Arany és állítmány

MNB Felügyeleti Központ és Pénzmúzeum néven újult meg a Postapalota.

• Szöveg: Torma Tamás
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Mindenki tudja, hogy melyik ez a ház, de kevesen tudták, mi lehet a bástyás, vöröstéglás falak mögött. Az épület titokzatosságához hozzátartozik, hogy várként ül a Széll Kálmán tér fölött és minden irányból látható – és más-más képet is mutat. Még be sem léptünk és máris egy meglepetés: ahol az új gyalogos átjáró épült a tér felé, az apró utcaszakaszt Sándy Gyula köznek nevezték el a ház tervezője után. Ez az átépítést tervező építésznek, Szalay Tihamérnak köszönhető, aki több évtizede Sándy Gyula elkötelezett híve. Cikkünk az OCTOGON magazin 173-as (2022/1-es) lapszámából.
 

Az 1924-ben tervezett palota a Magyar Királyi Posta igazgatósági épületének készült, és mellesleg még a krisztinavárosi telefonközpont is ide került. Túlélte az 1945-ös ostromot és 56-ot, Buda legnagyobb közlekedési csomópontjában mindig vizuális főszereplő volt – és az is marad.

Az épület közelmúltbeli történetéből még azt kell tudni, hogy a Magyar Posta 2008-ban adta el, majd hosszú éveken át üresen állt – és romlott. Hasznosításra felmerült minden lehetséges variáció szállodától a bérirodaházig, lakásokkal és lakások nélkül is – és persze ezek mindenféle keresztvariációja. A jegybanki alapítványok vagyonkezelője 2016-ban vásárolta meg az épületet, és megkezdte annak korszerű felújítását. Hasonlóan az egykori Várkert Kioszk és az Óvárosháza (Bölcs Vár) felújításához, a Pallas Athéné Alapítványok az egykori Postapalota esetében is a történelmi épület teljes rekonstrukcióját tűzték ki célul. A Magyar Nemzeti Bank (MNB Ingatlan Kft.) tulajdonába 2018-ban került az akkor már emelt szintű szerkezetkész állapotú épület.

A recept ismert – újjászületés 18500 négyzetméter alapterületen a múlt értékeinek megőrzése jegyében –, a kérdés, mennyi köznapi használat és funkció jut majd ebből a járókelő kívülállóknak. A hétszintes irodaházban a Pénzmúzeum és Látogatóközpont az északi szárny alsó felében kapott helyet, melynek bejárata a már említett Sándy Gyula köz felől nyílik. Közfunkciót kap a ház egyik jelképének számító torony, ami látogatható lesz, afféle nyilvános kilátó, ahová egy üveglift viszi majd fel a Várfok utca felől betérőket. Nyilván nem a nyilvánosan bejárható részhez tartozik majd az MNB irodaház részlege, ami a legnagyobb hányadot foglalja el az épületben – itt ülésezhet akár majd a Monetáris Tanács is –, és marad a krisztinavárosi telefonközpont is, aminek gépei valaha másfél szintet foglaltak el.
 

Szalay Tihamér már 2008-ban elkezdett ismerkedni az épülettel és a történetével, így aztán szinte tapintható az alázat, amivel a kivitelezők a műemlék épület restaurálása/rekonstrukciója során eljártak. Mindent felújítottak, ami megmaradt: az ország első páternoszterétől a lépcsőházkorlátokon át a századelős sgraffitós faldíszítésen keresztül a jellegzetes, finom ívű betongerendák látványának kibontásáig. Ugyanakkor a felújítás leglátványosabb terei mégis újak. Rögtön a Krisztina körút felől érkezőt fogadó előcsarnok és az aulává lett fedett udvar. Előbbi Somlay Tibor munkája, aki az üvegfal mintázatát Konok Tamás rajzai alapján tervezte meg. (Konok Tamás, a 2020 novemberében, 90 éves korában elhunyt festőművész Sándy unokája volt. Konok Tamás saját bevallása szerint neki köszönhette, hogy művész lett, például a nagypapa tollából kifutó alaprajzok vastag- és vékonyvonalas rendje ihlette vonalhálós képeit.)

Lenyűgözően tág terével még látványosabb lett az udvar. Eltűnt a korábbi óriáskémény, ugyanakkor úgy fedték be, hogy középen aranyszínű fémgerendázatra helyezték az üvegtetőt, így nemcsak a természetes fény jöhet be a széleken, de érvényesülhet a belső képe is. (Az arany szín többször visszaköszön, hiszen az MNB arculati színe az arany, a fehér és a kék. És habár aranyrudakat tudomásom szerint nem tárolnak majd, de azért még emlékeztethetnek rá...)

A budai Postapalota pályázatát 1923-ban írták ki a katlanszerű tér fölé emelkedő Csízhalom ligetes dombjára. A telek minden volt, csak szabályos nem: lejtett, mellette a sarkon pedig már állt az egykori Ziegler palota (ma a tér nyugati sarkán a Krisztinakörút nyitótömbje). Így lett az épület szabálytalan négyszög alakú, a tervező pedig képzeletbeli csuklópontokkal hangsúlyozta ki a sarkokat – belül ezt a felújítás is jelöli. A II. világháború rombolásai utáni helyreállításban itt is elmaradtak vagy lassan kikoptak az épületdíszek: most azonban visszakerült a Zsolnay angyalos címere.
 

Jó épület az, ahol nem látszanak a kényszerek. Sándy az első világháború és főleg Trianon után olyan költséghatékony, mégis reprezentatív irodaházat tervezett, ami ipari épület is volt egyben. Érdekesség, hogy a ház annyira takarékosan épült meg, hogy tíz hasznos szintet sikerült Sándynak elhelyezni benne 25 méteres párkánymagasság mellett. Ennek köszönhetően igen alacsony a belmagasság, álmennyezetek elhelyezésére nincs lehetőség, ami komoly kihívást jelentett a tervezőnek, de végül az oszlopok és falak mentén sikerült helyet találni a kötelező kábeleknek, csöveknek. A külső burkolathoz nem a jóval drágább követ használta, hanem hagyta érvényesülni a téglaarchitektúrát, amit díszes sgraffito-vakolattal egészített ki. A függőleges téglacsíkoknak köszönhetően az épület egyszerre tűnik könnyednek és kap erősen felfelé törő, vertikális hangsúlyt.

A sgraffittós díszítést kiemeli/erősíti az épületen körbefutó, a késő reneszánszra hajazó, pártázatos tetővonal (Sándy a felvidéki Eperjesen született) – az épület így egyszerre art decós, historikus, de modern ipari ihletésű is betonszerkezetével, egyben népies a vakolatdíszítés virágmotívumaival. Fontos hely lehet még az épület jobboldalán megnyíló apró, háromszögletű alaprajzú park is – pontosabban parkosított területecske, ami a Krisztina körúti kerítés és a villamospálya közé került. Ezen a külső udvaron valaha a postaautók jártak (visszaállították az egykori garázs díszes bejáratát is), mellette, a többszintes mélygarázs fölött alakították ki ez kis zöld szigetet. Nem lesz nagy, de gesztusnak így is hatásos, hogy az egykori Postapalota titokzatosból végre megismerhetőbb középület legyen.
 

Még több és nagyobb kép a galériában!