A megújult Anna Grand Hotel ismét Balatonfüred egyik központjává válhat

Az Anna-bálok helyszínéül szolgáló hotel belső terei teljesen megújultak. Erről szóló cikkünk a 197-es, 2025/1-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Fotó: Hlinka Zsolt
• Olvasási idő: …

Hirdetés

A konkrét tradícióhoz kötődő épületeknek sokszor nehezebb sors jut, mint kevésbé karakteres társaiknak. Ez a helyzet a balatonfüredi Anna Grand Hotellel, a legendás Anna-bálok helyszínével is, amely bár két évszázada szolgálja a gyógyulni, pihenni, szórakozni vágyó úri közönséget, az utóbbi évtizedek nem kedveztek decens bájának. A legutóbbi tulajdonosváltást követő belsőépítészeti felújítás célja a kortárs igényeknek és a hely szellemének egyaránt megfelelő elegancia kialakítása volt.

Balatonfüred a reformkorban vált a hazai haladó szellemű úri társaság találkozóhelyévé. Klasszikus építészeti kialakítása is ekkor indult, ennek nyomán nyerte el a Balaton-parti fürdőhelyek között is kivételes státusát. Gyógyerejét a savanyúvíz-forrásoknak köszönheti, melyek keringési problémák, szív- és érrendszeri megbetegedések esetén hatásosak. A helyi fürdőkultúra eleinte nem a Balaton vizére, hanem a gyógyvizekre épült. A hely tulajdonosa a 18. századtól egészen a második világháború utáni államosításig a Tihanyi Bencés Apátság volt; az apát először 1748-ban építtetett vendégfogadót a gyógyvizet élvezni kívánók számára.

Ennek a földszintes épületnek a maradványai ma is megtalálhatók a később többször, többféle stílusban bővített komplexumban, amely mára a város legteátrálisabb, leginkább klasszikus atmoszférájú terét keretezi. Az építkezések nyomán a 19. század közepére kialakult a kétszintes, szállodai szobákkal bővített Nagyvendéglő, az alsó szinten kávéházzal, az emeleten táncteremmel. Később a bérlők és vendéglősök váltották egymást – az épületegyüttes újabb szobákkal és szárnyakkal bővült, a vendéglátó egységek is egyre csinosodtak, majd éppenséggel a tűz martalékává váltak többször is.

1878-ban épült meg a teret lezáró keresztszárny, a Gyógyterem, emeletén az Anna-bálok helyszínével. 1889-ben kapta a szálló a Grand Hotel nevet, majd az étteremből is szobák lettek, a vigalmi funkció pedig a keresztszárnyba költözött. A 20. század első felében is egymást érték a változások: a rend 1936-37-ben modernizálta a szállodáit, ekkor lift és hideg-meleg folyóvíz került a város legrégebbi szállodájába. Füred nevének hallatán nem kell ahhoz Annának lenni, hogy azonnal az Anna-bálokra gondoljon az ember lánya. Az első bált 1828-ban rendezték, még nem itt, hanem az úgynevezett Horváth-házban.

1848-49-ben felújították az akkor még Nagyvendéglőnek nevezett szállót, és ettől fogva 30 esztendőn át ennek emeleti tánctermében tartották július végén, Anna-naphoz kapcsolódva a legendás társasági eseményt, amely azután az 1880-ban átadott keresztszárnyba, a Gyógyterembe költözött. Ennek a szárnynak a helyén korábban Füred kőszínháza állt, de a felpezsdülő társasági élet megkívánta egy elegáns díszterem létesítését is. A megbízást egy zirci építőmester, Essingler János abszolválta, aki a korszak ízlésének megfelelően alakította ki az illusztris pavilont, a Balaton felé fedett árkádos sétánnyal.

„A terembe vörös bársony pamlagok vannak elhelyezve, számos nagy tükör díszíti, az ajtók és az ablakoknál drága függönyök alkalmazván, a falakon lámpák fogják a világosságot adni, míg a két nagy gyönyörű csillár meg nem érkezik”.

