Hirdetés

Paloták aranykora

Az Almásy, Dreher, Kincsem és Wagner paloták felújítása az Optinvest Zrt. és a Pyxis Nautica együttműködésében. Cikkünk az OCTOGON magazin 173-as (2022/1-es) lapszámából.

 

A szerencsés túlélő: az Almásy palota 

Pollack Mihály jelentős életművet hagyott hátra, mégis kevés maradt fenn a Pestet egy időben jórészt meghatározó palotáiból. Épp ezért is különleges érték a hamarosan megújuló Almásy Palota a Szép utca és Reáltanoda utca sarkán.

„A zsadányi és törökszentmiklósi Almásy család régi nemesi família volt, nemességét 1677-ben erősítette meg Bécsben I. Lipót király, aki ekkor címereslevelet is adományozott az Almásyaknak.”


A hatalmas vagyonnal és tekintéllyel bíró, szerteágazó család hírnevét és anyagi javait Almásy János alapozta meg, aki 1677-től a királyi tábla hites jegyzője, 1693-tól Heves és Külső-Szolnok vármegye alispánja volt. 1751-ben megszületett Almásy Ignác, aki élete során jászkun kapitány, több vármegye főispánja, ülnök, kamarás és alkancellár lett egyszemélyben. Az 1810-es években azonban Pesten fogott építkezésekbe.

A 19. század első éveiben, a pesti városkapuk és városfal bontásával új perspektívák nyíltak az egyre duzzadó kereskedőváros fejlődése előtt. A korábban irányok nélkül alakuló város elindulhatott a szervezett, modern fejlődés útján. Az 1808-ban alakult Szépészeti Bizottmány városrendezési tervének nyomán 1812-ben a mai Belváros területén parcellázásba kezdtek azzal az elgondolással, hogy azokon pompás és igen drága lakóházak épülhessenek. Almásy gróf 1815-ben, kapcsolatai és hatalmas vagyona révén jutott hozzá a Szép és Reáltanoda utca sarkán lévő telekhez, ahova két évvel később már saját, egyemeletes városi palotát építtetett magának. A tervezéssel sikerült Pollack Mihályt megbíznia, aki ekkorra már három házat is jegyzett az utcában, amelynek kijelölésében, mint a Bizottmány aktív tagja, ő is részt vett. Noha az 1830-as évekig hatalmas lendülettel épített bérházakat, palotákat, amelyek a megújuló Pest városképét is nagyban meghatározták, ezekből csak kevés maradt meg az utókor számára.
 

Pollack eredetileg franciaerkélyeket tervezett a középső tengelyekre, a helyette megvalósult kőbábos megoldás valószínűsíthetően nem az ő munkája

A szerencsés túlélők egyike az Almásy Palota, ez a nemesi rezidencia, amelyről többen úgy vélik, hogy tervezőjének egyik legkarakteresebb, legszebb alkotása. Mivel a Pollack-féle tervek fennmaradtak, így jól megfigyelhető, hogy az eredeti elképzelésekhez képest mennyiben módosult a palota kialakítása. Legszembetűnőbb, hogy nem épült meg a tervezett második emelet, a döntés okait – egy kutatás szerint – Almásy gróf végrendeletében anyagi okokkal magyarázza. Ugyanakkor a homlokzati kiképzés is eltérő lett, a tervekben több, utcára néző ajtó és erkély is szerepelt. Az összhatás így is elegáns, mívesen díszített lett. A lépcsőház fölé egy későbbi átalakítás során üvegtető került, az udvar kialakításának különlegessége pedig a végében elhelyezett kagylószerű kiképzés, concha.

Az épület 1850-ben a Győry család kezébe került, majd leányágon öröklődve 1885-ben a Szapáry család kezdte el használni, akik a maguk igényei szerint korszerűsítették, de szerencsésen megőrizték. A historizáló szellemben modernizálódott belső térbe felbecsülhetetlen értékű – El Grecót, Tizianót és további remekeket magába foglaló – műgyűjtemény költözött Velencéből, egyenesen a baráti kapcsolatban levő dózséktól. 1907-ben azonban tűz ütött ki, amely komoly károkat okozott az épületben, és egyaránt megsemmisültek a belsőépítészet munkák, valamint a képzőművészeti ritkaságok is.
 

