A Kossuth téri Szabad György Irodaházról

Ide költözik A "fehér ház" helyett a Tisza-adminisztráció. Az épületről szóló cikkünk a 157-es, 2020/1-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Bán Dávid
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Hirdetés

Sokáig úgy tűnt, a Kossuth tér sarkán elbontandó MTESZ-székház helyére egy mai jel kerülhet. Végül a 90 éves homlokzati terv valósult meg, ezzel jött létre a térfal egysége, e mögé pedig egy dinamikus irodaház épült.

A Kossuth térre az utókor valószínűleg mint az Országház által uralt, nagyjából hasonló arculatú épületekkel körülvett, egységes térre gondol majd. Mindez azonban egyfajta díszletet jelenthet csak, hiszen a Parlamentet körülvevő épületek változatos belső világot és históriákat rejtenek magukban. Nem kell azonban máris az utókorig előre ugrani, hiszen a szájhagyományban máris úgy terjedt el, hogy a tér dél-nyugati sarkán most átadott, Szabad Györgyről, a harmadik köztársaság első szabadon választott Országgyűlésének elnökéről elnevezett irodaházzal egy régebben megbomlott összhang, egység áll ismét helyre. Ez az egység azonban mind ez idáig csak tervrajzokon létezett, a Duna felé néző eleme sosem épült meg, így – a közhiedelemmel ellentétben – meg sem tudott semmisülni, ilyen értelemben rekonstrukcióról sem beszélhetünk.

A tér bő két évszázados története a folyamatos változásról szólt. Az első, Hild János-féle rendezési terveken piac, valamint parcellázások szerepeltek, majd helyette szeméttelep és kikötő valósult meg. A Tömő térnek elnevezett térségben évtizedekig kereskedelem és hajózás zajlott, majd 1880-ban úgy rendelkeztek, hogy ide épüljön az Országház. 1885-ben indult meg a munka, s ugyan a Millennium évében pompás átadóünnepséget szerveztek, de a Steindl Imre tervezte épület csak 1904-ben készült el teljességében. Az Országház átadását azonban jóval megelőzte a keleti térfalat alkotó két meghatározó épület, a Hauszmann Alajos-féle Kúria és Bukovics Gyula Földművelésügyi Minisztérium-épülete, majd 1911-re az összképhez a tér északi és déli szélére másik két pompás épület csatlakozott.

Az egyre jobban beépülő, 1927-től Kossuth térnek ismert területnek azonban még mindig égetően nyitott maradt az északi és déli térfala, amire a Fővárosi Közmunkák Tanácsa ugyanebben az évben egységes homlokzati tervet rendelt, amire Hültl Dezső adott egyfajta neobarokk választ. Míg az északi oldalon egyszerűbb volt a képet: a Magyar Állami Kőszénbányák Rt. tulajdonában levő hosszanti telekre Málnai Béla egyben tudta megépíteni a vállalat nyugdíjintézetét, a túloldalon már komplikáltabb helyzet állt elő. Itt már három, különböző tulajdonban levő telket kellett volna egységesen beépíteni, de első lépésben csak a Nádor utcára néző sarokház épült meg Kollár József és Révész Sámuel elképzelései szerint, még hagyományos szerkezettel.

Közel egy évtizeddel később, 1937-ben Hübner Tibor és Gyenes Lajos már a Bauhausba hajló terveivel és acélvázas szerkezettel épült meg a középső elem, a Duna-parti oldal beépítésének előkészítését azonban a II. világháború félbeszakította. A sokáig üresen álló telek alatt metróépítés kezdődött, az állomás pedig közvetlen kijáratot kapott a térre, amit a Pintér Béla tervezte Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) székházába komponáltak bele, ezzel komoly fejfájást hagyva az utókor tervezői számára.

