A jó építészet nevel, gyógyít, éltet. Götz Eszter írása arról, számára mit jelent az építészet. 

Vonalak, formák, anyagok. Szerkezettan, szilárdságtan, gépészet, statika. Rajz, művészet, filozófia. Edukáció, közösségformálás, jövőképünk alakítása. Ez mind az építészet. Erről a komplex szakmáról, tudományról, művészetről sokan sokfélét gondolunk. Most Götz Eszter gondolatait olvashatjátok arról, hogy számára mit jelent az építészet. 

Lassan harminc éve, hogy építészetről írok, mégis gyakran kell magyarázkodnom, amikor kiderül, hogy bölcsész vagyok, nem építész. Hogy mit akarok mégis, kérdezik óvatosan, hiszen nem tanultam az épületszerkezetekről, gőzöm sincs a szilárdságtan, az anyagismeret, a gépészet rejtelmeiről. Ez mind igaz. Ellenben látok, érzek és tapasztalok, ahogyan mindenki, aki házban él, házak között mozog, városokban vagy falvakban tölti a napjait. Elbűvöl egy házfalra vetett árnyék, egy utcakép ritmusa, egy izgalmas tapintású felület, egy jó arányú tér, egy okosan működő, emberközpontú ház. Az építészetet sokkal többre tartom, mint anyagok, szerkezetek és térformák együttesét. Számomra ez az élet meghatározó kerete, némán, de állandóan működő hatás, ami nem csupán a szokásainkat, de gondolatainkat, vágyainkat és jövőképünket is folyamatosan alakítja.

A tér, amelyben élünk, megalázhat vagy fölemelhet, taníthat pazarlásra vagy mértéktartásra, káoszra vagy rendre. A saját terünk arányai, stílusa, kidolgozottsága mi magunk vagyunk. 

Ezért tartom nagy bajnak, hogy Magyarországon az építészet egy szakma belügye. Hogy az építészetről szóló kommunikáció jóformán csak az építészeket érdekli. Ahogyan a gyógyítás nem a gyógyszergyárak vegyészeire tartozik, úgy az építészet sem csupán az építészekre. Ők tervezik, de a tér azé, aki megrendeli, kiválasztja és használja, belakja. Az építészet képes közösséget formálni és közösséget rombolni, képes életet teremteni és igen, ölni is képes. Ha rajtam múlna, már az óvodában megkezdődne a térrel való foglalatoskodás, hogy mire egy gyerek felnő, megértse, hogy az ő kezében van a döntés, hogyan él. Mert a külső és a belső tér között nagyon is szoros a kapcsolat. Ha idekint van lehetőség, van szabadság, van józanság, van figyelem, rend és ízlés, akkor odabent sem lehet nagyon másként. Ha az építészetből szórakoztatóipar lesz, egyszer használatos élmény, káprázat, akkor ugyanúgy emberellenes, mint ha börtönszerű lakócellákat teremt, vagy ha minden létező helyet elvesz a természettől.

A jó építészet nevel, gyógyít, éltet. Nem önmagára figyel, hanem szolgál. Nem állít, hanem kérdez. Nem flörtöl a szépséggel, hanem felmutatja. Nem hiteket fogalmaz meg, hanem hitet ad. 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

A Nemzeti Táncszínház eleven épülete táncba hívja a közönséget is

A Nemzeti Táncszínház eleven épülete táncba hívja a közönséget is

Az épület közösségi karaktere közel áll a Nemzeti Táncszínház szellemiségéhez.

Nekem az építészet példátlanul izgalmas világ

Nekem az építészet példátlanul izgalmas világ

Zubreczki Dávid, az Urbanista blog szerzője írt arról, számára mit jelent az építészet. 

Nekem az építészet: kommunikáció

Nekem az építészet: kommunikáció

Rajcsányi Gellért, a mandiner.hu főszerkesztőjének gondolatai az építészetről. 

Hirdetés