Krajnyák N. Bence Esztramos Esszencia Látogatóközpont terve, amelyet a Piranesi pályázatra is neveztek.
Összesen 22 terv érkezett a Piranesi Student Honorable Mention 2021 nemzetközi hallgató pályázat felhívására – közölte a BME közösségi oldala. A kari zsűri (Fenes Tamás DLA, Kronavetter Péter DLA, Répás Ferenc DLA és Szabó Dávid DLA) a tervek közül Krajnyák N. Bence: Esztramos Esszencia Látogatóközpont és Szántó Hunor: Táj-Restaurációs Központ című diplomatervét tartotta a pályázat értékelési szempontjaihoz legközelebb állónak, vagyis ez a két terv képviseli majd a Kart a november 27-től megrendezendő Pirani Építész Napokon.
Most Krajnyák N. Bence tervét mutatjuk be a hallgató leírásával (Szántó Hunor munkájáról itt írtunk).
Hogyan kelthető életre egy emberi tevékenyég által megsebzett, identitását vesztett hely, ahol az értéket a rombolás hozta felszínre és ahol a rombolás maga is érték a történelem megőrzésének aspektusából? Krajnyák N. Bence terve erre a kérdésre ad javaslatot, ami nem egy épületben nyilvánul meg, de abban összpontosul, miközben a hangsúly a hely gyógyítására, identitásának visszaadására és az Esztramos esszenciájára helyeződik.
Az Esztramos és környéke magával ragadó táj, melyet egykor vasérc- és mészkőbányászat zsigerelt ki. Az 1996-os leállást követően a tájseb megmaradt, a terület rozsdaövezetté vált, a hely elvesztette identitását. Ugyanakkor a romboló tevékenységnek köszönhetően felfedezték a hegy egyedülálló barlangjait. Azonban a barlangászati és bányászati értékeken túl a terület jelentősége geológia, botanika, régészet és helytörténet körein belül is számottevő. Ezen aktuális adottságok egy átgondolt stratégiával a térség fejlődését idézhetné elő.
A diplomamunka célja a térség turizmusának léptéknek megfelelő elindítása. Az alapgondolat a hely identitásának újraélesztése, a hegy gyógyítása, miközben egy múlttal integrált, rendezett jövőt alkotunk; élmény alapú bemutatásra törekvés, minimalizált, szükséges beavatkozásokkal és a fenntartható működés előkészítésével.
Ezen elvek figyelembevételével jött létre az Esztramos Térségfejlesztési Stratégiavázlat (ETSV), ami egy nyolc lépésből álló tervezet. Ez magában foglalja a szükséges infrastruktúra megalkotását, a meglévő épületek jövőjét, egy fogadóépületet, a hegytető (312-es szint) megközelítésének lehetőségeit, majd annak hasznosítását.
Az építészeti beavatkozások fókuszpontja a látogatóközpont, amely közvetlen kapcsolatban áll két meglévő táróval és a hegyláb bányaműveivel. A fogadóépülethez kapcsolódó szalagos tárón és függőleges gurítón keresztül megközelíthető a hegytető (csillés vasúttal, majd személyfelvonóval), ahol a megérkezés a meglévő előtörőbe történik. A 312-es szint hasznosításának kiemelt része meditációs kabinok elhelyezése a szint partfalai közt.
A látogatóközpont egy olyan létesítmény, amely a térségre nézve mozgatórugóként működik, a hegy léptékében pedig kapuként funkcionál, szűri a látogatottságot, lehetőséget ad a hegy megismeréséhez, ugyanakkor kontroll alatt tartja és védi azt.
Egy oldalról cél, hogy az épület minél kisebb beavatkozással készüljön el, stratégiailag olyan helyen, ahol lehetőség van a teljes megismerésre. Ezen tényezők summája, hogy egy megfelelő súlypontot kell keresni. A másik oldalról rendezetten kell bemutathatóvá tenni az értékeket, kiaknázva minden hegyben rejlő lehetőséget és megerősíteni a róla alkotott képet. Ez az identitás visszaadásáról szól.
[ súlypont + identitás = esszencia ]
Az épületnek egy jól összpontosított origóból kell lehetőséget adnia a teljeskörű megismeréshez. Ennek helyszíne a VII-es bányaszint előtt található placc, amely kapcsolatban áll a már említett két táróval, melyből az egyik az egyedülálló Rákóczi-barlang tárója, a másik a hegytető megközelítését teszi lehetővé. Az esszenciális pontból lehetőség nyílik a hegyláb bányaműveinek bejárására, északi irányban pedig remek kilátást nyújt. Megközelítése a kiépített – és Országos Kéktúra útvonallal összehangolt – közúttal lehetséges. A publikus megközelítés nyugatról történik, közúti leágazással. Ez a kialakítás fokozatos megismerést biztosít a belépésig, ráhangolja a látogatót a megérkezésre.
A belső szervezés fő elve, hogy egy fókuszált, bejáratnál lévő gócból döntheti el a látogató, hogy mit szeretne megtekinteni, amihez a döntés előtt tudnia kell minden látványosságról, melyeket egyértelműen kell elérhetővé tenni számára. A lehetőség adott a teljes megismerésre, a választás a látogatón múlik.
Megjelenését és formálását kettősség követi, egyfelől tisztelnie kell környezetét, amit kiszolgál: visszahúzódva együtt kell élnie vele (hegybe rejtett épületszárny), míg, mint turisztikai látványosság vonzóvá kell tenni: jelszerű kialakításra is igénye van (fogadószárny). Emellett mint jel, az új beavatkozás markáns megkülönböztetését is szimbolizálja. A fogadószárny a szűrés miatt is jelentős lépés: határt képez a megérkezés és a látványosságok között.
A Rákóczi-táró tengelyére tervezett épületkonzol (fogadószárny) a táró meghosszabbításának szimbóluma. A táró első rétegként kérgével képes előtörni a hegyből, majd második rétegként a táró „bensője” üvegként megjelenve nyúlik tovább, míg el nem válik a tereptől, ezzel jellé alakulva. A folyamat harmadik rétege a természet fokozatos visszafoglalásában nyilvánul meg, amivel létrejöhet az épített és meglévő környezet szimbiózisa. Belső világát egyszerű és világos anyaghasználat jellemzi, ami az ipari közeggel is harmonizál, és nem vonja el a hangsúlyt a környező természetről.
A rejtett épületszárny az illeszkedésen alapszik épített, de természet által visszafoglalt kapcsolatokon keresztül. A funkciósémát követő „nútos” kapcsolatok létrehozása a homlokzaton hegyből kitörő műtárgyak sorolását mutatja, amelyekből azonban csak az üvegkonzolnak sikerül érdemben előtörnie. A rejtett szárny belső terei a fogadószárnyra ellenpontozott hangulattal mutatkoznak meg, ahol a tárók hangulatát idéző, sejtelmes terek, nyers felületekkel a kiállításokra helyezik a fókuszt.
Az Esztramos-hegy történelméből és egyedi adottságaiból eredően olyan hely, amely nagyobb figyelmet érdemelne, ezáltal méltó sorba kerülne az Aggteleki Nemzeti Park palettáján. Ennek megvalósulása komplex, nagy léptékű programot igényel. A diplomamunka erre a felvetésre keres választ, amely során a hangsúly a hely gyógyítására, identitásának visszaadására és az Esztramos esszenciájára helyeződik.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
