Interjú Giovanna Castiglionival, az Achille Castiglioni Alapítvány alelnökével

„Ha nem vagy kíváncsi, felejtsd el. Ha nem érdekelnek mások, az, hogy mivel foglalkoznak és hogyan viselkednek, akkor a tervezői pálya nem neked való” – vallotta Achille Castiglioni (1918–2002), a 20. századi olasz építészet és design ikonikus alakja. Tervezői attitűdjét az örök kíváncsiság és funkcionalitás mély tisztelete mellett üdítő iróniával fűszerezte. A design szakma egyik legnagyobb betegségének azt látta, amikor túl komolyan vesznek mindent, ő maga ezért sokat és szívesen viccelődött. Ezt bizonyítja többek között az egyik leghíresebb tárgya, a designtörténet kiemelt sarokköve. A Mezzadro szék (ZANOTTA, 1957) egy traktor üléséből kialakított ülőalkalmatosság, ami egy hétköznapi tárgyra csodálkozik rá, majd értelmezi azt újra. Humorosan és funkcionálisan.

Bár a legendás tervező már nincsen köztünk, az Achille Castiglioni Alapítvány munkásságán keresztül ma is közel kerülhetünk életműve tanulságaihoz. Az örökség kezelése és kommunikálása pedig nem is működhetne autentikusabban, mint lánya, Giovanna Castiglioni fáradhatatlan tolmácsolásával. Giovanna 2005 óta az Achille Castiglioni Studio Museum kurátora, 2012-ben pedig az Achille Castiglioni Alapítvány alelnökévé és főtitkárává nevezték ki. Azóta számtalan kiállítás, kiadvány, kezdeményezés és előadás kapcsolódik a nevéhez. Legutóbb, március 14-én az a budapesti Olasz Kultúrintézetben adott elő az Olasz Design Világnapja alkalmából, ott beszélgetett vele Gollob Lilla.

 

Fotó: Frederico Floriani

Achille Castiglioni lányaként hogyan alakult a kapcsolata az tárgykultúrával és a fizikai környezettel? Hogyan hatott Önre édesapja munkássága gyermekként?

Az tárgykultúra mindig is fontos volt számomra. Gyakorlatias nő vagyok, akit könnyen magával ragadnak a funkcionális tárgyak és működésük. Egy olyan apa mellett nőttem fel, aki egyben a barátom is volt. Nagyon sokat segített otthon elsősorban az édesanyám, majd az én problémáim megoldásában. Gyerekként nem tudtam felmérni, hogy mennyire híres. Én elsősorban azt láttam, hogy lenyűgözi minden, ami okos és intelligens. Éppen ezért kiemelten fontos számomra a mai napig, hogy mindenhez kíváncsisággal forduljak. Számomra ő egy kiváló humorérzékkel megáldott alázatos feltaláló volt.


A korai benyomások ellenére Ön csak később váltott pályát, és kezdett designnal, valamint az édesapja hagyatékával foglalkozni. Miért döntött úgy, hogy elindul ezen az úton? Mi motiválja a családi örökség közvetítésében? 

Igen, valóban, geológiából szereztem a diplomámat. Eleinte édesanyám, Irma kérésére kezdtem foglalkozni a műteremmel, és időnként beugrottam segíteni a történész munkatársnak, aki az archívumot kezelte. Lassacskán felismertem, hogy szeretek tárgyakkal kapcsolatos történeteket mesélni, ezért elkezdtem designtörténetet tanulni, amelyen keresztül más építészek, tervezők és édesapám barátainak a történeteit is megismerhettem, majd továbbadhattam. A világ különböző tájairól érkezett emberek világába nyertem így bepillantást. Később tárlatvezetéseket indítottam, amelyeken családi történeteket ötvöztem a tervezési folyamatok bemutatásával. Rendkívül élvezem ezt a kombinációt, így ezt az irányt szeretném továbbra is folytatni.


Melyek az alapítvány fő célkitűzései? Hogyan alakítják a programokat?

Előzetes bejelentkezést követően mindennap fogadunk látogatókat. Évente szervezünk időszaki kiállításokat, amelyek a Castiglioni-féle design témát más és más szempontok alapján járják körül. Gyerekek és felnőttek számára is indítunk workshopokat névtelen tárgyakról, tárgyrajzolásról, valamint különböző típusú ceruzák és technikák használatával papírrajz-alapú kísérletezésekre invitáljuk őket. Kiállítások számára kölcsönzünk tárgyakat, támogatjuk a design világában aktív diákok kutatásait, és a közösségi médián keresztül tartjuk a kapcsolatot látogatóinkkal. Ezenkívül sokat utazom, az Alapítvány frontembereként terjesztem a Castiglioni-módszert szerte a világon. Testvéremmel, Carlóval mindent megteszünk annak érdekében, hogy a műtermet eredeti helyén megőrizzük, de készen állunk arra is, hogy új helyszínt keressünk, és egy új térben indíthassunk el további múzeumi tevékenységeket. Nem szeretnénk újjáteremteni a műtermet, a célunk inkább az, hogy bemutassuk Castiglioni néhány klasszikus installációját, valamint az archívum és az örökség életben tartása céljának megfelelve folytassuk a tervek újraszerkesztését.

