Hirdetés

Újabb izgalmas filmes-képzőművészeti kapcsolódások, sorozatunk legújabb részében.

Mi lehet az összefüggés Drakula, Dürer és Jézus Krisztus között? Kováts Dávid, a londoni David Kovats Gallery alapítójának újabb elképesztő története az instagramos #mivanaképmögött gyűjteményéből. Itt a „Popművészeti” relációk legújabb, vérfagyasztó „fejezete”!

 

Albrecht Dürer önarcképe a világ egyik legismertebb portréja, amely nem meglepő módon szintén szerepelt egy filmben, azaz majdnem – sajátosan stilizált formában. Ez a film pedig nem más, mint Francis Ford Coppola 1992-es Drakulája, amelyben Gary Oldman alakítja zseniálisan a grófot, a Jonathan Harkert játszó Keanu Reeves pedig minden idők egyik legrosszabb brit akcentusát hozza. Mellettük feltűnik még Anthony Hopkins és Winona Ryder is, akinek bizonyos értelemben magát a filmet is köszönhetjük.

Ryder ajánlotta a forgatókönyvet Coppola figyelmébe, ami azért is volt bátor húzás, mert a Keresztapa rendezője még mindig neheztelt a színésznőre, aki az utolsó utáni pillanatban lépett vissza a trilógia záróepizódjában kapott szerepétől. A pletykák szerint akkori barátja, Johnny Depp telefonált oda a stúdióba, hogy Ryder idegileg teljesen kimerült, ezért többet ne számítsanak rá a forgatáson. Úgy látszik ez a tüske mégsem volt olyan mélyen, vagy egyszerűen csak a könyv volt túl jó, de végül elkészült a Drakula, amely vitathatatlanul Coppola egyik legizgalmasabb alkotása lett.
 


A rendező nem a mindenki által ismert vámpírt akarta a vásznon látni. A hátrafésült hajú, sápadt, feketeköpenyes vérszívó figuráját ugyanis már rengetegszer mutatták meg Hollywoodban. Éppen ezért a film költségvetésének jelentős részét jelmezekre és azok tervezésére fordították.

Coppola közel ezer illusztrációt készített, amelyeket Gustav Klimt és más művészek festményeivel, valamint a Szépség és a Szörnyeteg francia változatának jeleneteivel egészített ki. Ezekből összerakott egy animációs filmet, és így mutatta be a jelmeztervezőknek, hogy milyen hangulatot és látványvilágot álmodott meg.

Ehhez az elképzeléshez pedig tökéletesen passzolt az elkészült díszlet is, amelyben rögtön a film elején a cikkünk apropójaként szolgáló képet is felfedezhetjük. Amikor az ifjú ügyvédet játszó Keanu Reeves megérkezik Erdélybe, a vacsoránál egy ismerős festmény tűnik fel a kastély falán. Jonathan igyekszik beszédbe elegyedni vendéglátójával és rá is kérdez, hogy családi portréról van-e szó, mivel látni vél némi hasonlóságot.
 


A kép Dürer önarcképét imitálja, azonban különlegessége, hogy ha jobban megnézzük nem a festőt, hanem az ifjú Drakulát, azaz a kevésbé elmaszkírozott Gary Oldmant ábrázolja. Mint azt sokan tudják, Drakula figurájához a havasalföldi fejedelem, Vlad Tepes szolgáltatta az inspirációt.

A Drǎculea, Vlad román keresztneve, apja nevéből, a Draculból származtatható, amely a modern román nyelvben ördögöt jelent. Mivel Dürer egyértelműen Jézusról mintázta saját portréját, a filmesek a festménnyel tovább erősítették azt a vallási analógiát, amely a vámpírok mítoszának is szerves része. Eszerint Drakula maga a testet öltött Antikrisztus, aki halhatatlanként járja a földet, és bor helyett valódi vér fogyasztásán keresztül kínál örök életet követőinek.
 

Dürer a képet 1500-ban, 28 évesen festette. A 28 éves kor nagyon fiatalnak tűnhet egy ilyen érett és minden szempontból magabiztos önarckép megfestéséhez, ám Dürert ekkor már Európa-szerte ismerték. A portré azonban nem csak emiatt szokatlan. A velünk teljes egészében szembeforduló alak ugyanis kizárólag egyházi festményeken és leginkább Krisztus ábrázolásoknál volt megszokott. A látszólag tökéletes szimmetriát rengeteg apró részlet töri meg, mint például a tekintet, vagy a hajtincs, amelyek így még izgalmasabbá teszik a kompozíciót. Dürer AD monogramja, amelyet itt a dátum alá írtak Anno Domini-ként is értelmezhető, méginkább rájátszik a krisztusi kapcsolatra. Az ujjak tartása szintén érdekes, mert a nyest szőrt fogva, amelyből ecsetet is készítenek, a művészek és a művészet isteni kapcsolatára is utalhat.

Jézus ábrázoláshoz egyébként az alapot Publius Lentulus levele adhatta, amelyet nyugodtan nevezhetünk a „fake news” előfutárának is. Ebben a mára már bizonyítottan hamis levélben a római kormányzó teljes leírást ad Jézus Krisztus külsejéről, amely tulajdonképpen az általunk ismert Krisztus megjelenítések legtöbbjét inspirálta.

Oh, és természetesen, mint minden fontos ember, Dürer is magyar származású volt! A festő 1471. május 21-én született idősebb Albrecht Dürer és Barbara Holper harmadik gyermekeként. Apja, eredeti nevén Ajtósi Albrecht, ötvösművész volt, aki 1455-ben a Gyula melletti Ajtósról költözött Nürnbergbe. Dürer nevét Budapesten 1929 óta a Városliget mellett húzódó Ajtósi Dürer sor őrzi.

 

Egy apró utalás, egy lényegtelennek tűnő mozzanat, amire Kováts Dávid – a londoni David Kovats Gallery alapítója – azonnal felkapja a fejét. Rögtön mocorogni kezd a fotelben, hogy lássa, kimerevítse az adott jelenetben azt az egyetlen másodpercet, amikor feltűnik az a bizonyos festmény... Dávid a szabadidejében, filmnézés közben sem szűnik meg műkereskedőnek lenni – a pandémia első hónapjaiban a maga szórakoztatására szisztematikusan kezdte el összeírni a mozikban megjelenő képzőművészeti alkotásokat és az azok mögött megbújó történeteket, amelyeket aztán az Instagram-oldalán is megosztott. Ezek a bejegyzések olyan nagy sikernek örvendenek azóta is, hogy hamarosan könyv formájában is olvashatók lesznek. Ezt felvezetendő osztunk meg pár érdekes sztorit a gyűjteményéből az OCTOGON online-on, „Popművészeti” relációk sorozatcímszó alatt.

FYI: A készülő könyvben 30 hasonlóan érdekes és megragadó történet lesz olvasható, amelyek az adott műtárgyak fotói mellett Bánrévi Roland grafikus illusztrációival egészülnek ki. További részletek hamarosan!

 


Kováts Dávid | Instagram
David Kovats Gallery | Web | Facebook | Instagram

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Gary Oldman Dürerként is jól fest | „Popművészeti” relációk

Gary Oldman Dürerként is jól fest | „Popművészeti” relációk

Újabb izgalmas filmes-képzőművészeti kapcsolódások, sorozatunk legújabb részében.

Ha nekem egy rózsaszín Zsolnaym lehetne!

Ha nekem egy rózsaszín Zsolnaym lehetne!

Persze nincs, de Winkler Barnabás és Hübner Teodóra könyve kárpótol...

Hirdetés