Eltérő térigényű használatokat is összekapcsol a Pécsi Tudományegyetem kollégiumának új koncepciója

Mindfactory: tanulástámogatási és well-being központ. Az épület koncepcióját a tervezők leírásával mutatjuk be.

• Szöveg: Kozák Barnabás
• Olvasási idő: …

Hirdetés

A Pécsi Tudományegyetem Balassa Kollégiumának részleges megújulása sajátos helyzetet hozott létre: egy félig felújított, félig érintetlen épületrészbe kellett új funkciót integrálni. A keleti szárny, amely kimaradt a korábbi rekonstrukcióból, nem csupán kihasználatlan tér volt, hanem egy új, kortárs tartalom beillesztésének lehetőségét hordozta.

A Mindfactory – integrált tanulástámogatási és jólléti központ – erre a helyzetre reagál. Nem egy hagyományos oktatási tér, hanem egy olyan hibrid intézmény, amely a tanulás, a mentális egészség, a fizikai aktivitás és a közösségi lét metszetében helyezkedik el. Az építészeti feladat így túlmutatott egy funkcionális átalakításon: egy olyan térstruktúra létrehozása volt a cél, amely képes befogadni és összekapcsolni ezeket a különböző, gyakran eltérő térigényű használatokat.

A tervezés kiindulópontja az volt, hogy a jóllét nem egyetlen funkcióhoz köthető, hanem különböző állapotok és aktivitások finom egyensúlya. Ennek megfelelően a térszervezés nem hierarchikus, hanem inkább átmenetekre és kapcsolódásokra épül: az elmélyülést támogató csendes terek, az aktív mozgásra alkalmas zónák és a közösségi interakciók helyszínei egymásra rétegződve, mégis jól elkülöníthetően jelennek meg.

A Mindfactory ugyanakkor nem önmagában értelmezhető beavatkozás. A szomszédos területen párhuzamosan zajló fejlesztések – az Omikai Központ és az Orvosi Genetikai Intézet együttese – már egy tágabb, városi léptékű gondolkodást képviselnek. Az új épülettömbök az Ifjúság út mentén térfalat képeznek, miközben egy belső, parkosított kampusztér felé nyitnak, amely összekapcsolja az intézményi egységeket és átjárható rendszert hoz létre.

Ebben az összefüggésben a két projekt közötti zóna nem pusztán fizikai kapcsolat, hanem közös térbeli alaphelyzet: egy parkosított, átmeneti réteg, amely lehetőséget ad az eltérő funkciók találkozására. A Mindfactory így egy kisebb léptékű, de érzékeny válasz ugyanarra a kérdésre, amely a kampusz egészét is formálja: hogyan lehet a tanulás, a kutatás és a jóllét tereit egy integrált, egymással kommunikáló rendszerként értelmezni.

A tervezési helyzet alapvetően egy meglévő, részben kiüresedett infrastruktúra újraértelmezéséből indult. A korábbi konyha–étkező funkcióját vesztett épületszárny egy időben többféle, ideiglenes használatot hordozott – mosókonyha, kisebb tanulóterek, tárolók –, miközben szerkezeti és városszöveti értelemben továbbra is erős pozícióval rendelkezett az egyetemi campuson belül. A beavatkozás így nem új építésként, hanem egy meglévő rendszer újrapozicionálásaként értelmezhető.

A funkcionális szervezés két, egymástól függetlenül is működtethető, mégis tudatosan összekapcsolható egység köré épül: a Well Being és a Tanulástámogatási Központ. A kettő viszonya nem alá-fölérendeltségi, hanem komplementer: az egyik az elcsendesedés, regeneráció és személyes támogatás tereit kínálja, míg a másik a koncentrált és közösségi tanulás különböző formáit szervezi térbe. A rendszer lényege éppen abban rejlik, hogy ezek a működések szükség esetén összenyithatók, ugyanakkor önállóan is értelmezhetőek maradnak.