1910-ben Szapáry László gróf a főlépcső mennyezetében üvegtető kialakítására kért és kapott engedélyt

Az újjáépült és ezáltal ismét valamelyest átalakult épület a 20. század első évtizedeiben többször gazdát cserélt. Az 1930-as években, egy a tömbben terjeszkedő divatipari vállalkozó szerezte meg a palotát, amit le is kívánt volna bontatni, de a főváros, a ház műemléki jelentőségére hivatkozva, ezt sikeresen megakadályozta. A II. világháborút követő államosítás nyomán az ingatlan a Kereskedelmi Beruházási Vállalat székháza lett, tetőterébe ekkor további szinteket építettek.

A leromlott állagú, többször átalakult, de a Pollack-jegyeket még így is magán jól viselő palotát az Optinvest Zrt. vásárolta meg, és három másik palotával egyidőben újítja fel. Belső tereiben egyedi irodavilágot alakítanak ki, ahol – a klasszikus formákat meghagyva – modern bútorokkal, freskókkal vagy akár nyers betonfelületekkel igyekeznek majd finom kontrasztot, történeti kapcsolatokat teremteni régi és új között. A kibővülő pince és az udvar fölé üvegtető, a hátsó traktusra pedig modern ráépítés kerül. Megszűnnek a földszinti mezzanin-beépítések, így a terek eredeti belmagasságukkal és pompájukkal újulnak meg, a freskók is előbukkannak majd a fedőfestékek alól. A piano nobilén reprezentatív tárgyalókat és irodákat alakítanak ki, az udvarból nyíló egykori kocsiszín és istálló pedig közösségi térré alakul.



Fuvallat a Molnár utcában

Az Otto Wagner munkatársaként Budapestre érkező Kallina Mór hamar saját jogon is hírnevet szerzett magának. A főváros néhány középülete mellett számos villája és jellegzetes palotája valósult meg elképzelései nyomán, most a Molnár utcában levő nyeri vissza eredeti pompáját.
 

A műemléki pontossággal megújuló homlokzat mögé kortárs elemekkel játszó belső tér kerül

Jó idők járnak a morvaországi születésű – és a legenda szerint a fiatal magyar fővárosba szinte azonnal beleszerető – Kallina Mór építész megmaradt munkásságának egy részére. Több belvárosi palotája után az utóbbi időben két jelentős épülete újult meg: az 1899-ben elkészült Budai Vigadó, valamint a Weiss Manfréd és családja számára épített Andrássy úti eklektikus villa, amelyben tavaly nyílt szálloda. Jelenleg pedig a belvárosi Molnár utcában található, kevésbé ismert palotájának készíti felújítási terveit Tótszabó Tamás (Pyxis Nautica).

Az 1844-ben Morvaországban született építész prágai, majd bécsi tanulmányai után került az akkor még szintén kezdő Otto Wagner irodájába 1869-ben. Egy évvel később a pesti izraelita hitközség Wagnert bízta meg a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga megtervezésével. Wagner az építkezés vezetésére, a szerkezeti és részlettervek elkészítésére pedig Kallinát kérte fel, aki ekkor két évre Pestre utazott. A zsinagóga építési feladata mellett a város szellemisége olyannyira magával ragadta, hogy végül Budapesten maradt, és sorra vállalta az eleinte a hitközségből érkező palota-megbízásokat. Az idővel magyar állampolgárságot szerzett Kallina tervei alapján, a klasszicista és reneszánsz hagyományos stílusjegyeit megőrizve épült meg jó pár terézvárosi, Andrássy úti és belvárosi palota. 1879-ben kezdett hozzá a budavári Dísz térre építendő Honvédelmi Minisztérium épületének tervezéséhez, majd az ehhez kapcsolódó Honvéd Főparancsnokság elkészítéséhez, amelyek a II. világháború során olyan súlyos károkat szenvedtek, hogy máig torzóként állnak. A századfordulóval Kallina székhelyét a budai Városmajor utcába, egy saját tervezésű villába helyezte át, itt folytatta egyedül – a későbbiekben majd Árkay Aladárral – tervezési munkáit, ekkor már főleg budai villák megvalósítására koncentrálva.
 