1913-ban ezt a pavilont is átépítették, a dísztermet szintben kettéosztották, a földszinten étterem kapott helyet, a bálterem az emeletre került. A jelenlegi állapot lényegében már ezt az elrendezést tükrözi. A sok építkezés és átalakítás végeredményeként kialakult a Balaton és a platánfákkal szegélyezett sétány felé nyitott, klasszikus épületekkel keretezett, parkosított tér, közepén kúttal, egyik oldalán a szívkórházzal, ezzel szemben a szállóépülettel, míg a Balaton felé néző teraszával a kettőt összekötvén állt a kávéház, fölötte a bálteremmel. A komplexum épületszárnyait árkádos teraszok és öntöttvas oszlopos kerengő kapcsolta egymáshoz és a víz felé lelépcsőző dekoratív térhez. A felújított árkádok alatt ma táblák őrzik mindama hírességek – művészek, politikusok – nevét, akik Füreden megfordultak gyógyulást vagy kikapcsolódást keresve.

A háború után, 1949-ben államosították az épületet, SZOT üdülőt és szanatóriumot alakítottak ki benne, a rendszerváltás után azonban egyre inkább problémát jelentett a hatalmas komplexum korszerűsítése és fenntartása. 2004-ben került magántulajdonba, 2009-ben megújulva nyitotta meg újra a kapuit. Az akkori felújítás mellett egy újabb kortárs megfogalmazású épületszárnnyal, szobákkal és wellness-központtal bővült a város felé a Plus Design Stúdió (Rosta S. Csaba) tervei és Szenes István belsőépítészeti tervei alapján. Az időközben műemlékké nyilvánított épület térre néző homlokzatai megőrizték klasszikus karakterüket, az új épületrész alá mélygarázs került. A gyógyszalon, az Anna-bálok helyszínének felújítása a projekt kiemelt célja volt.

Két évvel ezelőtt a viszontagságos építéstörténettel bíró hotel ismét tulajdonost váltott, aki azzal a céllal látott az arculatváltáshoz, hogy megteremtse a gazdag építészeti múlt és a jelenkori igények közötti kényes egyensúlyt. Ehhez a belsőépítészetben olyan egységes hangot kellett megtalálni, amely egyformán tud érvényesülni a különböző korú és struktúrájú épületrészekben. A klasszikusan elegáns hangvételt a visszafogott színek, nemes anyagok, minőségi falburkolatok és dekoratív modern világítás, kortárs design bútorok kombinálásával érte el Kovacsics Miklós belsőépítész és a felújítás projectmanagere, Farkas Dóra.

A bonyolult építéstörténet egyik következménye, hogy a hotelben nincs két egyforma szoba, ám a miliő mégis azonos. Az egyedileg tervezett berendezésben nagy szerep jutott a puha, meleg hatású textileknek, a meleg, földszínű tónusoknak, a selymes fényű kőmintázatoknak. Olyan korszerű kényelmi megoldások is szóhoz jutottak, mint a nyitott gardrób. Hangsúlyos szerep jut az indirekt világításnak, és a többnyire meleg, arany színű kortárs világítótesteknek.

A fogyasztóterek mindegyike más-más karakterű: a városi közönség számára is használható nagy, íves üvegablakokkal a tér és a víz felé forduló kávézó világos, pálmaházra emlékeztető atmoszférája más megközelítést kívánt, mint a természetes megvilágítással nem rendelkező bisztró, ahol az indirekt fények és sötét tónusok dominálnak. A bálterem és a hozzá kapcsolódó lépcsőház a hagyományok szellemében született újjá, a csiszolt tükrök, csillárok felújítva megőrizhetők voltak. A bejárat környékén egyértelművé tették a funkciókat és irányokat: a főbejárattal szemben átlátás nyílik a mediterrán udvarba, amely kulturális estek helyszíne is. A lobbi berendezése és kialakítása megelőlegezi a szobák és lakosztályok eleganciáját.

A visszafogott kortárs belsőépítészet méltó párja a két évszázadon át alakuló építéstörténetnek, és harmonikus egységet alkot a klasszikus építészeti hagyatékkal. A megújulás reményt ad arra, hogy a patinás épület ismét Füred népszerű, a régi idők eleganciáját idéző központjává váljon.

További képek a cikk végén található galériában!