Maradandó installációk, örök élmények az idei HelloWood Off-Mustrán.
A koronavírus-járvány két hulláma közt éppen sikerült megrendezni a Hello Wood hagyományos építészeti alkotófesztiválját idén augusztusban. Kisebb csoda volt, hogy összejött a program, de a stúdiónál úgy gondolták, ez a nyár se maradjon építés nélkül – és a körülményekre tekintettel különösen emlékezetessé vált a mostani tábor.
Autóval, a Balaton túloldaláról érkeztem az Off-Mustrára, átrágva magam a Somogyi-dombság lendületes ívein, a Balaton-part kacskaringóin, végül a Balaton-felvidék szűnni nem akaró hajtűkanyarjain, a hangulat kedvéért folyamatos viharban. Tíz méter egyenes – ennyi volt minden vágyam a megérkezéskor, és meg is kaptam a szállástól az alkotótáborig vezető nyílegyenes úton. A kényelmesen elnyúló fasor mentén a többség gyalogolt; ideális út beszélgetni, ráhangolódni az építészet szakrális terére. Ahol aztán fokozatosan feltárultak az alkotófesztivál csodái.
Épületek, installációk, emlékfoszlányok, tárolóhelyiségek, gépek, anyagok, kilátó tavalyról, az A kabin, olasz, argentin építészek munkái, némelyikben idén is aludtak a tábor idején. Fáradt, de mosolygós arcok. Utolsó nap!
A Hello Wood táborai 2010-ben indultak, az elsők közt, azóta pedig számtalan építészeti tábort rendeznek szerte az országban. Kivéve idén: a koronavírus-járvány karantént, egzisztenciális és szervezési bizonytalanságot hozott, ahogy a zárónapon az egyik alapító, Huszár András elárulta, egy borongós hangulatú megbeszélésen a Hello Wood vezetése is lemondott a táborról: nem racionális, ha van is halovány esély, a határidő kegyetlenül szoros, eleve extra erőfeszítés a karanténból szervezni a stúdió életét. Mindezt türelmesen végighallgatta egy másik alapító, Pozsár Péter is, majd csendesen megszólalt:
„Nem.” (Vagyis nem a nem-szervezésre.) És ez a halkan, nyugodtan kimondott három betű mindent megváltoztatott.
Nyolc egyetem építészhallgatói gyűltek össze az Off-Mustrán, hogy közösségi installációkat készítsenek a Művészetek Völgye településeire, Vigántpetendre, Kapolcsra és Taliándörögdre. A diákoknak egyedülálló élményt ad, hogy az ötleteik, terveik megvalósulhatnak, hogy egy közös alkotói helyzetben vehetnek részt az egyetemi oktatókkal. Hasznos tapasztalat a helyszíni építés is: a gyönyörű, inspiráló környezetben olyan helyeket fedeztek fel, amelyek az ott élők, és az évente visszatérő Hello Wood-csapat számára is rejtettek, így friss nézőpontot, sokszor szó szerint új perspektívát hoztak.
Akár a 2021-es fesztivál plakátja is lehetne - Fotó: Szécsi Noémi
Az elkészült hét alkotás mindegyike egy-egy különleges helyi történethez kapcsolódik. Az egyébként is gyönyörű környéken az installációk végigjárása extra programpontot nyújthat egy kirándulás során, annál is inkább, mert az idei objekteket maradandónak szánják, sőt némelyik a továbbfejlesztés ígéretét és lehetőségét is magában hordozza.
A projektek
Az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának Nessius padjai a Vigántpetend feletti dombon található Római Őrtorony kilátó köré települtek. A csapatot elkápráztatta a tornyot körülvevő természeti környezet és a kilátás a Dörögdi-medencére. A megállásra, merengésre bíztató pad-kompozíciónak nem akartak egy pontot kitűzni a lankás dombon: két szalagdarab bukkan ki a rézsűkből, amelyek bármikor tovább kígyózhatnak a környező dombokon.
 Fotó: Szécsi Noémi Fotó: Szécsi Noémi |
Nessius | Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar
Csapatvezetők: Fülöp Tamás, Oravecz Péter
Csapattagok: Kósa Roland, Kurmai Kristóf, Sápi Tamás, Vadász Róza, Virág Norbert
A Budapesti Műszaki Egyetem és a győri Széchenyi Egyetem közös csapatot indított. Installációjuk, a Centipad Vigántpetend főutcáján két ház közötti csurgó-résre reflektál, amely jellemző településképi elem. Koncepciójuk ezt a különleges, meseszerű teret alakítja át és terjeszti ki egy többfunkciós ülőbútor formájában. A „foghíj” előtti teresedésre készített bútordarab a rés méreteit lekövetve kikúszik belőle és körbeöleli a zöldfelületet.
 Fotó: Szécsi Noémi Fotó: Szécsi Noémi |
Centipad | Budapesti Műszaki Egyetem és Széchenyi Egyetem
Csapatvezetők: Bach Péter, Élő József, Lassu Péter, Zétényi Zsófia
Csapattagok: Angelidisz Aphrodite, Fülöp Botond, Gévai Borbála Ilona, Kovács Attila, Magda Zsófia, Szabolcs Marcell Gábor, Szemes Viktória, Truhlig Noémi
A Pécsi Tudományegyetem alkotása, a beszédes nevű Lépcső, a régi kapolcsi faluhatáron fekvő elszigetelt, fákkal benőtt teret teszi megközelíthetővé. A kis liget az évszázadok során volt már temetkezési hely és szánkódomb is. A község lakosainak szándéka, hogy újra a közösség számára használható hely legyen belőle. Ezt a gondolatot szeretné segíteni a lépcső, amely a ráhajló növényzettel kapuszerű bejáratot alkot.
