Ennek a Budapest szélén épült családi háznak a leginkább meghatározó motívuma a homlokzatot keretező óarany-réz színű párkányszalag. Erről szóló cikkünket a 166-os, 2021/2-es lapszámból közöljük.

Biztosan el tudja képzelni a tisztelt olvasó azt a helyszínt, építési telket, ami az építészeti ihlet forrásaként működik. Azt az ideális környezetet, ahol házat tervezni már önmagában is a szakma ünnepe, ahol az építész az első helyszíni bejárása alkalmával azt éli át, mint amit Petrarca a Mont Ventoux-n. Nos, az írásunkban bemutatni kívánt családi ház telke nem ilyen helyszín. Szinte tökéletesen ellentéte az ideálisnak: szűk, a szomszédos házak karaktere pocsék, az utcakép kommersz, kivagyi és érdektelen, a keleties tájolású lejtő kiszabályozása pusztán haszonelvű, mintsem átgondolt, változatos, élhető. Noha a közeli erdős részek néhány valamirevaló fája életben maradt a telekhatáron, és a felépült ház emeleti teraszairól látni valamicskét a budai hegyvonulat és a Pilis találkozásából, valójában semmi sincs a helyén.

Megbízó és tervező számára valódi kihívást jelentett tehát, hogy az előnytelen építési szituációból a lehető legjobbat legyenek képesek kihozni. Sajnos, ha nincsenek inspiráló támpontok a tervezési folyamatban, a formálódó épület magára marad, és végeredményben szigetszerű, magányos képletként valósul meg a ház. Houellebecq regényét idézem a címben, ugyanakkor nem a francia író művének fabulája és szüzséje itt a fontos, hanem a címben idézett sziget és lehetőség. Szigetszerű ez a ház, ami valamiféle „értelemteli rend” (V. Papanek) megteremtésére törekszik. Ugyanakkor ez a ház nem kiáltvány, nem kritikai állásfoglalás és még csak nem is az „ordo ab/ad chao(s)” (rend a káoszból) programjának univerzalitása érhető itt tetten. Sokkal inkább a rend és egy racionális rendszer iránti személyes, szenvedélyes elkötelezettség.

Ne ragadjuk le azonban a telek adottságainál, mert ha az épített környezet és az építési telek adottságai előnytelenek voltak is, jól érezhető, hogy Bényei István építész és munkatársai az elmúlt években – sőt évtizedben – rendkívüli rutinra tettek szert hasonló karakterű megbízásaik során. Mint az építésztől hallom: Budapesten elfogytak a reális áron megvehető, jó adottságú építési telkek, és gyakran kell erre a hátrányra reagálni a tervezési folyamat során.

Két, túlságosan is közeli és túlságosan is nagy méretű közvetlen szomszédja okán az épület befelé fordul lakótereivel, amit a ház középtengelyében lévő belső átlátásokkal oldanak fel a tervezők. Ennek a fényből és kapcsolódó terekből álló áramló rendszernek lírai esszenciájaként egy igencsak prózai helyiség, egy kamra, vagy pestiesen szólva egy spájz vált a jelképéve. Savmaratott, opálos, üveghártyás falaival és központi helyzetével ez az apró tároló hasáb megköveteli a benne lévő tárgyak, tárolódobozok, polcok rendjét, ugyanis minden, ami a tárolón belül van, az az áttörő fény miatt árnyékával vetül ki a falak külső felületére. Következésképpen a nappali, a konyha-étkező csak akkor élhető igazán, ha a spájzban rend van. Szép metafora.

Az emeletén a háromfős család számára ideális, funkciójából eredően is zártabb hálószobák, családi fürdőszoba található, míg a telek eredeti szintjéről kissé lesüllyesztve a konyha+étkező+nappali – vendégszoba – kondiszoba sorakozik egymásba fűzve. Mivel a két szint egymástól kissé hátra és oldalra húzva is elmozdul, ezért egy kisebb medence épülhetett az alsó szint takarásába, az udvar legvédettebb szegletébe. Ezeknek az elmozduló szinteknek a következtében a földszinten – a terasszal kiegészülő – konyha-étkező egység felett az emeleti szülői hálóhoz üvegkorlátos terasz csatlakozik, kis tetőkerttel. Rövid megjegyzés: az épületmagasságokra vonatkozó előírások miatt gyakori látvány, hogy az emeleti szinthez tetőterasz, általában üvegkorlátos tetőterasz kapcsolódik.

