„Találj ki engem” – Haniko X Gutai Magda

Herbert Aniko (Haniko) Gutai Magda versei által inspirált alkotásai a Fest;tisztít Galériában.

• Szöveg: Octogon
• Olvasási idő: …

Az eredeti szakmáját tekintve orvos Gutai Magda – Juhász Anna irodalmár nagynénje – idén lenne nyolcvan éves. Bár érzékeny hangvételű verseit eddig nem sokan ismerték, fontos része az irodalomtörténetnek. Herbert Aniko pár éve „esett szerelembe” szövegeivel, barátainak azóta is előszeretettel vásárolja jeles alkalmakra köteteit. Mi több, Gutai sorainak természeti ihletettségét önmagán átszűrve hozott létre az elmúlt évek során több papírkollázst, és – saját alkotói határait átlépve – kézzel merített papírokat, illetve nagyméretű textilképeket is, amelyekből március 17-én kiállítást rendeztek a Fest;tisztít Galériában.
 

„Nyolcvan év törékeny viszony az élethez. Képekhez, zenéhez, emberekhez való kapcsolódások a nincs és a semmi határán – a költészet a menedék. Egymás mellé írt szavakban megbújó titok-zárványokkal zuhanás, miközben a könnyek kövekké szilárdulnak. Ebben az örökös félhomályban úgy ragyog a Nap, hogy majd beleszakad. Bele, mi is. Aztán egyszer csak felhők jönnek majd helyette”  – írja Farkas-Zentai Lili a kiállítás ismertetőjében.

Az 1942. március 16-án született József Attila-díjas költő, orvos, művészetterapeuta Gutai Magda versei 2022-ben Herbert Anikó (Haniko) piros fonallal átkötött felhőházaiban élnek tovább. A racionalitás és a mély természeti ihletettség összhangjában megalkotott Gutai-szövegekre hangolódva Haniko kisebb kollázsokat, kézzel merített papírokat és nagyméretű textilképeket álmodott meg, amelyek most, a jubileumi év kapcsán egy különleges tárlaton – Gutai Magda képeivel finom párbeszédben – állnak egységgé.
 

A 2022-es jubileumi évhez kapcsolódva, Herbert Anikó 2020 decemberében, a vele több közös projektet (Hirundo, Otthonka) is jegyző Farkas-Zentai Lilit (az OCTOGON online főszerkesztője) kérte fel, hogy Gutai Magda „Játszmakereső” című összefoglaló verseskötetéből válasszon ki 19 idézetet, amelyekből inspirálódva a vizuális művész ugyanennyi papírkollázs képet készített. Ezekhez aztán Lili egy szabadverset is írt:

A ködbe vesző horizont, mint lehunyt szeme
Függönyként hullámzik a nincs és a semmi határán
Titkokat ringató zárványok emlékeztetik magára
Miközben elmosódott képen hangtalan sirályok
utolsóként lehulló levelekkel cserélnek helyet:
Mozdulatlan zuhanás, hat emeleten -
Aztán egyszer csak felhők jönnek majd helyette.
 

Gutai Magda egy-egy kiemelt lírai festménye és verse mellett, Haniko tizenkilenc kollázsából hatnak, továbbá egy nagyméretű textilképnek adott helyet a Fest;tisztít Galéria, az orvos-költőnő 80. szülinapjához igazítva, március 17-én megnyílt „Találj ki engem” / Gutai Magda 80” című kiállításán. A családias hangulatú megnyitón Juhász Anna és édesanyja – Magda testvére – is mesélt Gutairól, Szabó T. Anna pedig külön erre az eseményre írt versét olvasta fel:
 

Térrács
 „Egy fehér cérna lóg az égből” 

1.
Egeinkből cérna lóg -
a kötelék analóg:
köldökzsinór fel a mennybe
végtelenből végtelenbe

aki leszünk akik vagyunk
vággyá vegyül vad anyagunk
egyként egész sereg lenni
a valami sose semmi

egük nagy papírpalota
testünk hártyás papírszoba
betűtlenül borzong bőrünk
fehér űrbe beledőlünk

vagyunk papír vagyunk cérna
vagyunk önszülető forma
terünk szétszakíthatatlan
felszikrázunk fogyhatatlan

2.
Fehér a szerelem a csipke a hópihe fehér a halotti pupilla
fehér a bőr ha a vér nincs befagynak a testbe a lázak
fekete az űr a hiány fekete a ki sose mondható szók keserűje a szájban
de befogad még a vörös véd ma a barna a zöld a kék meg a sárga

3.
Összevarrhatatlan mert szétszakíthatatlan
összerakhatatlan mert szétszedhetetlen
szilánk és törmelék őrzi még hűlt helyét
üresenegész emlékezetekben

4.
Ablak vagyunk egy légüres szobán
zártan őrizzük időtlen terét
átnéz az ember kemény önmagán
hol nincs világos és nincsen sötét

kint ágak lombok házak fellegek
bent csak a kintnek néma szomja van
ablak az ember bebőrzött magány
bezárva őrzöm üres önmagam

5.
„Nyílok, csukódom.” Álmodok.
Most tárgy vagyok, most tér vagyok.
Most felhőárnyas ég ragyog.
A létrafok. Ha még vagyok.

Egy cérnaszál. Egy létmadár.
A lélekléknyi rés: a száj.
Most visszatérj, most útra válj,
most enyhülés, most újra fájj.

Most tűzvörös. Magányfehér.
Ha pontba hullj, ha körbeérj.
A felleget, a csillagot
kontúronként kioldozod.

A szó a rács, a csend üres,
bújj át a résen, lendület,
csak lélegezz, kifúj, befúj,
a nincsketrecből nemkibújj.

Ólálkodj, álomtigrisem,
dobogj át másba, holt szívem,
százszorozd szét magányodat,
magaddá zárd az álmomat.

 

2022. március 29-én, kedd este tárlatvezetést tartanak 18:00-tól.

További információk az esemény Facebook-oldalán.