Hotel BasiliQ: Gangos bérházból ékszerdoboz

Cikkünk a 207-es, 2026/3-as lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Götz Eszter
• Fotó: Hlinka Zsolt
• Olvasási idő: …

Hirdetés

A Szent István Bazilika környékén mindig nagy volt a turistaforgalom, de az utóbbi évtizedben a környék és maga a Szent István tér gyakorlatilag átvette a Halászbástya egykori szerepét: az is megfordul itt, aki csak néhány napos városnézésre érkezik. Ennek megfelelően egymást érik a bárok, éttermek, kávézók – és persze a hotelek. Így az, hogy egy újabb szálloda is megnyílt ezen a vendéglátás szempontjából egyre telítettebb környéken, önmagában nem túl izgalmas. Ám a BasiliQ Hotel több szempontból is figyelemre méltó.

Az új, négycsillagos boutique szálloda a Sas utca, Zrínyi utca sarkán, éppen a Bazilikával szemben foglal el két örökségi épületet. A pesti Belváros jellegzetes klasszicizáló, valamint a másik esetében már historizáló stílusát viselik, amelyeket sikerült máig megőrizniük. Az egyik 1819-ben épült, háromemeletes, a földszinten a korban általános, széles, íves kocsibehajtóval, és műemléki védelem alatt áll. A két (eredetileg) lakó-bérházat már a 2000-es évek eleje óta egyben használják, utoljára Sas Center néven kínált bérirodákat.

A szálloda kialakításából kívül-belül a város iránti mély elköteleződés sugárzik. Ez nemcsak abban fogható meg, hogy a két, nem feltűnően látványos, ám annál finomabb részleteket hordozó homlokzat (amit az irodaházzá alakítás idején egyszerűen levakoltak) és a műemléki kapu visszaállítása vagy az eredeti homlokzati kőelemek restaurálása milyen gondossággal történt. De abban is, hogy a szállodába belépve szintén sok megmentett részlettel találkozunk, és az összkép, bármennyire stílusos, mégsem veszi el a hangsúlyt magáról a lényegről: a külső környezetről.

A BasiliQ bejárata nem a térhez közelebbi sarokház kapuja lett, hanem az egykori kocsibehajtó. Ezt a döntést két szempont is hitelesíti: egyrészt a turistaforgalomtól kicsit távolabb van, másrészt az alacsonyabb, gangos rendszerű épület földszintje magától kínálkozott lobbynak. Már irodaház korában is üvegtető fedte a belső udvart, most ezt korszerűsítették, és ahol csak lehetett, visszaállították az eredeti megoldásokat. Így a lobbyban egy gyönyörűen felújított tardosi mészkő kút fogad, mellette vörösmárvány keretben egy tömör, öles vaspántokkal megfogott kétszárnyú ajtó. A földszinti eredeti nyílászárókat már régen kicserélték, ezért a mostani átalakítás során csupán replikákkal lehetett visszavarázsolni eredeti karakterüket, de az emeleteken a szépen felújított régiek láthatók.

A belsőépítészetért felelős Plusdesign Studio modern, ugyanakkor a történeti karaktert megőrző, otthonos környezetet teremtett, ahol a belépőt a városra jellemző, de egyedi, kortárs vizuális izgalmak érik. Mindezt a két ház értékei is támogatták, bár néha komoly kihívást állítottak a tervezők elé. Ilyen például a földszinti térsor boltozatos mennyezete: az ide helyezett reggeliző így nem kaphatott álmennyezetet, úgyhogy minden technikát a bútorozásban kellett elhelyezni, amit elegáns természetességgel sikerült megoldani. Hasonlóan ügyes lett a gépészet elrejtése a lobbyban is: a jókora méretű, impozáns virágtartók nem csupán feldobják a teret, hanem mindegyik egy-egy szellőzőt is rejt, akárcsak a gyönyörű, strukturált borítású diófurnér pultok is.

A legnagyobb légbefúvó a tér egyik sarkába került, ami elé egy, a Bazilika rózsaablakát idéző dekoratív fémrácsot illesztettek, így lett a technikai berendezésből hangulatelem. Az utcáról is megközelíthető Apsis Bár intimebb hangulatához szépen illenek a tengerkék kárpitozású székek és fotelek, ugyanilyen színekkel találkozunk a reggelizőben is. A bejáratot, a földszinti tereket és a fölötte lévő belső homlokzatokat egyazon spanyol gyártó lámpacsaládjának vonalszerű, organikus hatású darabjai világítják meg. A lobby és a bár padlóburkolata természetes fának tűnik, de nem az: kopásálló greslapokból készült, így hosszú távon is tartós minőségű marad.

A két épületrész a felső szinteken már teljesen különválik, egyikben a megújult, régi kovácsoltvas lift, a másikban egy standard új felvonó közlekedik, és a táblákon-feliratokon színkód jelzi, melyik szárnyban vagyunk. Az összesen 75 szoba és lakosztály mindegyike más, gyakorlatilag nincs két egyforma közöttük; ez annak köszönhető, hogy a két épület az elmúlt majd’ kétszáz évben folyamatosan változott. Vannak különleges lakosztályok – a legkülönlegesebb persze az, amelyben az ágyból is élvezhető a Bazilika látványa –, nagyobb családok számára előtérrel rendelkező kétszobás egységek, kisebb vagy nagyobb alapterületű egységek, de a stílus közös: a kortárs és art deco elemeket kifinomultan ötvöző modern dzsentri stílus.

Eleganciája otthonos, jelenléte markáns, de nem tolakodó, a kényelem és a vendégekre való figyelem viszont elsőrangú. Ennek köszönhető például az is, hogy az előtérben kevés szobában látunk zárható akasztós szekrényt, viszont a bőröndtároló a szokásosnál nagyobb – ebben a hotelben ugyanis nem heteket tölt a vendég, csupán napokat, így nem veszi el a helyet egy fölösleges bútor. Az ágytámla fölött – sőt, néhány szobában a szemközti falon is – egy szizálból készült, absztrakt rajzolatú íves textilbetét dobja föl a teret. Finom tapintású, természetes anyaga és a Bazilika kapuívét visszhangozó kontúrja egyszerre áraszt mai és historikus hangulatot. A tereket uraló kék, narancs és krémszínek erőteljes, mégis otthonos hangulatot teremtenek, amit a többféle módon alkalmazott – a reggelizőben például üres képkeretként megjelenő – rejtett világítás még tovább árnyal.

Örömmel nyugtáztam, hogy sem a közös terekben, sem a szobákban nem törik meg az összképet Budapestről készült fotók, viszont a hely fő nevezetessége, a Bazilika finoman átkódolt motívumokkal szinte mindenütt jelen van. A Belváros jellegzetes karaktere és a kortárs elemek kerültek a fókuszba, kellemes, nagyvonalú, ugyanakkor barátságos környezetet kínálva ahhoz az élményhez, amit innen kilépve, de még az ablakokon kitekintve is intenzíven élhet meg a vendég.