Taccia


A sajátos, egyszerre személyes és szakmai nézőpontjából mit tart édesapja legfontosabb tárgyainak, amelyek a legnagyobb hatással voltak a design világára?

Édesapámnak kétségkívül sikerült néhány időtlen projektet terveznie. Olyan funkcionális tárgyakat, amelyek egy vagy több problémát is megoldottak, miközben mindig ügyelt arra, hogy a forma ne nyomja el a funkciót. Napjainkban az egyik legikonikusabb tárgy, amely reprezentálja ezt a tervezési elgondolást, az Arco lámpa. Ezt Achille és Pier Giacomo Castiglioni 1962-ben tervezték, de ma is örökzöldnek számít, és valószínűleg a leggyakrabban másolt világítóeszközök közé tartozik. Achille utolsó tárgytervezési projektje 2001-ben, Gianfranco Cavaglià együttműködésével egy multifunkcionális ceruzakészlet volt. Napjainkban egy új vállalat, az Ego Undesign kezdte őket gyártani. Azt tervezik, hogy 3D nyomtatásban is elkezdik készíteni a tárgyakat, amelyek bekerülnek az online kereskedelmi térbe, és a New Yorki MoMA-ban (Museum of Modern Art) is elérhetők lesznek.

ArcoLuminator


A várostervezés és az építészet is jelentős szerepet játszott apja munkásságában. Hogyan közelítette meg az épületeket és a városokat?

Ernesto Nathan Rogers, olasz építész – szintén a korszak nagy építészeinek nemzedékéhez tartozik – mondása volt a „dal cucchiaio alla città”, vagyis a kanáltól a városig. Achille pályafutását közvetlenül a II. világháború után kezdte épületek tervezésével: összesen 246 építészeti terv, 529 installáció és kiállítás fűződik a nevéhez. Az installációihoz kapcsolódóan fogott bele ipari formatervezésbe, végül 326 tárgya született. Épp ezért Achille esetében könnyedén megfordíthatjuk ezt a bizonyos szlogent: „a várostól a kanálig”. Ő volt az, aki a nagy dimenzió felől indulva jutott el a kisebb léptékig.

 

MezzadroSella



2018-ban, édesapja századik születésnapja alkalmából elindította a "100% Achille" projekteket, egy 100 névtelen tárgyból álló kollekciót, amely 100 tervező ajándékából áll. Ki tudna emelni néhányat a legötletesebb, legelgondolkodtatóbb vagy legszívmelengetőbb tárgyak közül? Hogyan látja ezt a tárgy-gyűjteményt?

Még most is meghat annak a sok tervezőnek a gesztusa, akik születésnapja alkalmából ajándékot hoztak Achillének, mintha még mindig köztünk lenne. Mindenkinek sikerült kapcsolatot találni saját munkássága, az Achille-ról gondolt design idea és az ajándékként átadott hétköznapi, anonim tárgy között. Remek példa a bálnát idéző tűzőgép (Jasper Morrison ajándéka), a zoknistoppolásra használható fatojás (Giovanna Talocci ajándéka), vagy az egyszerű gemkapocs (Philippe Starck ajándéka). Ez a gyűjtemény véleményem szerint mindig frissként és aktuálisként hat, és napjainkban is számos tervezőnek szolgálhat inspirációként. Eszünkbe juttatja azt a tökéletességet, amely ezekben az egyszerű tárgyakban rejlik, amelyekkel mindig mosolyt tudnak csalni az arcunkra.


Ön számos előadást tartott már szerte a világban, március 14-én „Achille Castiglioni futurisztikus találékonysága” címen ezúttal a budapesti közönségnek is. Mi volt az előadás fő üzenete?

Tekintettel a 2024-es Italian Design Day témájára (Értékalkotás – befogadás, innováció és fenntarthatóság), előadásomban ezen értékek kiemelésével arról meséltem, hogyan tudunk napjainkban úgy tervezni, hogy szem előtt tartjuk az összes említett értéket magában foglaló funkcionalitást. Nagyon fontos az emberek iránti figyelem, csakúgy, mint az innováció és a fenntarthatóság. Achille Castiglioni tanácsai segíthetnek minket abban, hogy ezen az úton haladjunk tovább.

Fotó: H. Findletar

 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Az emberek ösztönösen értik a designt

Az emberek ösztönösen értik a designt

Interjú Paola Antonellivel, a New York-i MoMA vezető kurátorával

Insight_ Az építészeti fotó a fotósok szemével | Bujnovszky Tamás

Insight_ Az építészeti fotó a fotósok szemével | Bujnovszky Tamás

Türelem, kitartás és a tér bizonyos érzékelése...

„Mindenre építészetként tekintek”

„Mindenre építészetként tekintek”

Interjú Job Floris-szal, a Monadnock társalapítójával

Hirdetés