Színes pályafutás, színes épületekkel.

43 év után elhagyja az általa alapított Rogers Stirk Harbour + PartnersetPritzker-díjas Richard Rogers, nemzedékének egyik leginnovatívabb és legkülönlegesebb építésze, a high-tech mozgalom kiemelkedő képviselője. A brit építész munkássága előtt a portréjával tisztelgünk.

Rogers a hetvenes és nyolcvanas években tette le a névjegyét olyan épületekkel, mint a párizsi Georges Pompidou Központ vagy a Lloyd’s Bank londoni főhadiszállása. Az építészeti irányzat jellegzetességei későbbi munkáiban is jelen vannak, az alkalmazott élénk színekről és szerkezeti elemekről könnyen felismerhetők Rogers épületei. 

„A feketén és a fehéren kívül vannak más színek is” – ad iránymutatást munkásságához Richard Rogers brit építész, aki azt is hozzátette, hogy nem bánja, ha másoknak a két alapszín a normális az építészetben, de ő marad a sokszínűségnél. 

A Georges Pompidou Központ kék csövei, a NEO Bankside vörös acélelemei, a londoni Maggie’s Center gondozási központ épületének pirosas homlokzata mind hűen tükrözik elképzelését a színekről, amelyhez olyan formát társított, amelyért gyakran került a kritikák középpontjába. 

A kezdetek

Rogers 1933-ban született Firenzében, de családjával a második világháború alatt Nagy-Britanniába költözött. A londoni Architectural Association Építészeti Iskola (AA) elvégzése után a Yale Egyetemen tanult, ahol összeismerkedett Norman Foster brit építésszel. A diplomázás után Rogers és Foster megalapította a Team 4 építészirodát, amely rövid életűnek bizonyult ugyan, de annál meghatározóbb volt mindkét szakember számára: a Team 4 jelentette a löketet, amellyel a high-tech építészet kiemelkedő alakjaivá válhattak. 

Az áttörés

A Fosterrel való szakítás után Rogers ismét erős csapattagot választott magának, ezúttal Renzo Piano személyében. A duó nagy áttörése 1971-ben következett be, amikor megnyerték a párizsi Georges Pompidou Központ megtervezésére kiírt pályázatot. A tervüket a párizsiak körében nagy felháborodás övezte, túl radikálisnak és túl polgárpukkasztónak tartották a két ismeretlen építész ötletét, ugyanis azt csinálták, amit előttük senki még:

"kirakták az ablakba" az épület szolgáltatási egységeit, amely így sokkal inkább emlékeztetett egy gyárépületre, mint művészeti központra. Ezzel Rogers örökre lerakta a névjegyét a high-tech építészetben. 

Georges Pompidou Központ Georges Pompidou Központ

A high-tech építészeti stílus követői alapvetően olyan épületeket terveztek, amelyekben mindenki számára láthatóvá tették az olyan funkcionális elemeket, mint például a liftek vagy a villamosenergia vezetékek. Ezzel nemcsak a hasznos területeket nyertek az épületeken belül, de a könnyebb hozzáférhetőség miatt a szolgáltató egységek karbantartása is kevesebbe került. 

A kezdeti ellenérzést követően az épületet 1977-es elkészülte után Párizs megszerette, a francia főváros egyik emblematikus épülete lett. Sokak számára a művészeti központ jelenti a katartikus áttörést a múzeumépítésben, ugyanis a nem túl ünnepélyes és futurisztikus külsejével leszámolt azzal az elitista és monumentális aurával, amely addig a kulturális épületeket körbelengte.

Azt üzente, hogy a művészet már nemcsak a tehetősek és az elit kiváltsága, hanem mindenkié.

Egy évtizeddel később aztán Rogers Londonban is megtapasztalhatta, hogy olykor nehéz lázadónak lenni: a Lloyd’s of London főhadiszállásának megtervezése után ugyanúgy kapott hideget-meleget, mint Párizsban, hogy aztán napjainkra már elképzelhetetlen legyen a város központja Rogers épülete nélkül. 

 Lloyd’s of London Lloyd’s of London

Arccal a fenntarthatóság felé

Miután befejezte a munkát Renzo Pianoval, 1977-ben céget alapított Richard Rogers Partnership néven (ma: Rogers Stirk Harbour + Partners). Későbbi éveiben az urbanizmus, a fenntarthatóság és a városfejlesztés felé fordult, 1998-ban a brit kormány megbízta egy olyan munkacsoport felállításával, amelynek célja a brit városok lehetséges jövőképének felvázolása volt. A munka eredménye a Towards an Urban Renaissance című könyv, amely több mint 100 ajánlást fogalmazott meg a várostervezést illetően. 2001 és 2008 között a londoni polgármester, Ken Livingstone építészeti és urbanisztikai főtanácsadója lett, de két barcelonai polgármesternek is segített városfejlesztési kérdésekben. 

Egy 2018-as interjúban elmondta, hogy minden ellenvéleménnyel szemben valós probléma az éghajlatváltozás, és mivel az építészet bizonyos szempontból a problémamegoldásról szól, hozzá kell járulnia a bolygónk védelméhez.

Szerinte ha megtanuljuk, hogy kicsi elektromos autóval is kiválóan lehet közlekedni, akkor már nem lesz nagy autókra szükség, a nagy autókra szabott utakat pedig használhatjuk fontosabb dolgokra is, mint például a növénytermesztés.

Borítókép: A Maggie’s Center gondozási központ




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Brit Építészek Királyi Intézete: a koronavírus egy igazi katasztrófa a szakma számára

Brit Építészek Királyi Intézete: a koronavírus egy igazi katasztrófa a szakma számára

Csökkenő fizetések, jogellenes elbocsátások, az amúgy is meglévő problémák még láthatóbbá váltak. 

Aki zenészként, majd építészként is kivívta az elismerést

Aki zenészként, majd építészként is kivívta az elismerést

Szerdahelyi Lászlóra emlékezünk.

Hirdetés