A függőleges soraival az Országházra reflektáló, 1973-ban átadott későmodern irodaház az aktív évei után az utolsó évtizedben márkihaltan kezdett az enyészeté válni. A Kossuth tér rendbetételére kiírt 2012-es kormányrendelet már számolt a sarokház felélesztésével, parlamenti kiszolgáló irodák kialakításával, amelyre ötletpályázatot írtak ki. Ekkor még a meglévő szerkezetre, de a kapcsolódó épületekhez szorosan igazodó új homlokzatban és belső térkialakításban gondolkoztak a kiírók.

A sikertelen pályázat után Vadász Bence és munkatársai kaptak felkérést, hogy készítsenek különböző válaszokat ugyanerre a feladatra. Több ötlettel álltak elő, amelyek mind a Pintér-féle szerkezetet vették alapul, de a szomszédos házakkal egységes sziluettet alkottak, felvették azok vízszintes és függőleges ritmusát, mindezt pedig rizalittal kihangsúlyozva. A fejfájást leginkább a metróállomás felszíni csatlakozása, valamint a szomszédos és a MTESZ-ház eltérő ritmusa adta.

Ezt megoldandó készültek többhéjú homlokzattervek. Voltak klasszikus, a Parlamentre, mások a szomszédos ház belső kialakításának Bauhaus jegyeire utalóak, de akadtak egészen merész, mai megoldások, izgalmas tetőkialakításokkal. Ugyanakkor megkezdődött a székház vizsgálata és kiderült, annak szerkezete olyan mértékben erodálódott, hogy menthetetlen, teljes bontás szükséges. Így egy minden elemében új épület tervezésére módosult a megbízás, majd a megrendelő részéről megszületett a döntés, hogy porolják le a Hültl Dezső-féle homlokzati terveket, s váljon teljessé a házsor. Vadász Bence és munkatársai így ismét egy új helyzetben találták magukat, számos tervezési nehézséggel.

Ez részben a már említett belekomponálandó metrókijáratból – a metróforgalom az építkezés idejére nem állhatott le – eredt, valamint abból, hogy a dunai oldalra Hültl már nem készített terveket, így a Nádor utcára néző, 1929-es oldalhomlokzat alapján kellett megkomponálni. Az eredeti terveket követő homlokzat-kialakításban játékosságra adott lehetőséget a későbbi elemként megjelent metrókijárat kiemelése, valamifajta mai körülrajzolása, ez végül a megvalósításból elmaradt. A ház leginkább a külső és belső közötti kontrasztra épít, a neobarokk homlokzat mögé egy dinamikus, világos irodaház került, amelynek centrális pontja a két belső udvar.

A belső tér ritmusát a rendszeresen visszaköszönő három nyílásméret adja: az irodák befelé néző ablakai, a közösségi terek nagyobb üvegfalai, valamint az udvar hátsó homlokzatait képező zöldfalak, amelynek dobozai a belső udvar kialakításában is visszaköszönnek. Az alapvetően egységes kialakítású hat irodaszintet a közösségi terekben és a lépcsőházban megjelenő, emeletenként változó színezés teszi megkülönböztethetővé. A sarkokban a Parlamentre és a Dunára néző tárgyalókat, azok legtetején pedig panorámateraszt alakítottak ki.

A projekt részeként épült meg az irodaházat az Országházzal összekötő felszín alatti alagút, amelynek belsőépítészeti megoldása pár finom, derűs, animációs poént is rejt magában. Az Országházba csatlakozó alagút a korábbi műhelyek helyére érkezik, amely ezáltal szintén megújult, majd a 3. udvar alatt egy közepes méretű konferenciatermet is elhelyeztek, az északi udvar alatti, pár éve megépült hasonló létesítmény párjaként. A maga korát hűen tükröző MTESZ - székházból mementóként csak egy, a paraszti idillt megformáló domborművel burkolt oszlopot mentettek át a nagyközönség számára is megnyíló vendéglátóhely terébe. Ezen kívül lényegében egy teljesen új ház született, amellyel a tér kétségtelenül egységes keretet kapott, de ugyanakkor elviselt volna egy ebből kiugró, karakterisztikusabb, mai lezárást is. Így a múlt és a jelen kapcsolata sokak számára rejtve marad.

További képek és rajzok a cikk végén található galériában!