Hirdetés

Menteni a menthetőt

Októberi cikkeink a fenntarthatóság jegyében készülnek.

Fenntarthatóság – a csapból is ez folyik, annál is inkább, mert víz lassan már nemigen. Az építészek számára egyre nagyobb kihívás a szabályozások maradéktalan kielégítése, a házak energetikailag hatékony gépekké válnak, és ez a szempont mindent überel. A fejlesztők viszont az újabb és egyre magasabb szintű zöld minősítéssel maradhatnak csak életben a piacon. A fenntarthatósággal foglalkozni iparággá vált, amit ugyanúgy piaci szempontok vezérelnek, mint minden egyebet az üzleti életben. 

 


A probléma valós, és immár kérlelhetetlenül az arcunkba tolakszik: kimerülő készletek, súlyosbodó éghajlati anomáliák, a természet pusztulása az emberiség felelős részét általános aggodalommal tölti el. Nem kell sem közgazdásznak, sem filozófusnak lenni ahhoz, hogy felismerjük: a túlfogyasztás, a civilizációs kényelem csúcsra járatása nagy mértékben felelős a helyzetért. A megoldást pedig paradox módon attól a technológiától és gazdaságtól várjuk, amelyik túldimenzionált növekedésével a helyzetet okozta.

 


Van azonban a fenntarthatóságnak egy másik, emberibb arca is, amihez kevesebb pénz, de annál több építészeti tudás szükségeltetik. A mindentudó gépészeti megoldásokon túl, sőt azok alapjainál is a természet bölcsességének újrafelfedezése áll, akár energiahordozókról, akár a lakozás hagyományos formáiról van szó. Van némi álszentség abban, amikor a természetes növényzettel borított hegyoldalt az építkezés kedvéért agyagig letaroljuk, aztán gyeppel és ciprusokkal beültetjük, majd a családi birtokon kialakított medencét napenergiával fűtjük, és közben nagyon ökotudatosnak érezzük magunkat vastagon körülszigetelt, hőszivattyúval fűtött, a lakók szükségleteit messze meghaladó alapterületű házunkban, ahol óriási, osztás nélküli üvegfelületek teremtik meg a harmonikus kapcsolatot a természettel. 

 

Az igazi fenntarthatóság ott kezdődik, amikor nem fogyasztunk többet a szükségesnél.

A józan önkorlátozásnál, ami nem kell, hogy aszkézist jelentsen, csupán észszerűséget. Mindez persze kétségtelenül lemondással jár, a technológiai bűvészkedés ettől igyekszik megóvni az elkényelmesedett embert. Emellett azonban egyre inkább teret nyer a nem elsősorban műszaki, hanem szemléletbeli változásokat szem előtt tartó tervezés. Az építészetnek ebben még óriási lehetőségei, kihasználatlan tartalékai vannak, és nem is kell vadiúj dolgokat felfedezni, csupán a cső végén a lyukat. A sokkal szerényebb anyagi és műszaki lehetőségek között megszületett – épp ezért racionális és gazdaságos – tradicionális építési módok nagyon sok tanulsággal szolgálnak a mai problémák vonatkozásában is. A nap most is ugyanonnan süt, a fák gyökérből nőnek, árnyékot vetnek és oxigént termelnek. 

 


A kedvenc példám a természet megújuló képességére a rettegett diófúró légy, aki évekig tönkretett minden termést, de ahogy hallom, az aszály annyi más, nekünk kedves élőlény mellett őt is kipusztította, a dió ismét terem. A fennmaradás egyik feltétele az alkalmazkodás, de legalább ilyen fontos, hogy ami meglévő érték, legyen anyagi vagy szellemi, azt ne hagyjuk veszendőbe menni. Természetesen ebbe a korszerű technika is bele értendő, csúcstechnológia és józan paraszti ész együtt lehet igazán üdvözítő. A designban már régóta a fenntarthatóság a kulcs, az építészet megújulása sem várathat magára.

 


A hónap során amellett, hogy bemutatunk „klasszikus” fenntartható, környezetbarát városi projekteket, a szelídebb módszer példáit is fókuszba hozzuk. A BME Lakóépülettervezési Tanszékének fenntartható építészet kurzusa ebbe az irányba tereli a hallgatókat, erről olvashatjuk majd beszámolójukat külföldi példákkal színesítve. Belekukkantunk a parametrikus tervezés titkaiba, amely egész más irányból közelít a fenntarthatósághoz. A Regio Earth fesztivál idei eseményéről oldalunkon korábban már hírt adtuk, a szervezőt, Bihari Ádámot faggatjuk az eredményekről, illetve a vályogépítészet kortárs lehetőségeiről. Ráközelítünk a KÉK TÁJTÉKA programjára, amely a Balaton-felvidék intelligens tájhasználatát, fenntartható gyakorlatait, innovatív kezdeményezéseit és közösségi dilemmáit tárja fel, és amelynek első kötetét októberben mutatják be a készítők. Feltörekvők sorozatunkban a hagyományokat újraértelmező Pécsi Piac tervezőjét, Sztranyák Gergőt ismerhetik meg közelebbről. Sou Fujimoto, a Magyar Zene Háza tervezője szeptemberben Budapesten járt, és első ízben látta élőben az épületet. A benyomásain kívül néhány általánosabb építészeti kérdésről is próbáltuk kérdezni interjúnkban, amit szintén ebben a hónapban közlünk majd. A fenntartható design sem maradhat ki, természetesen e téren is mutatunk újdonságokat az októberi Design Hét, és a Kiscelli Múzeum Határtalan Design kiállításának kínálatából.

 


Végre van eső, nőnek a gombák, a szüret és a befőzési szezon véget ért, már csak a téli tüzelőre kell koncentrálni. Az élet – ha jól esik, ha nem – rákényszerít minket a takarékosságra, használjuk ki a válságban rejlő megújulás lehetőségét, és könnyítsünk kicsit a Földanya terhein. 
 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Már több mint 700 lakás elkelt a BudaParton

Már több mint 700 lakás elkelt a BudaParton

Folyamatos az érdeklődés a lakásvásárlók körében.

Híd helyett alagúttal kötné össze Szicíliát és a szárazföldet az olasz kormány

Híd helyett alagúttal kötné össze Szicíliát és a szárazföldet az olasz kormány

Tenné mindezt az uniós helyreállítási alapból. 

Mi történik Budapesten klímaügyben?

Mi történik Budapesten klímaügyben?

Közösségi gyűlés, közösségi terek, ivókutak és autók elől lezárt területek. 

Nincs találat!

Hirdetés