 Fotó: Szécsi Noémi Fotó: Szécsi Noémi |
Lépcső | Pécsi Tudományegyetem
Csapatvezető: Zilahi Péter
Csapattagok: Halupa Eszter, Kovács Brigitta, Lukács Fanni, Milanovic Cecília, Török Zsolt Imre
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem csapata a kapolcsi temető ravatalozójába készített különleges ülőpadokat. A padok elkészítéséhez előző táborokból maradt faanyagot tömbösítettek, majd egy japán felületkezelési technikát, a shou sugi ban-t alkalmazva tartósítottak. A kb. 300 kilós fatömbök felületét nyílt lánggal perzselték meg, így megmaradt a nyersanyag esztétikája, de a fa ellenáll az időjárásnak és a kártevők támadásának is. A padok alatti talpfák pedig a temető kerítés elemeinek felhasználásából származnak.
 Fotó: Szécsi Noémi Fotó: Szécsi Noémi |
Padok a kapolcsi ravatalozóban | Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Csapatvezetők: Bene Tamás, Guba Sándor, Vass-Eysen Áron
Csapattagok: Dresch Anna, Soóki-Tóth Anna, Szabolcs Kira, Veres Dóra
Taliándörögd egyik központi közösségi tere a focipálya és környéke, ahol nemrégiben épült szülői összefogással játszótér is. A Budapesti Metropolitan Egyetem csapatának többfunkciós Csocsocsocsó asztala gondoskodik róla, hogy a gyerekek mellett a szülők se maradjanak játékok nélkül. Az extra, négy méter hosszú asztal akár egy középső „zsilippel” meg is felezhető, így a másik oldalon zavartalanul folyhat a malom és sakkjáték vagy az étkezés a felfestett táblákon.
 Fotó: Szécsi Noémi Fotó: Szécsi Noémi |
CSOCSOCSOCSÓ | Budapesti Metropolitan Egyetem
Csapatvezető: Pintér Márton
Csapattagok: Dorka Zsanett, Katatics Kinga, Kiss József, Lippai Vivien Andrea, Lovas Krisztina, Manhertz Ingrid, Szurduk Dóri
A Szent István Egyetem Tájépítészeti Karának háromszöges szerkesztésű Átlátó-kilátója egyedülálló panorámát nyújt a Dél-Bakony vidékére. A csapat a moiré hatás térbeli megjelenítését tűzte ki; az installációval szemben állva sík felület tárul elénk, de közelebb érve a tér kinyílik és belátunk a háromszög alapú hasáb terébe. Az installáció jó eséllyel fog emblematikus pihenőpontként szolgálni az elhaladó biciklisek számára, hiszen már az építés alatt is sok kíváncsiskodó zsongta körül a csapatot.
 Fotó: Szécsi Noémi Fotó: Szécsi Noémi |
ÁTLÁTÓ-KILÁTÓ | Szent István Egyetem - Tájépítészeti és Településrendezési Kar
Csapatvezetők: Török-Szabolcs Bence, Weiszer Ádám
Csapattagok: Bolvári Viktória, Fazekas Gréta, Fazekas Mihály, Klenczner Tamás Áron, Nagy Emese, Pizmány Marcell, Szárnyas Patrícia Helga, Szentkuti Alexandra Edit
A Debreceni Egyetem Szent András templomromhoz készült gótikus ívű < cím nélküli > installációja alázattal közelít a Klastrom megmaradt szerkezetéhez, nem akar ráépülni arra. A szentéllyel szemben, a régi templomhajó elején elhelyezett, bejáratszerű kétszemélyes tér az alkotók szándéka szerint kijelöli az egykori szakrális tengelyt, mintegy újrafogalmazza az 1600-as években megsemmisült templomteret.
 Fotó: Szécsi Noémi Fotó: Szécsi Noémi |
< cím nélkül > | Debreceni Egyetem
Csapatvezetők: Boros Miklós János, Keller Ferenc, Zombor Gábor
Csapattagok: Bodorkos Diána, Czirják Róbert, Kaponyás Klaudia Kármen, Kiss Katalin Kitti, Máté Gábor, Skrabák Julianna, Zsupos Zoltán
Nívós, ötletes installációk születtek, és bár a csapatmunka, a kritikus pillanatok közös átvészelése minden évben jelen van, idén a karanténból kitörve sajátos fénytörést kaptak ezek a jelenségek. „A karantén alatt az egyetemek átálltak az online oktatásra, a közösség, a kézzel készítés élménye még inkább felértékelődött az építészképzésben résztvevő hallgatók számára” – jegyezte meg a Hello Wood stúdióanyaga. A stúdió hitvallása szerint kézzelfogható élményekre van szükség a felelős és érzékeny építészek neveléséhez. És valóban: a koronavírus két hulláma közé beékelt Off-Mustra olyan közösségi élményt jelentett, ami ezúttal különösen sokat jelentett a szerencsés jelenlévőknek.
A „záróünnepségen” Huszár András beszél a Szent András templomromnál - Fotó: Szécsi Noémi
A zárónapi ceremóniák része volt néhány kisebb előadás a Szent András templomrom „színpadán”. A performansz általános sikert aratott, később, az esti buliban is többször szóba került. „Ez azért sült el ennyire jól, mert senki nem szólította fel őket erre – jegyezte meg Pozsár. – Spontán kitalálták, és ez így a legjobb.”
Off-Mustra ‘20 a Hello Wood szervezésében
Ötlet: Pozsár Péter, Huszár András, Ráday Dávid, Tóth Krisztián (a Hello Wood társtulajdonosai)
Koncepció, szervezés: Farkas Anita, Fekete Nóra, Szerencsés Rita
A program a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