A ház homlokzata épségben maradt, az eredeti márvány és mészkő lábazatok is intaktak

1890-ben készült el a Belváros déli részén, a Molnár utca 28. szám alatti kétszintes, neobarokk hatású palota Mocsonyi György számára. Az arányos méretű, visszafogott, mégis pompás palota belső terében nagyvonalú lépcsőház és elegánsan díszített termek sorakoztak. A belső udvar felé U alakban nyitott épület kvázi kiegészítéseként a századfordulóra a Váci utca felől egy lényegesen magasabb, négyszintes lakóházat csatoltak. A Molnár utcai ház aránylag szerencsésen élte túl a 20. század viharait és az egyes belső átalakítások ellenére alapvetően jól őrizte meg eredeti formáját.

A házban egy időben egy állami tervezővállalat működött, amely az 1980-as években, a saját igényei szerint, posztmodern formában alakította át a belső tereket. Az udvarát befedték, de lényeges szerkezeti változás nem történt az épületen, elegáns lépcsőházát és a szellős, finoman díszített szobáinak nagy részét meghagyták. Homlokzata épségben maradt, az eredeti márvány és mészkő lábazatok is intaktak. Az épület 2008-ban kerületi védettséget kapott.
 

A főlépcsőház is megmaradt eredeti kialakításában, mellette lifttel egészült ki a 80-as évekbenAz udvart befedték, de lényeges szerkezeti változás nem történt a belső tereket illetően. A Molnár utcai ház aránylag szerencsésen élte túl a 20. század viharait

A Pyxis Nautica tervezte megújuló, az irodafunkciót megtartó épület alapvetően hű kíván maradni az eredeti elképzelésekhez, a Kallina Mór-féle örökséghez, ugyanakkor egy-egy modern tónussal fogja felpezsdíteni a tereket. Az utcai traktus elegáns, századfordulós, belvárosi palota hangulatot idéz majd, de modern színekkel, fiatalos parkettával, kortárs festők falfestményeivel, itt tárgyalók és közösségi terek kapnak helyet. A fedett udvarra nézve egy urban jungle tárul majd fel pálmákkal, banánfával, madárcsicsergéssel. A 2023 januárjában elkészülő felújítás során az épület visszanyeri eredeti arculatát, de egyben egy friss fuvallatot is kap majd.



Kincsem belvárosi rezidenciája

A Belváros közepén található egy megkopott palota, udvarában sokáig egy istálló is állt. Itt lakott az Európa-szerte csodalóként emlegetett Kincsem, a palotában pedig a társasági élet középpontjában fürdőző Blaskovich Ernő, tehetős ménestulajdonos. A Reáltanoda utcai Kincsem Palota hamarosan ismét élettel telik meg.
 


A tápiószentmártoni nemesi család jómódú sarjaként született Blaskovich Ernő ismert agglegény, társasági férfi, korának szinte minden fontosabb rendezvényén felbukkant. Legnagyobb hírnevét azonban mégis az azóta is csodaszámba vett versenylovával, Kincsemmel szerezte. A hírnév mellé persze jelentős bevétel is járult, hiszen a futamok után járó díjazás a már amúgy is tehetős földbirtokost illette. Blaskovich ugyanakkor a pesti Belvárosban szolid palotát építtetett magának és az idővel világhírűvé vált lovának.

A tervezéssel a korábban Ybl Miklós munkatársaként dolgozó és épp akkor saját irodát nyitott Bukovics Gyula építészt bízta meg. Ez lett Bukovics egyik első önálló munkája, majd idővel számos jelentős bérházzal – többek között a Kodály körönd két fontos tömbjével, a Hübner- és az Andrássy-udvarral –, illetve a Földművelésügyi Minisztérium épületével gyarapította a fővárost, de ismertté vált a turai Schossberger kastéllyal is.
 

