiért, elismertségét pedig jól jelzi, hogy halála után egy nagyobb városi parkot neveztek el róla.

A történet közvetlenül az I. világháború kitörése előtt, az Alpok kopár lejtőin indul, ahol semmi sem terem meg, csak a vadlevendula. Egy magányos, a narrátor szerepét betöltő vándort látunk, akit hosszú kóborlás és szomjazás után egy különös pásztorral hoz össze a sors, aki esténként a kőházában tölgymakkokat válogat. Az elhagyatott faluban a pusztulás jeleit látjuk, majd jön a háború, Verdun, apokaliptikus képek. De ekkor már ott vannak a földben az elültetett magok, amiből az eddig kopár völgyben szép lassan tölgyerdő fejlődik.

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Mint hal a vízben

Mint hal a vízben

Átriumos családi villa Jičínben.

A nagypapa öröksége

A nagypapa öröksége

A vízparti házikó bővítését a hajókabinok kialakítása ihlette.

Őrfi József „Égigérő” családi házai

Őrfi József „Égigérő” családi házai

Egy időben szinte már közhelyessé vált a hazai építészetben a függőleges lécváz. Ez a motívum a népi építészetből ismerős, józan és hasznos szerkezet, nem utolsósorban pedig megjelenésével kellemes asszociációkat ébreszt.

Hirdetés