Kutatóablak

Egy korábbi lapszámunkban megjelent, GUBAHÁMORI által tervezett gödöllői Kútházban kialakított újhullámos kávékortyolóról készült cikkünket annak kapcsán osztjuk meg, hogy a stúdiót e projektje kapcsán jelölték a 2022-es Piranesi-díjra, amihez ezúton is gratulálunk!

• Szöveg: Molnár Szilvia
• Fotó: Danyi Balázs, GUBAHÁMORI
• Olvasási idő: …

Kicsi test, hatalmas lélek, ez jutott eszembe, amikor a gödöllői vasútállomáshoz, így a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem neobarokk főépületéhez közel található kútház kávézóvá átalakított épületének történetét megismertem. Cikkünk az OCTOGON magazin 169-es (2021/5-ös) lapszámából.
 

Úgy kezdődött, hogy megláttam azt a néhány fotót, amiből összeállt ez az anyag, és többször átalakított régi épületnek (barokk?) gondoltam a kútházat. Élőben már bizonytalanná váltam, nem az épület maga, inkább a környezete sugallta: ez nem az, aminek elsőre képzelted. Az emblematikus neobarokk főépülettől déli irányban négy lakóépület áll, három kissé lejtős terepen, ezek közelében találjuk a kútházat, e teret alkotó együttessel átellenben pedig a negyedik lakóépületet. A népies klasszicista építészettől kölcsönzött vaskos elemekkel és filigrán épülettagozatokkal létrehozott szocreál házak ezek, id. Rimanóczy Gyula és építészirodájának tervei alapján, 1954-1958 között épültek.

A vasút felől érkezve, a liget fái közül fokozatosan tárulnak fel a magában álló negyedik sajátosságai: a rézsűs támfalakra jellemző, a lábazatnál kiszélesedő falazat, a tömör és áttört felületek sajátos ritmusa, a franciaerkélyek karcsú, hurkoltacél korlátjai. Néhány lépés és már a nyolcszög alaprajzú kútháznál járunk: más lépték, de hasonló „szoknyás” falazat, egyenletes ritmus, hurkolt, itt már halat formázó ablakrácsok.
 

Azt már Guba Sándortól tudom, hogy a kútház ugyancsak id. Rimanóczy-féle épület, ha a közhíre meg sem közelíti az egyetem neobarokk épületét, de országos műemléki védettség alatt áll. A környező szocreál házakkal azonos időben épült, kétszintes, a terepszint alatt található a kút (ma is működőképes állapotú), földszintjén egykor függesztett szivattyú működött, ennek emlékét őrzi egy hatalmas kampó a mennyezet közepén. A mondott házak vízellátására építették ezt a kútházat, valamint két társát: egyikük a mai sportpályák melletti területen található, másik a Fácános irányában, egy mezőgazdasági terület közepén. A második világháború utáni években ez a terület még nem rendelkezett teljesen kiépült közvízhálózattal, egyenetlen volt a vízellátás, ezért kellettek ezek a kútházak.

Külön történetet, sőt tematikus városi sétát érnének meg Gödöllő „vizes” épületei.

Többek között ott az egykor a kastély parkját vízzel ellátó, a mai Erzsébet-parkban álló barokk Kálvária belsejében megbúvó vízmű, az egyetem neobarokk épületének is van egy saját víztornya, de talán a leglátványosabb ilyen jellegű építmény az 1955-ben Jánossy György és Czebe István tervei alapján épült víztorony. Csupán néhányszáz méterrel a kávézó-kútháztól található, szintén műemlék, jelenleg sajnos igen elhanyagolt. Rendeltetésükön túl motívumaik is kapcsolatot teremtenek ezen épületek között a vízre utaló ábrázolásaikkal: a Jánossy–Czebe-féle víztorony bejárata fölött Borsos Miklós „Arion és a delfin” című bronz domborművét láthatjuk, a kicsiny kútház ablakrácsán ismétlődő mintaként ott a hal, tetőjén egy szélkakas, pontosabban „szélhal” jelzi a szélirányt, az építészek fotók alapján tudták teljes egészében rekonstruálni a töredékesen fennmaradt formát.

Tulajdonképpen e kútház csak rövid ideig tölthette be eredeti szerepét, mert környezetét elérte a fejlesztés, a házakat viszonylag hamar a közműhálózatra kapcsolták. Különböző vállalkozások vették bérbe fenntartójától, az egyetemtől a kútházat, míg végül jelenlegi bérlőjéhez került, és ezzel kezdetét vette eddigi egyetlen szakszerű felülvizsgálata, átfogó renoválása, átalakítása.

Tömör téglából épült falait jó állapotban találták a tervezők, a tető tartószerkezete stabil volt, a héjalást kellett újjáépíteni. Ha ma felpillantunk a mennyezetre, halszálkás burkolást láthatunk, melynek egyik inspirációs forrása az épületről talált archív fotón, valamint a környék lakóházain megfigyelhető hasonló burkolatú bejárati ajtó mintázata. Eredetileg két bejárata volt az épületnek, az egyik egy kis portásfülkébe nyílt az utcáról, ide most fix üveges nyílás került az eredeti nyíláskeret-méretnek megfelelően, a másik, a szivattyútérbe vezető bejárat a portásfülkeivel szemben nyíló jelenleg a külső teraszra vezet. Valamikor a ’80-as években harmadik ajtót is nyitottak az épületen, ma ez a főbejárat.
 

A puritán, öntött betonpadlózat alkalmazásával az ipari múltra utaltak a tervezők, a belső térről készült fotókon látható, hogy a padozaton, a fix ablakos szakasz felé eső részen alakították ki a föld alatti kúttérbe vezető lejáratot, amiből a belső térben persze csak az aknatető látható. A vendégtér egységét látványos, tolóajtós, acélszerkezetű, csupán lakkal felületkezelt doboztér bontja meg, ebbe került a személyzeti és a vendégmosdó, ez is erősíti a tér ipari karakterét. Zárásként elárulom egy fontos mozzanatát ennek az értékteremtő történetnek.

Az épület múltja előtt tisztelgő egyedi indusztriális berendezési darabokat, tér- és felületalkotó elemeket, melyeket szintén GUBAHÁMORI tervezett, jórészt teljes egészében a megbízók készítették el, ugyanis családjukat – a cukrászok és baristák mellett – remek kézügyességű mesterek alkotják. Ezzel megbízó és megbízott közösen nyitottak egy apró, de fontos kutatóablakot Gödöllő 20. századi építészet- és ipartörténetére.