Kertes, kertkapcsolatos családi házaknál ez a tetőterasz szinte mindig funkcióját veszti, hiszen a lakók jobban szeretnek a földszinti konyhához kapcsolódó kertrészen, kerti teraszon étkezni, kávézni, ejtőzni. Ennek ellenére a megrendelők szemében olyan vágyott luxussá, kötelező elemmé vált napjainkra a tetőterasz, ami verőfényben, esőben aztán mindig szinte használhatatlan, se nem veranda, se nem loggia, se nem tornác, értelmesen nehezen bútorozható, egyfajta nem helyként létezik tovább. Építészektől hallom, hogy lapos tetős házaknál a megrendelők szinte meggyőzhetetlenek arról, hogy kertes házuk tetőteraszára kiülni a legritkább esetben sem fognak, ettől tekintsenek el, ne erőltessék, általában ezek a teraszok túlságosan kitettek egyébként is, ritkán intimek, ott magukat mint egy lebegő színpadon nem fogják jól érezni.

Feltérképezve a ház adottságait és belső rendszerét, nem maradt más hátra, mint szólni néhány szót a homlokzatot leginkább meghatározó motívumról, a homlokzat bizonyos részeit néhol egyfajta bélletként keretező óarany-réz színű párkányszalagról. Ha szemből nézzük, a garázslejárat masszív, erősen, dinamikusan megemelő támfalai felől a házat, akkor azt látjuk, hogy szemből, a jobb oldalon, a felső színt pár fokkal elmozdul az alsó szintről. Ez a megoldás egyfajta peremet, keskeny előtetőt képez, ami a vendégszoba felőli külön bejáratra mutat, annak az irányát jelöli ki.

Ha már ez a finom elmozdulás történt a födémvégen, akkor a födémvégek és főfalak bizonyos szakaszain végigfuthat az a finoman csavarodó, bemetszésével mintha a ház belvilágának hangsúlyosságát kiemelő, a ház belsejébe mutató vonal, aminek fémlemez anyagát egyébként is gyakorta látjuk Bényeiék házain. Kreatív, szép és poétikus megoldás ez, ami a falak, tetőfödémek kapcsolatának látványát írja újra. Nagyon hálás a szem azért, hogy az üveg és fehér vakolat színeit, a sarkos derékszögek dominanciáját ez a finom gesztus megtöri. El tudom képzelni, hogy a hazaérkezőket mindig valamiféle üdvözlő gesztus ünnepélyességével tölti el ez a keretező szerkezet: hazaértek, megérkeztek a szigetükre.

Nettó alapterület: 315 m2
Tervezés éve: 2018
Kivitelezés éve: 2020

Vezető építész tervező: Bényei István
Építész tervező: Szepesi Zoltán 

Belsőépítészet: Bényei István, Rudinszky Bernadett


További képek a cikk végén található galériában!
 




Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.

Kapcsolódó cikkek

Régi kőház Szarvaskőn, mágikus kézművességgel újragondolva

Régi kőház Szarvaskőn, mágikus kézművességgel újragondolva

Kortárs megoldásokhoz is nyúlt az építész az Eger közelében található kis kőház újratervezésekor. Erről szóló írásunkat a 193-as, 2024/5-ös lapszámból közöljük.

Szinte szervesen nő ki a kertből ez a Balatonra néző, nádtetős ház

Szinte szervesen nő ki a kertből ez a Balatonra néző, nádtetős ház

Galambdúcnak nevezte a merész és különleges terveiről ismert Bord Építész Stúdió vezetője, Bordás Péter ezt a különleges alsóörsi nyaraló. Erről szóló írásunkat a 161-es, 2020/5-ös lapszámból közöljük.

A gödöllői ház, ahol valami kísérletezőbbet akartak létrehozni

A gödöllői ház, ahol valami kísérletezőbbet akartak létrehozni

Díjat is nyert már ez a családi ház, amelyben a privát és a közösségi tereket határozott kézzel választották el. Erről szóló írásunkat a 193-as, 2024/5-ös lapszámból közöljük.

Hirdetés