A főbejárat keleti oldali áthelyezése nem pusztán funkcionális döntés, hanem térszervezési állítás is. A megemelt előtér és az abból észak felé továbbfutó teraszos passzázs egy új, középületi léptékű érkezési helyzetet hoz létre, amely leválasztja a gyalogos és gépjárműforgalmat, miközben kapcsolatot teremt a környező zöldfelületekkel. Ez a kiemelt térszint a későbbi kampuszfejlesztések irányába is nyit, lehetőséget adva egy hosszabb, gyalogos tengely kialakulására.

A belső térszervezés is ennek az összetett helyzetnek megfelelően differenciált. A Well Being zóna intimebb, zártabb terekből építkezik: tanácsadó helyiségek, kisebb közösségi terek és flexibilisen alakítható multifunkcionális termek jelennek meg, amelyek a mentális és fizikai jóllét különböző formáit támogatják. Ezzel szemben a Tanulástámogatási Központ tudatosan rétegzett: a zajosabb, közösségi használatú előtérből fokozatosan jutunk el az egyéni és csoportos tanulásra alkalmas, csendesebb zónákba. A két rendszer között üvegfelületek és átlátások teremtenek vizuális kapcsolatot, miközben a használati különbségek egyértelműek maradnak.

A vertikális közlekedés újraszervezése a projekt egyik hangsúlyos eleme. A két fő funkcionális egységhez kapcsolódva két eltérő karakterű lépcsőház jelenik meg, amelyek nem csupán közlekedési elemek, hanem a térhasználat fontos szervezői. A Well Being zónában elhelyezett, háromkarú lépcsőház elsősorban funkcionális szerepet tölt be: tiszta, jól átlátható rendszerben biztosítja a vertikális kapcsolatot, miközben a különböző szintek közötti mozgást egyértelműen szervezi. Elhelyezése és kialakítása a nyugodt, visszafogott térhasználatot támogatja, illeszkedve a funkció intimebb karakteréhez.

Ezzel szemben a Tanulástámogatási Központban megjelenő körlépcső tudatosan kilép a puszta funkcionalitás keretei közül. A központi térben elhelyezett, szoborszerű elemként működik: nemcsak összeköti a szinteket, hanem vizuális fókuszpontot is képez, amely köré a tér szerveződik. A könnyed, íves forma és az áttört szerkezet dinamikát visz a térbe, miközben a mozgás élményét is hangsúlyossá teszi. A két lépcsőház közötti kontraszt – a visszafogott, racionális és a karakteres, téralakító megoldás párhuzama – jól leképezi a projekt egészének szemléletét: a funkcionális tisztaság és az építészeti gesztusok kiegyensúlyozott együttélését.

A tömegformálás és a homlokzati kialakítás a meglévő épület értékeinek megőrzésére törekszik. A földszinti kő lábazat megtartása és az emeleti, konzolos tömeg hangsúlyozása mellett egy új, könnyed homlokzati réteg jelenik meg: a meglévő síktól eltartott, hullámzó, perforált fémfelület egységesíti a heterogén nyílászáró-kiosztást, miközben árnyékolóként is funkcionál. Ez a „filter” nem elfedi, hanem továbbírja a meglévő állapotot.

A tetőszinten a gépészeti elemek és a meglévő felépítmény egy egységes, áttetsző burkolat mögé rendeződnek, amely nappal visszafogottan illeszkedik a tömeghez, éjszaka viszont finom fényjelenségként jelenik meg. A zöldtető nem csupán használati felületként, hanem vizuális és mikroklimatikus rétegként egészíti ki az épületet, elsősorban a környező kollégiumi szintek felől válva érzékelhetővé. A Mindfactory így nem radikális átépítésként, hanem egy meglévő struktúra finom újraszervezéseként működik: egy olyan beavatkozásként, amely a használat, a tér és a közösségi működés új viszonyait hozza létre egy adott építészeti kereten belül.

Rajzok a cikk végén található galériában!