Kulcsár Gézának a fény születésnapján írott jegyzetét Mayer Éva Lélekterek című, a városi fények misztikáját ikonizáló sorozata illusztrálja, helyesebben szólva illuminálja.

„Az őspont: belső ragyogás – nincsen mérték, hogy megismerhessük tisztaságát, finomságát és egy anyagból valóságát –, míg azután kitágul, palota támad belőle, mellyel ama pont körülveszi magát, áttetsző, megismerhetetlen ragyogásban.” (Zóhár - A ragyogás könyve, 1Móz. 1,14 / Bereshit 19b-20a, Bíró Dániel és Réti Péter fordítása)

„Maga a fény gyűjti egybe az anyag tömegét, ahogy a középpont felé haladva kitágul és összesűrűsödik [...] A Föld megtestesíti az összes felsőbb szférát és égitestet, mert benne a magasabb fények gyűlnek össze.” (Robert Grosseteste: De luce (A fényről), Kulcsár Géza fordítása)

„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban.” (Máté 5,14-15, Revideált Újfordítású Biblia)

Mayer Éva: Parancsolat IV. (2015)

Ha egyetlen szóban, alakzatban kellene összefoglalnunk az egyetemes hagyomány teljes problématerét, az ember világban létének misztériumát és az azzal való foglalatoskodás történetét, akkor valószínűleg arra a többé-kevésbé kielégítő megoldásra jutnánk, hogy az emberi állapot alapkérdése a fény születése és mibenléte.

Minden kultúrának, tradíciónak, vallásnak és iskolának megvan a maga fényalapú kozmológiája és fénymetafizikája.

A fény jelöli ki a világ kezdetét, és hoz rendet abba a titokzatos ontológiai státuszú káoszba (a zsidó hagyomány úgy nevezi: tohu-va-bohu), ami egyszerre van is, meg nincs is.

Hiszen mi lehetne a fény előtt?

Viharos tenger, mondja a Teremtés könyve. Mindenesetre semmi szilárd, stabil, megfogható. Az anyagot, ami végre tapinthatóvá, navigálhatóvá és teresíthetővé teszi a kozmoszt, mindezek fényében tulajdonképpen úgy is megragadhatjuk, mint a fény különböző modalitású és koncentrációjú összesűrűsödéseit.

Az ember pedig így találja magát a világban: folyton a tiszta fényt keresi, de mivel ember, fogódzóra, anyagra, sőt, megformált anyagra van szüksége maga körül, hogy ebből a kozmikus biztonságból szemlélhesse az eredetet. A formálás során a végtelen kiterjedésből lehatároltság, azaz tér születik. Az emberi állapot alapformája a fal. Az, ami teresít, azaz amin a fény megakad – vagy amiben összegyűlik, ugye, attól függ, melyik oldalról nézzük. Így születik a fényből a város.
 

Mayer Éva: Lélekterek I. (2015)

Az anyagban ugyanakkor ott munkál a fénytől elválaszthatatlan, annak születésével szükségszerűen megjelenő sötétség is. Amennyire biztonság, annyira tehetetlenség is. A városhoz kapcsolódó képzetek ezért annyira végletesen kettősek az idők kezdete óta: egyszerre fénymag, centrum, szellemi világosság, és árnyék, tisztátalanság, romlás.

Az éjszaka kozmikus, természettől kapott és természetbe helyezett feladata, hogy emlékeztessen minket, ha nem is a semmire, de a teremtés és formálás előtti állapotra, a világtalan világra. Az éjszaka apofatikusan (azaz negatívan, a hiányon keresztül) mondja ki azt, ami nappalainkban aktívan, tevékenyen benne foglaltatik.

Az eredeti világváros, a kozmopolisz a fényhez való viszonyában még ezen rend ismeretében, és annak megfelelően szerveződik. A város elválik attól a megnevezhetetlen valamitől (vadon?, vidék?, táj?, föld? vagy egyszerűen csak természet?), ami a falakon túl van, de közben egységben, harmóniában marad a hétköznapok és az égitestek ciklicitásában megnyilvánuló kozmikus meghatározottsággal.
 

Mayer Éva: Lélekterek VII. (2015)

A modern világváros, a metropolisz ezt a rendet megbontja. A huszadik század, ez a mindent folyton újraálmodó, az eredettől eredendően eliramodó korszak a nagyvárosi fények igézetében kezdődik. De már maga a modernitás mint történelem feletti alakzat is egy új fényalapítással kezdődik. Felvilágosodás – de minek a fényében? A szándék itt maga az új fény újdonság: az eredetet folyton új eredetekkel, az első fiat-ot új és új igékkel, szózatokkal, szólamokkal felváltani. 

A fény természetétől teljességgel idegen, hogy belőle kettő, kétféle legyen. Az nem lehet, hogy éjszakai városaink fénye – ez a kétségkívül hasznos, akár ingerlő és inspiráló, közben elfedő, zavaró, kizökkentő fényforma – lényegileg más, mint az első fény, és annak képmása, a nap fénye. Képmásiság mint a fény belső hagyománya: talán ez lehet a kulcs.

A városi fény a napfénynek olyan képmása, amely, mivel az általunk, körülöttünk formált városi tér-anyagból, illetve a modernitás felvillanyozó eszméiből fakad, így, miközben szolgálja az éjszakai város természeten, természetesen túli navigációs rítusait, közben azért egy kis sötétséget is ad.

De mégis! Minden utcai lámpában, reflektorban, neonban – a fény újra és újra megszületik.
 

Mayer Éva: Lélekterek IV. (2015)

A karácsonyi város a fény születésének ünnepére vár. Azon a módon, ahogy és amennyire erre képes: önmagát mesterséges fénnyel telítve. Azonban ez a fény is lehet előfutára a valódinak, a nem láthatónak. A fény csak fény: a transzformáció a befogadóban zajlik.

Idén karácsonykor a világ állapota, a krízis érzete (amelyet érdemesebb lenne vertikális állapotként, mintsem horizontális eseményként felfognunk) helyenként, egyes városi tereinkben felülírta a fény nagyvárosi rítusait.

Ráadásul a díszvilágítás rossz értelemben vett heterogenitása, a városi fényeken való áthaladás disszonanciája azt is sugallhatja, mintha a fényt lehetne birtokolni, szabályozni, gazdasági szempontoknak alávetni. (Tényleg: kié a város fénye?) 

Ahogy a falakon túl, a pusztában zeng Keresztelő János szava, úgy szól korunk nagyvárosának láthatatlan falain belül egy másik János, az evangélista figyelmeztetése (János 1,9-11):

„Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.”

 

URBANUM | Web | Facebook | Instagram

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Tér- és hangulatképzés fénnyel

Tér- és hangulatképzés fénnyel

Kovács Kristóf Stúdió lámpa mestermunkája a MOME Formatervező művész MA szakán.

Interdiszciplináris gondolkodás és hibrid kommunikáció

Interdiszciplináris gondolkodás és hibrid kommunikáció

Interjú Csizik Balázzsal, az ONION Creative ügynökség és az Urbanum társalapítójával!

Tengeri herkentyűk katedrálisa

Tengeri herkentyűk katedrálisa

Fény és fa uralja Matty Matheson séf torontói éttermét.

Hirdetés