A ház megkopottan ugyan, de számos elemében őrzi eredeti pompáját

A Reáltanoda utcában 1877-78-ban megépült kétszintes, négytengelyes, arányos, a cinquecento jegyeit felvonultató – egyes vélemények szerint részben a firenzei Pitti palota ihlette, ahol a robusztus élményt szintén kváderkövekkel nyerik el – neoreneszánsz épületet a megrendelő alapvetően maga és lova számára rendezte be. A földszinten házvezetőként kapott lakást egy visszavonult színésznő, Szabó Karola is, aki hosszú évtizedeken keresztül hűséges társa volt Blaskovich Ernőnek:

„ki számos éveken át terhes gondjaimat velem készséggel s jóindulattal megosztotta, betegségemben engem kiváló gonddal, hűséggel, egész odaadással ápolt, háztartásomat teljes megelégedésemmel és előnyömre vezette” – írta róla végrendeletében a kisasszonyra hagyott értékes kincsek kíséretében.

Blaskovich dolgozószobája, amelybe még árnyékszéket is tetetett (a képen bal oldalt látható)

A palota belső udvarában istálló állt a csodaló számára, hiszen Blaskovich, érthető módon, szerette mindig közelében tudni féltett kincsét. A ménestulajdonos gazda emellett ismert volt arról, hogy házában rendszeresen tartott bálokat, társasági eseményeket, amikre még külföldi előkelőségek, nemesek is előszeretettel ellátogattak. Az események pedig szinte sosem érhettek véget a csodaparipa megtekintése nélkül.

A ház egyedi berendezésének, valamint eredeti tapétájának erőteljesen megkopott fragmentumai mind a mai napig megmaradtak. Blaskovich, dolgozószobájába még külön árnyékszéket is építtetett. A tulajdonos halála után, leszármazott híján, a ház még egy ideig a család tulajdonában maradt, későbbi sorsáról kevés a fellelhető információ. Ráday Mihály korábbi közlése nyomán úgy tudni, hogy a Kincsem számára emelt istállót a háztömb túloldalán álló hajdani Úttörő Áruház használta raktárnak, a kocsiszínt lakássá alakították át, a palota tereit feldarabolták, azokból kisebb bérlakásokat hoztak létre. Az épület évek óta üresen áll, korábbi pompája szinte teljesen megkopott, de töredékeiben fellelhetőek az egykori kidolgozások, ornamentikák.
 

Az eredeti felhasznált nemes anyagok időtállóságát bizonyítja a még ma is fellelhető tapétaA lépcsőház ornamentikái és színezett ablakai is lényegében épségben élték túl a viszontagságos évszázadot


A ház szerkezete viszont alapvetően ép, ezért az elmúlt években előszeretettel használták rendezvények vagy filmforgatások helyszínéül. Ebben az állapotában lelt rá jelenlegi tulajdonosa, és a további három belvárosi palotához hasonlóan ide is az eredeti értékekre építő, de némi mai árnyalatot kapó minőségi irodákat képzel.



Szolid fényűzés / Téli rezidencia a belvárosban 

A valaha még pálmafáknak is otthont adó egzotikus, a Károlyi-kertre néző telekre 1884-ben épült visszafogott belvárosi palota. Az épületet későbbi tulajdonosai a maguk igényei szerint bővítették és alakították át, utoljára Dreher Jenő ismert sörgyártulajdonos töltötte itt családjával téli hónapjait.
 



A schwechati születésű Eugen Anton Dreher, akinek nevét leginkább Dreher Jenőként ismerhetjük, maga volt a 20. század első felének sikeres iparmágnása, aki nem csak családi öröksége és üzleti kapcsolatai, hanem házassága révén is hatalmas szeletet hasíthatott ki a hazai serfőzés piacából. Apjától, Dreher Antaltól örökölte meg a részvénytársasággá alakuló, már akkor is jelentős piaci pozíciót birtokló óriás sörgyárat, majd sorra vásárolta be magát a konkurens kisebb sörfőzdékbe. Birodalmára a koronát a budafoki sörgyáros család lányával, Haggenmacher Berta Lujzával kötött házassága jelentette, amelynek eredményeként a két család egymás üzleteiben is részt vett, azokat erősítette. A Dreher–Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt. idővel hatalmas söripari konszernné nőtte ki magát.

