Óvoda másképp

Montessori szellemben bővített óvoda Csehországból

• Szöveg: Octogon
• Fotó: BoysPlayNice
• Olvasási idő: …

Maria Montessori a 20. század első éveiben, Olaszországban dolgozta ki forradalmian új pedagógiai módszerét, amely még ma, több mint egy évszázad elteltével is friss, és bár a pszichológiai kutatások azóta tudományosan igazolták elveit, a Montessori módszer sajnos még mindig alternatívnak számít a közoktatásban. A Mjölk architekti ebben a szellemben, a kortárs építészet merész eszközeivel bővített egy múlt századi épületben működő, hagyományos óvodát.
 

Maria Montessori a gyerekek viselkedésének megfigyeléséből indult ki, amikor megalkotta a szépségre, csendre és békére alapuló nevelési módszerét. A Montessori módszer egyik legfontosabb alappillére a gyermek tisztelete, ez a kulcsa, hogy önálló, mások iránt felelősséget érző, a környezetére igényes felnőttekké váljanak.

A Montessori pedagógia egyik kulcsmondata: „Segíts nekem, hogy magam csinálhassam!” Az eltelt több mint száz év sem volt elég arra, hogy ez az alapvető pedagógiai megközelítés általánosan teret nyerjen a közoktatásban, és bár világszerte működnek Montessori intézmények – például az én gyerekem is ilyen iskolába járt Budapesten – ezekben csak részlegesen sikerül megvalósítani Maria Montessori elképzeléseit. Nem utolsó sorban azért, mert az általa elképzelt esztétikus, nyugalmat sugárzó, ugyanakkor kreativitásra inspiráló környezetnek egy hagyományos épületben többnyire hiányoznak a tárgyi és téri feltételei. 

A Mjölk architekti ennek tudatában alkotta meg merész tervét a múlt században épült óvoda bővítésére. Saját óvodai emlékeik is abban erősítették meg őket, hogy a kisgyerek az alapvető téri, építészeti élményeket őrzi meg emlékezetében, és ezek minősége erősen hat későbbi életében. A fény, a mozgás, a színek, a terek tágassága erősen befolyásolja az első évek élményeit. Egy óvoda esetében ez annál is inkább fontos, mert itt tapasztalja meg az ember először, hogy milyen elhagyni a biztonságos közeget, és idegen terepen interakcióba lépni másokkal. Ehhez képest az óvodaépítést szigorú szabványok kötik, melyek csupán a fizikai biztonságról gondoskodnak, de nem veszik figyelembe a lelki szükségleteket. Az építészek ezt kívánták meghaladni azzal, hogy a terv fókuszába a gyerekek örömét helyezték.

Az új óvodaszárny négyszintes, de a szintek vizuális kapcsolatban vannak egymással. A gyerekek mindig láthatják, mit csinálnak a társaik, de ha úgy hozza a kedvük, el is bújhatnak. A régi és az új épület két szinten is összeköttetésben áll, formabontó módon a gyerekmosdókon keresztül.

A mellékhelyiségeken át futkározni egyik épületből a másikba már maga kaland. A bővítmény tetején erős acélhálóval védett terasz nyílik, ahová a harmadik szintről egy külső lépcsőn át kapaszkodhatnak fel a gyerekek, és ahonnan gyönyörű a kilátás. A második szintről csúszdán is lejuthatnak a földszintre. A földszinten játszóterasz bővíti a lehetőségeket. Minden szint más élményt kínál, mással stimulálja a gyerekek „működését”. A bővítmény acél és vasbeton karaktere szándékos kontrasztban áll a klasszikus épületszárnnyal. A letisztult, világos terek esztétikája tág lehetőségeket kínál a Montessori pedagógia kibontakoztatására.

Forrás: Linka

További rajzok és képek a galériában!