Hirdetés

Az EJTECH kiállításáról.

A Ludwig Múzeum Kiterjesztett jelen – Átmeneti valóságok című nemzetközi kiállításának szatellit programjaként nyílt meg az EJTECH stúdió kiállítása a Műhely / az ONYX előszobájában. Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre, a stúdió tagjai egy helyspecifikus installációval hívnak a hangok és terek, illetve a technológia és a természet relációinak megfejtésére. Az Of Matter in Waves (Az anyag hullámhossza) augusztus 16-ig látogatható.


Kiterjesztett jelen – a Ludwig Múzeum jelenleg futó kiállításának címe egy olyan, hosszan elnyújtott átmeneti állapotot sejtet, amelyet az elmúlt két évben a legtöbben megtapasztaltunk. Amikor úgy tűnik, hogy a globális körülmények alakításába nincs beleszólásunk, a jövő tervezhetetlenné válik, a jelen szinte szétfolyik és a cél nélküli sodródás instabil, bizonytalan állapota lép fel. Az instabilitást általában negatívumként értékeljük, pedig van benne valami ősi erő; Esteban de la Torre, az EJTECH egyik tagja a folyó áramlásának kiszámíthatatlanságához hasonlítja a jelenséget.

Az ideiglenesség lehet dicsőséges és lehetőségekkel teli. Olyan, mintha az Of Matter in Waves ezt, a napjainkban kifejezetten reménykeltő, megnyugtató gondolatot fordította volna hangtér-installációvá.


Az átfordítás eszköze az EJTECH számára a hang. A Műhely / az ONYX előszobájába lépve látogatóként először az egymást átfedő, különböző magasságú hangok olykor harmonikusnak, máskor diszharmonikusnak tűnő zaját észleljük. Nem baj, hogy a tér enyhén visszhangzik, sőt, ennek a munkának javára is válik. A hangok forrásai a térben leomló és lazán kifeszített textilek, melyek a rájuk érkező frekvenciáktól időről időre finoman mozogni kezdenek. A művészpáros szerint az elektronikus zene és a textilek között több hasonlóság van, mint elsőre hinnénk – mindkettőt gépies ismétlődések és rétegződések hozzák létre.

A kiállított textilek rezdülései kiszámíthatatlanok, ennek oka a generatív hangképzés, mely során a hangrendszer programja által véletlenszerűen elküldött tiszta hanghullámok a különböző textilminőségekkel interakcióba lépve eltérő hanghatásokat hoznak létre. A hiperszenzitív organzán például nem is fog a hanghullám, a levegő áthalad rajta, ezért hangot nem generál, helyette viszont lendületes mozgásba kezd. Vizuális ellentétpárok sorakoznak a tér minden szegletében: a kagylón beépített gombok és szabályozók, a kődarabban lézervágott minta jelenik meg; a pehelykönnyű organzát láncok tartják, az ONYX kristálycsillárja helyett pedig modern fénycsövek világítanak.

Míg Moholy-Nagy László a fényt nevezte alkotótényezőnek, addig az EJTECH egyértelműen a hangra tekint alkotóelemként legújabb kiállításán.


Az általuk létrehozott hangterek – ahogyan a páros fogalmaz – „nem olyan terek, ahol hangokat lehet hallani, hanem olyan terek, amelyeket maga a hang épít fel”. Ars poeticájuk erősen táplálkozik Bernhard Leitner osztrák építész munkásságából, aki a hetvenes években kezdett klasszikus építészeti projektek helyett a hang téralkotó tulajdonságaival foglalkozni. A hangtereknek inkább időbeli, semmint fizikai térbeli határai vannak, és a kiállítási tárgyak vagy építmények, melyek létrehozzák a hangélményt, sokkal inkább tekinthetőek eszközöknek, semmint klasszikus értelembe vett művészeti installációnak. Az EJTECH munkája is valójában egy keretrendszer, mely egy olyan szituációt teremt a látogató számára, ahol a hang feltérképezése és annak bensőséges, technospirituális megélése a cél.

Habár az Of Mater In Waves nem az interaktív textilek designszemléletű alkalmazását firtatja, az EJTECH munkái időről időre alkalmat adnak arra, hogy a textil kortárs lehetőségeit átértékeljük.

A textil öltözékként egy interfész az ember és a külvilág között, a technológiával ötvözött textilek pedig azt a (már nem is annyira) spekulatív jövőt vázolják fel, ahol az öltözék képes lehet az ember érzékelését vagy képességeit nem emberi szintekre emelni.


Az EJTECH fetisizmus nélkül, mégis bátor kísérletezéssel használja a technológia lehetőségeit, miközben a természethez is visszanyúl. A kiállítás hangrendszerét egy kagylóval lehet irányítani, a lelógó textilt egy tatu páncélja súlyozza le, az áramkörök mintáit pedig egy lézervágott jelekkel ellátott kődarab őrzi. (Utóbbi akár azoknak az aranylemezeknek a parafrázisa is lehetne, amelyeket a NASA 1877-ben a Voyager űrszondákkal indított útjukra, hogy a rajtuk található ábrákkal az emberi civilizáció eredményeiről szóló üzeneteket juttassanak el a földönkívülieknek.)

Ahogyan a fraktálokból álló természeti képződmények a mikrokozmoszt a makrokozmosszal összekötik, úgy munkálkodnak ugyanezen az EJTECH kísérleti textiljei és hangterei is, méghozzá egy olyan keretrendszerben, ahol a kiszámíthatatlanságnak, az ideiglenességnek és a véletlennek ünnepelt helye van.
 

Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre // EJTECH

A kiállítás megtekinthető 2022. augusztus 16-ig minden nap 17.00-19.00 között.
Helyszín: Műhely / Az ONYX előszobája, 1051 Budapest, Vörösmarty tér 7- 8. 

 

 

EJTECH | Web | Facebook | Instagram
Ludwig Múzeum | Web | Facebook | Instagram


 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Kiterjesztett jelen – külső helyszíneken

Kiterjesztett jelen – külső helyszíneken

Kiállítások a Ludwig Múzeum Kiterjesztett jelen – Átmeneti valóságok című nemzetközi válogatásához.

Hamarosan útlevelet kaphatnak a magyar épületek

Hamarosan útlevelet kaphatnak a magyar épületek

Szakmai beszélgetés a lakóépületek energiahatékonyságáról. 

Egyedi lakóházzal nyeri el végső formáját Budapest legszélesebb sétálóutcája

Egyedi lakóházzal nyeri el végső formáját Budapest legszélesebb sétálóutcája

A Grand Corvin homlokzatán egy különleges fémburkolat is helyet kapott.

Hirdetés