Az 1936-ban az ország legnagyobb keresetű földbirtokosaként és gyártulajdonosaként számontartott Dreher Jenő amellett, hogy a gyár munkásainak életét számos jóléti intézkedéssel igyekezett könnyíteni, a maga kényelméről is megfelelően gondoskodott. A Dreher–Haggen- macher házaspár az év nagy részét a martonvásári családi birtokon, az 1897-ben megvásárolt Brunszvik kastélyban töltötte, majd a Belvárosban vásárolt téli rezidenciát magának. A választásuk az akkori gróf Károlyi, ma Ferenczy István utca 20-as szám alatt álló kétszintes, kevésbé hivalkodó neoreneszánsz palotára esett.
 

A Károly-kert szomszédsága szellős panorámát és kellemes benapozást nyújtA palota eredeti szépségéről ma már szinte csak a homlokzat finomságai árulkodnak


Az eredetileg feltételezhetően Tutkovits István tervei alapján 1884-ben épült, a maga idejében igen visszafogott méretűnek számító belvárosi palotát Beregszászy Lajos rendelte meg az építő- mestertől. Az épület későbbi tulajdonosa Paul Pál lett, aki Hajós Alfrédot bízta meg annak bővítésével, valamint a homlokzat átépítésével. Ismerve Hajós egyéb épületeit, a palota 1922-es átformálása munkásságának egy szokatlan kis ékköve. Hat évvel később már valóban a Dreher–Haggenmacher házaspár birtokában volt a palota, és ők is bővítést vizionáltak, aminek tervezésére Sorg Antalt kérték fel. Ekkor valósult meg az épülettömb hátraugratott ráépítése is.

Dreher Jenő, nem sokkal cégbirodalma 1949-es államosítása után az akkor még a család birtokában levő palota falai között lelte halálát. Hamarosan azonban a ház is a cég sorsára jutott, az 1950-es években óvodává kívánták átalakítani, ehelyett végül irodákat létesítettek a díszes szobákból. Feljegyzések szerint eleinte az Észak-pesti Háztartási Bolt Vállalat, majd az ebből létrejött Fővárosi Háztartási és Illatszerbolt Vállalat birtokolta a palotát a rendszerváltásig.
 

A maga idejében igen visszafogott méretűnek számító belvárosi palota 1884-ben épült

A Károlyi-kertre néző, nagyjából 1000 négyzetméteres valódi kis gyöngyszemre 2021-ben lett figyelmes Dobos Máté, aki hosszútávú befektetési lehetőséget látott a leromlott állagú, de kopottságában is visszafogottan elegáns palotában, amely sajnos mára mindent elvesztett eredeti pompájából. Noha akkori tulajdonosa csak bérlőt keresett a házba, de sikerült őt meggyőzni, hogy abban az állapotában lényegében kiadhatatlan a ház, amely így bekerült az Optinvest Zrt. portfóliójába. Most, négy társával együtt, homlokzata látványos, ideiglenes aranyponyvába burkolódzik, hogy eközben mögötte butik irodaházként újulhasson meg. A beépülő pince fölé üvegfödém kerül, az üvegtetővel ellátott udvarban pedig pálmakert létesül. A hátsó traktus helyére egy modern szárny épül, ahol irodákat alakítanak ki, míg a megújuló utcai fronton reprezentatív tárgyalókat és közösségi helyiségeket nyitnak.
 

 

Optinvest Zrt. | Web | Facebook
Pyxis Nautica | Web | Facebook | Instagram

 

 

Még több és nagyobb fotó a képgalériában!




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Visszakapta a századfordulós állapotát a Budavári Palota első helyreállított épületrésze

Visszakapta a századfordulós állapotát a Budavári Palota első helyreállított épületrésze

Helyreállították a déli összekötő szárny eredeti homlokzatát.

Márciusban új művészeti múzeum nyílik Bécsben

Márciusban új művészeti múzeum nyílik Bécsben

Az Albertina Modern múzeumot Hans Peter Haselteiner iparmágnás 57 millió euróval támogatta.

Nincs találat!

Hirdetés